Lassan a szezon feléhez érünk. Nyugi, még így is több héten át követhetjük az alaszkai aranyásók dolgos is hétköznapjait, csak jelzem, hogy amúgy időrendben hol tartunk. De nézzük is a három csipet csapatot, mit alkottak most!

Hoffmanék

Az ember, akit már szabályosan sajnálnák is, ha nem látnám, hogy amúgy egy 70 ezer forintos Persol napszemüvegben dirigál. Persze, lehet hogy karácsonyra kapta az asszonytól, de akkor is. Szóval most kivételesen nincs akkora hulladék szopó helyzetben, mint az elmúlt 8 rész alatt folyamatosan, de azért le kell kezelnie a feltehetőleg csak a műsor kedvéért drámázó munkást. Az ember fogott egy marék földet, azt kézzel átmosta, és rájött, hogy még így 24 méter mélyen (ami majdnem egy szépen megnőtt 10 emeletes panelnyi mérték) sincs egy koszos aranyrög se, de aranyporszem se. Ezért önhatalmúlag úgy dönt, hogy eldobja a walki-talkit és a dózerrel visszalöki a földet az eredeti helyére. Az egyszemélyes sztrájk hamar véget ér, sikerül meggyőzni az embert, hogy  jó helyen vannak, van itt arany ne féljen. Ez be is bizonyosodik, amikor a hét végén lekapcsolják a mosót és megnézik, hogy mi a termés. A nagyfater izibe lemér, megvan a több mint 50 uncia. Nekik ez jó, de Parker és Tony ennyiért le se hajol, mert kábé a körmük alatti piszokba is akad ennyi.

A címben megjelölt tárgyról alig fog szólni a mai hogyvolt, bár tény, az adott epizód egy tetemes részét ez vitte el. De ez mellett Parkeréknál és Hoffmanéknál is történt ez meg az. 

Tony második kotrója, ami 1,5 millió dollárba került és inkább tűnik egy MÉH telepre való ócska vasnak, mint aranytermelő gépnek

Korábban már szó volt erről a masináról: Gene azért került megint alkalmazásba, hogy felújítson három hajót, amivel le lehet utaztatni a Yukon folyón a kotrót, amihez még vödröket is kell venni, és így tovább. Abból, hogy ezek a munkálatok hogy állnak, egy kósza képkockát se láttunk, de majd most. Az a problem, hogy két 15 tonnás acélidomot kell összehegesztni. Ez lesz az uszály. Nagy szenvedésként van felvezetve, de simán összehegesztik a srácok. Egy feladat van: egy bazi nagy nyolckerekű teherautóval elvontatni ezt meg a hajót a folyóig. Van egy híd, amin fennakadhatnak, de nem akadnak fenn. Az uszály kicsit nyögve nyelősen akar vízre kerülni, de vízre kerül. Pukkan is a pezsgő, hogy a kamu katasztrófáknak beharangozott melót sikerül simán letudni.

Hoffmanék képtelenek leszállni a tandemszopórollerről. Komolyan elkezdtem őket sajnálni és egy kis befőttes üvegben pénzt gyűjteni, hogy fussa nekik parízeres zsömlére a következő szezonig. De az aranyásó szenvedéstörténetén túl más izgamak is történtek, például káromkodós Tony kotrója úgy elsüllyedt, mint a pinty. Kezdjük is velük.

Tony kotrója

Erről a csapatról viszonylag későn kapunk helyzetjelentést, de akkor egy igazi brékinggel szolgálnak. Egyembert felkeltenek a szabadnapján és közlik vele, hogy a kotróhoz kellene menni, mert baj van. Nem Tony csicskáztatja az embereit, ő éppen egy aukción van, ahol a másik kotróhoz vesz alkatrészeket. A kotróhoz érve kiderül mi a baj, hogy az egész elsüllyedt a francba. Elkezdik kiszivattyúzni, de hamar rájönnek, hogy azokkal a kis morzsaporszívóhoz hasonlító szivattyúkkal nem mennek sokra, ide egy böszme nagy, ipari gép kell. Jön is, de annak is kell egy 12 óra, mire minden vizet kieszed a kotróból. Már csak vízre kellene tenni a megfeneklett gépet. Erre a műveletre már Tony is megérkezik. Meglepő módon nem küld el senkit a sündörgős francba, amiért az éjszakai műszak ideje alattnem figyelt eléggé és megtörtént a baj, a lényeg, hogy megint menjen a gép és termelje az aranyat.

A múltkori Szenvedés a hegyen című epizód után ez sem lesz egy happy endes sztori. Egyeseknek úgy fog végződni ez a rész, mint a LaLa Land, hogy magzat pózba görnyedve, artikulálatlanul röfögve sírva üvöltik, hogy nincs igazság. De ne szaladjunk ennyire előre.

Parkerék

Az anyatermészet telibe húgyozza Schnábelék gondtalan munkáját azzal, hogy több órán keresztül zuhog az eső. Hogy miért nem lehet esőben dolgozni, az nem teljesen tiszta, de a mosó, az nem megy, így Parker óránként 2500 dollártól esik el, ami azért nem buli. Lassan elállt, úgyhogy a Vörös-tengerré duzzadt pocsolyát elkezdik kiszivattyúzni. Vagyis elkezdenék, ha működne a gép, de valamiért nem szívja a vizet. Oszt, az meg hogy? Valami letört. Természetesen annak a cuccnak a pótlása két hét és többtízezer dollár, úgyhogy még szép, hogy műanyag gyorsbilincsekkel "varrták össze" a szétszakadt cuccot. A szigszallagozást is megemlítették, de ez stabilabb megoldásnak tűnt. Be is vált: a szivattyú csak okádta magából a vizet. Több fennakadás nincs, úgyhogy jöjjön is a heti mérleg, ami 120 unciát mutat. Parker nem bassza fel magát a Holdig, de azért a kamerába elmondja, hogy még egy ilyen hét elfogadhatatlan. Amúgy átlagba 150 uncia körül kellene termelniük. Szóval nincsenek legatyásodva, mint Hoffmanék, de mehetne jobban is.

A címadás nem árul nagy zsákbamacskát. Egy csapat van aki hegyen dolgozik, és egy csapat van, akik szügyig gázolnak a slamasztikában, a hetente kitermelt vicc mennyiségű, néhány unciányi aranyban. Hoffmanék szenvedéstörténete ez. De előtte nézzük meg, hogy mi a helyzet a másik két helyen.

Nézzünk bele az alaszkai aranyásók ragyogó, kertvárosi, focistafeleségekéhez hasonlóan megterhelő hétköznapjainak életébe!

Hoffmanék 64 koszos, körömpiszoknyi unciát kotortak ki az egyik melós, Freddie által talált területen. És ennek úgy örülnek, mint a rabszolga csávó annak a rózsaszín kavicsnak, abban a Véreres gyémánt című filmben. Aszondják, így már van értelme megnyitni a másik bányát is. Haver, nekem annyi közöm van ehhez a szakmához, mint bármihez. Megoldják a másik helyen a vízhelyzetet, aztán az egész hetet lenyomva, 9000 köbméter földet átmozgatva 14,5 uncia aranyat találtak. Nem tudom, hogy van-e erre megfelelő szakzsargon, de szerintem ezt nyugodtan nevezhetjük lószarnak. A nagy öreg meg is mondja a frankót, hogy olcsóbban tudnának aranyat venni, mint ahogy jelen pillanatban hozzájutnak, mivel a benzin meg a munkaerő az rohadtul nincs ingyen. Enek fel is lázad a csapat, innen a mai epizód címe, megmondják a saját lakókocsijában sírdogáló Hoffmannak, hogy ezt a bányát be kell temetni a fenébe, és húzni a másikhoz. Oké, így lesz, HA jövő héten se lesz meg az 50 uncia. 

Tökre lennék alaszkai aranyásó. Azon a környéken benzinkutas is lennék, és van is kútkezelői tapasztalatom, de most nem ez a lényeg. Aranyásónak lenni csuda jó egy dolog lehet. Nem csináltam, nem voltam még ott, bele se szagoltam még abba a szakmába, traktorba se ültem még soha a büdös életbe, de 23 epizódot láttam már ebből a műsorból, és azt mondom, hogy ez bakfitty. Hogy miért? Röviden a mai konfliktusokról és vérfagyasztó drámákról: Parkernek az a baja, hogy már egy hét alatt is hülyére kereste magát, így szívesen bányászna többet, de nem akarja, hogy Tony túl sok részesedést szedjen be tőle; Tony eközben szünetmentes nyomasztógéppé válik fia fölött, akire nem meri rábízni a kotrót, pedig hibátlanul üzemelteti; Hoffman két vasat tart a tűzbe, ami leginkább csak egy pislákoló teamécses, ami a tüzet illeti, ezért a tavaly jól bevált Monster Redet el kellene vinnie egyik helyről a másikra, de nem megy az olyan könnyen.

Az aranyásók élete sem fenékig tejfel, de még csak habos torta sem. Aki ezt nem tudta, az valszeg egy Aranyláz Alaszkábant se látott. Én már majdnem ott tartok, hogy annyira sajnálom csóri Todd Hoffmant, hogy mindárt küldök neki postán egy kis Erzsébet utalványt, hogy nehogy éhen haljon. Nézzük, hogy mennyi aranyat és milyen kontentet bányásztak ki ezek a jóemberek!

Parkerék csapata

Semmi visszaemlékezés, semmi "Ez vót eddig", egyből azzal indul az évad, hogy megsíratjuk és eltemetjük Parker Schnabel nagyapját. Közben ugyan megy a körbekapcsolás, hogy mi megy Hoffmanék és Tonyék portáján, de maradjunk a jól bevált módszernél, nézzük, hogy Parker mit izzadt össze ebben a nettó 40 perc játékidőben.

Egyelőre Hainnesben veri rojtosra a búbánat. Kavicsokat dobál a vízba, lógatja az órrát, sír a tesójával, meg ilyenek. Az én figyelmemet mondjuk teljesen elvonják a csudálatos drónfelvételek, amik miatt kedvem lenne Alaszkába benzinkutasként dolgozni. A gyászról meg még az is leveszi a vízkeresztet, hogy kiderül, azért nem telt olyan szarul a tél, mivel Parkernek sikerült felszednie egy ausztrál csajt, aki jelen is van a szezont beröffentő megbeszélésen. Itt prezentálja a fiú azt a szerényen is csak tökéletesnek nevezett mosót, amit maga tervezett. Na, hogy a régi területen, a tavalyi csapat felével, de egy tök új aranymosó szerkezettel mennyit akar keresni? 3000 unciát, pont annyit, mint tavaly. A jómunkásemberek sokkot kaptak. Nem ehhez vannak hozzászokva. Na nem mintha büdös lenne nekik a munka és derogálna lehajolni a milliókért, de azt hitték, hogy rendes pénzt fognak keresni. Parker elmagyarázza a matekot: ha 3000 unciánál többet termelnek ki, akkor több sápot kell fizetniük Tonynak, azaz ha több aranyat mosnak ki a földből, akkor kevesebb (vagy arányaiban nem sokkal több) pénzt vihetnek haza. Mondjuk, ha 5000 unciát, azaz cirka 6 millió dollárnyi aranyat ásnának ki, akkor abból 1,5 millió Tonynál landolna. Megéri? Nem. Erről ennyit. 

Elérkeztünk a fináléhoz. Végre kiderül, hogy ki szakította a legtöbb pénzt az idén. Nem is ragozom tovább, nézzük a végeredményt, illetve az odáig vezető utolsó küzdést.

Hoffmanék betáraztak egy Monster Reddel egyenlő teljesítményen muzsikáló mosóval, így dupla annyi földet moshatnak át. Így nem lehetetlen, hogy ráverjenek Parkerre. Csak a Monster Red már lassan 20 hete húzza az igét. Még megy, de minden baja van. A futószalag több helyen is lyukas, a kavics minden felhalmozódik alatta és egyéb ilyen apró bosszantó kis hülyeségek. A nagyobb baj, hogy a Fort Knox egy nap alatt túlforrósodik. A szivattyúnál van valami gond egy alkatrészzel. Meg lehet javítani? Nem. Rendelni kell alkatrészt, igen? Hálistennek megérkezik Hoffman szerelője, aki ránézésre megmondja, hogy pont ilyen bizgentyű van az ő kamionjában (amit eddig egy kósza vágóképen se láthattunk) szívesen kikapja és kicseréli ezzel a retekkel ideiglenesen. Így is lesz. Megérte Hoffmannak a kezdeti nehézségek után mindenkit elküldenie a zimankós harci brébe, mert most már minden flottul megy. Egy valami van hátra, hogy Hoffman apja lemérje a termést. Három púpozott tányér arany mellett szotyizik az öreg. Lehet, hogy leverték Parkert? Egyelőre nem tudni, de 300 meg valamennyi uncia jött össze, ezzel elérték a 3000 unciás álomhatárt, de annyira, hogy még 20 unciát rá is vertek a 21 éves kölökre. Tök mindegy, hogy ki nyer, Hoffman büszke a kis csapatára.