A tisztán látás végett ez történt eddig:

Az első részben megkapta mindenki a magáét. Jockey ugyan szarul néz ki, de a szívében fortyogó olajtól nem úgy néz ki, hogy mostanában fogja feldobni a veszkó csizmát, ezzel ellentétben Bobby inkább a sírgödör felé kacsintgat. Johnny nem is próbálja leplezni, hogy az apjára ütött, hisz mind a ketten legalább ugyanakkora vérgecik. Ezzel szemben a lelencgyerek Christopher hozza a jófiús attitűdöt, hogy majd jól fellendíti az alternatív energiaforrások bizniszt, de ez sem megy egy kis sárdobálás és családi viszály nélkül. 

A hanyagul földre szórt ruhákból, vaslogikánknak valamint a gyors kameramozgásnak és zoomolásnak hála egyből fény derül arra, hogy itt bizony kemény szex folyik éppen. A nászéjszakába csúful belerondítva, mintha egy rossz NDK pornóban éreznénk magunkat, látjuk, ahogy Christopher gyömködi, inzultálja Rebeccát, aki ugyan finoman nyögve nyeldécsel, de annyira már nem fűtött a hangulata, hogy a cicifixet is levegye. Hiába, a házasok már csak ruhában szexelnek. Elena eközben az otthon magányában olvassa a Christophertől kapott szakító levelet, és neki most annyira szar az élet, hogy még Johnny hívását is kinyomja a faszra. Nem kell itt a mentegetőzés. A sikertelen hívás után Johnny „akkor baszódjá’meg” gondolattal a fejében trappol Jockey és Marta asztalához. Jockey ’like a Boss’ nem köt csak úgy látatlanba üzletet, szóval beszélni akar Marta apjával, hogy tisztázzák, mi merre hány méter. Jockey a dietetikus tanácsait nagyívben leszarva habzsolja az életet, és mint hamvaiból feltámadt főnix madár, újult erővel csicskáztatja Johnnyt, hogy szerezze meg végre a tetves papírokat az ügyvédtől, plusz ha bármikor úgy érzi, hogy befogná a pofáját, akkor habozás nélkül, nyugodtan tegye meg. Az atyai szeretet, de szép is az. „Szívem szerint hagynám, hogy beszélj, de inkább nem.” A beszélgetésnek itt vége. A parkolóban Johnnyt egy iszonyat smárral vigasztalja Marta, amit pont kiszúr, az ablak előtt elcsoszogó, SENTINEL-az őrszem üzemmódba kapcsolt, vén szar Jockey.

Southfork festői látképét egy ótvar nagy fúrótorony színesíti, ahol a munka annyira megy, hogy csak azt látjuk, ahogy valaki éppen egy durva szövésű pokróc alatt szunyál, majd mire a nagyon intelligens számítógép pittyegni kezd, egyből felpattan és közli velünk tudatlan nézőkkel, ’tudd, hogy értsd’ alapon, hogy idézem: „Jelez a gép.” Johnny is felkel. Egy izgalmi állapotban félredobott cowboy kalapról kapunk is egy príma kis közelit majd, mint a hülyék, mi is várhatjuk a mehíkói fekete munkásokkal együtt, hogy na most akkor gyün-e azaz olaj, vagy nem gyün-e. Mert ugye valakinek a semmittevést is színlelnie kell. De aggodalomra semmi ok, öklik az olaj rendesen. Johnny nyom egy teniszezőktől ellesett levegő öklözést – fist pump – majd lekapja a jónőt. Mindenki bokától tokáig mocskosan fürdőzik a föld alatt szunnyadó 10.000 hordónyi olaj gondolatában. Már csak Bobbynak kéne elmondani, aki csak az asszonnyal az ágyban szeret fúrni. Bobby egy dokival konzultál és az, hogy rossz híreket kap, az nem gyenge kifejezés. Bobbynak a gasztriontesztinális stróma tumor révén sikerült egy a ritkábbnál is ritkább rákot benyalnia. Bobby jelen pillanatban leszarja, hogy haldoklik, mert első a család, szóval akár vehetjük úgy is, hogy ez a beszélgetés meg sem történt.