Hajnali kettő körül járhat, Saul Goodman pedig egy szakállas férfival mászkál a városban, aki arról panaszkodik, hogy ilyen unalmas helyen még életében nem járt. Hogy feldobják az este hátralevő részét, továbbmennek afterezni egy reggelig nyitva tartó bárba, útközben pedig arról értekeznek, hogy igazán nem illik egy nő fülébe élvezni. Egy sikátorban sétálnak, mikor az ismeretlen férfi felveti, hogy ahhoz képest, hogy együtt töltik az estét, még be sem mutatkoztak egymásnak. Goodman erre megmondja, hogy Saul Goodmannek hívják, mint a "S'all good, man!” és röhögnek egy sort. Ebben a percben viszont észrevesznek egy készpénzzel kitömött pénztárcát a földön, nem sokkal később pedig a tulajt is, aki eszméletlenül hever egy konténer mellett. Persze miután megpiszkálják kiderül, hogy igazából csak ki van ütve, majd miután jól el is küldi a két férfit a francba, Goodman úgy dönt, bosszúból lenyúlja az óráját. Újdonsült barátja viszont azonnal érdeklődni kezd az óra márkája iránt, mire kiderül, hogy igazából egy Rolex és legalább 3-4 ezer dollárt ér. Goodman hiába mentegetőzik, hogy nem tudta, hogy Rolex, az ismeretlen férfi már el is dönti, hogy az órát majd ő tartja meg, Goodman pedig megkapja a tárca tartalmát, amit még ki is egészít kicsit a saját pénzéből. Miután a férfi elégedett vonyításokkal elfut, a kiütött férfi feláll és Goodmannel lepacsizva megvetéssel nézik a pasast, aki azt hiszi, megcsinálta élete üzletét.
Kettlemenék a földre dobják a másfél milliót, miközben egyre arról győzködik Goodmant, hogy ne köpjön róluk a rendőröknek. Az ügyvéd viszont már rég telefonált, ráadásul Nacho Vargát bűnbakként tartják fogva a család elrablása miatt, úgyhogy Kettlemenéknek nincs más választása, mint szépen beismerni a színjátékot. Betsy Kettlemen viszont még mindig menekülni akar: a sikkasztott pénz miatt a férjét börtönbe zárhatják és mindent elveszíthetnek, mire Goodman felveti, hogy másfél millióból jó kis egyességet lehetne kötni a rendőrökkel. A nő erről persze hallani sem akar: ez a pénz az övék, a férje rabszolgaként gürizett érte, úgy fair, ha megtarthatják. Betsy Kettlemen ekkor lehajol és egy köteg pénzt nyújt az ügyvéd felé: megpróbálja megvesztegetni és a pénz fejében arra kéri,ne szóljon senkinek a pénzről. Goodman persze határozottan elutasítja a felajánlást, azt viszont hozzáteszi, hogy ügyvédi költségnek elfogadná, ha Kettlemenék mégis őt bízzák meg jogi képviselőnek. Goodman megígéri, hogy mindent beleadna az ügybe, a házaspár viszont inkább mosolyog és a képéhez vágja, hogy ugyan miért szerződnének le egy olyan ügyvéddel, akihez tipikusan a bűnözők fordulnak. Goodman erre már nem tud mit válaszolni, úgyhogy elteszi a pénzt és belenyugszik a veszteségbe.
Mike Ehrmantraut éppen újságot olvas, mikor Goodman behajt a parkolóhoz. Az ügyvéd lelassít és arról érdeklődik, benne van-e már a lapban Kettlemenék megjátszott elrablása. Az ügyvéd csalódottan vallja be, milyen kiábrándító látni, hogy a legtöbb bűnöző tényleg olyan segghülye, mint amilyennek tűnik, mire Ehrmantraut hozzávágja, hogy hát nem lehet mindenki akkora lángész, mint ő. Goodman azért megköszöni a férfi segítségét és felajánlja jogi szolgálatait a jövőben, a parkolóőr viszont fapofával hallgatja, mint akinek semmi szüksége rá.
Nacho Vargát megbilincselve vezetik ki a fogdából, mire Goodman rögtön a segítségére siet: fennhangon áldozatként emlegeti a cseppet sem ártatlan férfit, aki láthatóan jót mulat Goodman meglehetősen gyenge alakításán. Az ügyvéd azonnali bocsánatkérést követel a rendőrtől, amiért Vargát emberrablással gyanusították, miközben az egész ál-bűncselekmény Kettlemenék színjátéka volt, mire a nyomozó befenyíti, hogy jó lesz, ha kicsit visszavesz, majd Vargát is figyelmezteti, hogy innentől kezdve minden lépését megfigyelik. A rendőr távozása után Goodman persze azonnal stílust vált és becsicskul Vargának, akinek a bosszújától még mindig eléggé tart. A férfi viszont egyáltalán nem hiszi el az abszurd kempingezős sztorit és továbbra is azzal vádolja Goodmant, hogy aznap este ő köpött a családnak. Az ügyvéd burkoltan bevallja, hogy ha valaki szólt is nekik, akkor is csak a gyerekek miatt tehette, ráadásul Varga hibája, hogy lekapcsolták a rendőrök, mivel túl feltűnően figyelte a házat. Arról már nem is beszélve, mekkora amatőr, hogy még a kocsijából se volt képes eltüntetni a vért a kamubalesetes sztori óta, pedig csak egy kis AJAX-szal kellett volna felsikálni az utasteret. Legyen inkább hálás, hogy valaki figyelmeztette a családot, mert nélküle most gyilkosság miatt vágnák sittre. Varga erre már nem tud mit mondani, úgyhogy szó nélkül elsétál, Goodman pedig megkönnyebbül, hogy kis időre megússza a felelősségre vonást.
Este már a vietnámi körömszalonból, uborkás vízzel leöblítve gondolja át az elmúlt két nap történéseit. Íróasztalánál a Kettlemenéktől kapott kötegnyi pénz hever, Goodman pedig éppen azt próbálja kitalálni, mégis hogyan tudna vele elszámolni. Jegyzetfüzetet ragad, majd hasraütésszerűen leszámlázza a kenőpénzt: órabér 950 dollár, de húsz órában dolgozott, így máris 19000, plusz 1000 dollár utazási költség, konzultációs költség még 1500, plusz a kutatási és tárolási költségek..Mire az utolsó dollárra is kitalál valamilyen kifogást, a végösszeget nézegetve eldönti, hogy akármilyen ironikus is, erre a kenőpénzre fogja felépíti a birodalmát.
Másnap reggel Goodman a szabónál kezd, ahol személyre szabott öltönyt csináltat: úgy tűnik, jó ideje eltervezte már, pontosan milyet szeretne, ugyanis egy darab papírról olvassa fel még a leglényegtelenebb paramétereket is. Miután közli, hogy igazgyöngyből készült gombokkal díszített inget szeretne, a szabó nem győzi dicsérni az ízlését. Míg a megfelelő felsőt keresik, Goodman körbenéz az üzletben és kiválaszt egy abszolút hozzá illő narancssárga inget piros nyakkendővel – pontosan olyat, amiben karrierje csúcsán jár majd, most viszont a szabó érkezésére gyorsan visszateszi. A következő állomás a körömszalon, de most nem bérlőként, hanem vendégként kezelik: gyors fogfehérítés után sehogy sem tudnak megegyezni hajszínben a fodrásszal, mire Goodman rávágja, hogy akkor legyen az, amit a nő akar, majd reggel kimossa. A nő erre felvilágosítja, hogy ez tartós festék és bizony nem fog kijönni, mire Goodman rávágja, hogy akkor majd odaphotoshoppolják a színt. A fodrásztól végül Tony Curtisére hajazó, besütött fazont kér, majd rászól az asszonyokra, hogy maradjanak csendben és inkább vele foglalkozzanak.
Kim épp az irodájában dolgozik, mikor egyszer csak a telefonjához nyúl és tárcsázni kezd: a vonal végén Goodman üzenetrögzítője várja, amire az ügyvéd gyalázatosan rossz brit akcentussal mondta fel a szöveget. A nő Kettlemenékért cserébe ebédre hívja, majd megkéri, hogy mindenképp hívja vissza. Mire leteszi, már Hemlin kopogtat az ajtóban és a munkáról érdeklődik, de üvölt róla, hogy valami teljesen más miatt jött. Mire végre a lényegre tér, megkéri Kimet, hogy szakítsa félbe a munkáját és kocsikázzon vele egy kicsit. Egy főút melletti parkolóba hajtanak, ahol egy brutálisan nagy óriástáblán a Hemlinre maszkírozott Goodman néz vissza rájuk – az öltöny, a haj, a beállás, de még a mosolya is ugyanaz, mint Hemliné, nem beszélve a logóról, amit szintén egy az egyben ellopott a Hemlin&Hemlin&McGill-től. A férfi burkoltan arra kéri Kimet, hogy nagyon gyorsan beszéljen Goodmannel, mielőtt ennek rossz vége lesz.
Goodman mintha számítana a vizitre: épp a körömszalon talpmasszírozójában áztatja magát uborkával a szemén, mikor Kim kopogtat. A nőt is elcsábítja egy ingyenes masszázsra, ami a legnagyobb előny, ha egy körömszalonban él az ember, leszámítva az uborkás vizet és a kedvezményes manikűrt - részletezi. Kim gyorsan a tárgyra tér és átadja Goodmannek a Hemlin által küldött hivatalos iratot, mire az ügyvéd első kérdése egyből az, hogy mennyire öntötte el a szar az agyát, mikor meglátta a molinót. Kim nem érti, a saját karrierje helyett miért pont Hemlinnel foglalkozik, erre a klón plakátra is egy rakat pénzt kidobhatott. Goodman erre azzal érvel, hogy csak saját magát reklámozta, mire Kim egyből rávágja, hogy akkor miért pont amellé az út mellé helyezték ki, ami mellett Hemlin minden nap elhalad. A férfi erre azzal vádaskodik, hogy egyelőre Hemlin tiltotta meg, hogy a saját nevével reklámozzon és különben is, Kim mi a fenének dolgozik pont ennek a seggfejnek, mikor bármelyik másik ügyvédi iroda tárt karokkal fogadná. Goodman rövidre is zárja az ügyet azzal, hogy ha Hemlin akar valamit, akkor tudja hol találja, mire Kim sértődötten összepakolja a cuccát és lelép.
A következő jelenetben Goodman már a bíró előtt mentegetőzik, hogy a reklámmal csak a saját cégét akarta fellendíteni, mire Hemlin egyből rávágja, hogy mit képzel, mikor az általa használt logó gyakorlatilag ugyanaz, mint a Hemlin&Hemlin&McGill-é. Goodman szerint viszont épp hogy egy kis hasonlóság van a kettő közt és különben is, olyan betűtípust választ, amilyet csak akar, Hemlin viszont nem hagyja magát és azzal érvel, hogy ők már 12 éve ugyanezt a betűtípust használják, ráadásul “Hemlindigo-kék” árnyalatban, mire Goodman kiröhögi, hogy mégis hogy lehet valaki annyira önimádó, hogy saját magáról nevez el egy színt. És különben is, milyen alapon tiltják meg neki, hogy a saját nevét használja? Arról nem tehet, hogy ő is ügyvéd (itt a McGill névre utal, ami Goodman eredeti neve – a szerk.), emiatt nem fogja megváltoztatni. A bíró megnyugtatja, hogy erre nincs is semmi szükség, viszont a logó és a körítés egyértelmű lopás, ezért a plakátot 48 órán belül el kell távolítani. Goodman a jogtalan ítélet miatt minden egyes TV csatornát felhív, hátha érdekli őket egy jó kis sztori arról, hogyan teszi tönkre a kisembert egy multicég, a jó tálalás ellenére viszont mindenki elhajtja. Már épp feladná, mikor meglát a folyosón egy egyetemi mezben sétáló diáklányt, amiről egy sokkal zseniálisabb ötlet jut az eszébe.
Méghozzá az, hogy TV csatornák helyett egyetemi diákcsapattal készíttet riportot az őt ért támadásról. Ki is vezényli az operatőrt és a társát az óriásplakát elé, a forgatás eleje viszont nem megy valami simán, mivel Goodman egyfolytában a külsejével foglalkozik. Miután beállíttatja a kamerát a háttérben jól látszódó gigaplakáttal, aminek a leszedésén már javában dolgozik egy munkás, neki is kezd a monológnak: elmondja, hogy nagy nehezen kijárta a jogi egyetemet, majd kirendelt védőként dolgozott a bíróságon és olyan embereknek segített, akiknek nem volt kihez fordulniuk, miközben mindig is az volt az álma, hogy egy nap saját irodát nyithasson. Aztán tessék, mire nagy nehezen sikerült összespórolnia némi pénzt, amiből egyetlen óriásplakátot tudott bérelni, már le is veteti azt egy befolyásos ügyvédi iroda, ő pedig nem tud mit csinálni, hiszen se pénze, se kapcsolatai. Mikor épp azt ecseteli, hogy ennek ellenére nem adja fel a harcot és kiáll az igaza mellett, a plakáton dolgozó munkás hirtelen megcsúszik és a biztosítókötélnek köszönhetően a levegőben lógva ordít segítségért. Goodman nem sokat gondolkodik: leveszi a zakóját és a plakát felé rohan, a kamerás pedig tovább veszi a sztorit, mint élete főművét.
Goodman gyorsan szedi a lépcsőfokokat, miközben a munkás továbbra is segítségért üvölt. Az ügyvéd arcán látszik, mennyire be van szarva a magasságtól, de nagy nehezen felküzdi magát és felhúzza az életéért küzdő férfit. Ekkorra már persze tömegek gyűlnek össze a molínó alatt és csodálattal nézik az ügyvéd életmentő akcióját, ami persze mi más lenne, ha nem megrendezett: a munkás ugyanis ahogy felhúzzák az ügyvéd a fejéhez vágja, hogy kicsit lehetett volna gyorsabb, de azért lepacsiznak és hallgatják a lentről felszűrődő tapsvihart.
A következő jelenet már a Hemlin&Hemlin&McGill irodájában játszódik, ahol a tárgyalóteremben egy tucat ügyvéd nézi Goodman interjúját: a férfi egyre csak azt ecseteli, hogy jókor volt jó helyen, és egyébként is hozzászokott már, hogy segítsen az embereknek, mivel ügyvédként dolgozik és ez a kötelessége. Hemlin persze majd felrobban idegességében és egyre azt hajtogatja, hogy képtelenség, hogy ezt a szart bárki is bevegye, Kim szerint viszont az emberek szeretik a hősöket, úgyhogy van rá esély.
A sikeres nap végén Goodman reménykedve ül a telefon elé, kivételesen hátha várja üzenet is a rögzítőn: a számításai bejönnek, mivel egyből hét új üzenet fogadja. Másnap a szokásos Chuck-vizitre indul, mikor a ház elé érve felszedi a földről az Albuquerque Journalt: a címoldalon persze ő virít "Helyi ügyvéd, helyi hős" címmel a pofátlan plakáttal a háttérben. Tudja, hogy Chuck semmiképp sem láthatja a cikket, ezért az újságot szándékosan kint hagyja. A házba lépve örömmel újságolja bátyjának, hogy egész nap csörög a telefonja és ebéd előtt már 3 konzultációja is lesz, a hirtelen jött fellendülést pedig a kirendelt védőként töltött munkának tudja be, amit Chuck annyira tanácsolt neki.
Az újságokat nézve viszont Chuck rögtön az Albuquerque Journalt keresi, mire Goodman azzal jön, hogy nem látta a ház előtt, biztos valamelyik gyerek ellopta, de hozott helyette The Wall Street Journalt és a Financial Times-t, ezekkel csak beéri. Chuck viszont egyből gyanút fog, majd miután Goodman lelép, az ablakon keresztül kezdi kémlelni a környéket. A szembe szomszédnál észre is veszi az újságot, így elhatározza, hogy a túlélési takaróba burkolózva kimerészkedik és elhozza, de persze úriember mondjára egy ötdollárost hagy a helyén. Igazi túlélőként, futva teszi meg a kb. 30 másodperces távot, miközben folyamatos kisüléseket és rezgéseket hall a magasfeszültségű vezetékekből. Miután megszerzi a lapot, fájdalmas hördülések közepette azonnal indul is vissza, majd a kanapéra dőlve elkezd olvasni. Szerencsétlenségére a címlapon hősnek titulált öccsét látja viszont, ettől pedig csak még rosszabbul lesz.
Facebook kommentek