A tisztán látás végett ez történt eddig:

Az első részben megkapta mindenki a magáét. Jockey ugyan szarul néz ki, de a szívében fortyogó olajtól nem úgy néz ki, hogy mostanában fogja feldobni a veszkó csizmát, ezzel ellentétben Bobby inkább a sírgödör felé kacsintgat. Johnny nem is próbálja leplezni, hogy az apjára ütött, hisz mind a ketten legalább ugyanakkora vérgecik. Ezzel szemben a lelencgyerek Christopher hozza a jófiús attitűdöt, hogy majd jól fellendíti az alternatív energiaforrások bizniszt, de ez sem megy egy kis sárdobálás és családi viszály nélkül. 

A hanyagul földre szórt ruhákból, vaslogikánknak valamint a gyors kameramozgásnak és zoomolásnak hála egyből fény derül arra, hogy itt bizony kemény szex folyik éppen. A nászéjszakába csúful belerondítva, mintha egy rossz NDK pornóban éreznénk magunkat, látjuk, ahogy Christopher gyömködi, inzultálja Rebeccát, aki ugyan finoman nyögve nyeldécsel, de annyira már nem fűtött a hangulata, hogy a cicifixet is levegye. Hiába, a házasok már csak ruhában szexelnek. Elena eközben az otthon magányában olvassa a Christophertől kapott szakító levelet, és neki most annyira szar az élet, hogy még Johnny hívását is kinyomja a faszra. Nem kell itt a mentegetőzés. A sikertelen hívás után Johnny „akkor baszódjá’meg” gondolattal a fejében trappol Jockey és Marta asztalához. Jockey ’like a Boss’ nem köt csak úgy látatlanba üzletet, szóval beszélni akar Marta apjával, hogy tisztázzák, mi merre hány méter. Jockey a dietetikus tanácsait nagyívben leszarva habzsolja az életet, és mint hamvaiból feltámadt főnix madár, újult erővel csicskáztatja Johnnyt, hogy szerezze meg végre a tetves papírokat az ügyvédtől, plusz ha bármikor úgy érzi, hogy befogná a pofáját, akkor habozás nélkül, nyugodtan tegye meg. Az atyai szeretet, de szép is az. „Szívem szerint hagynám, hogy beszélj, de inkább nem.” A beszélgetésnek itt vége. A parkolóban Johnnyt egy iszonyat smárral vigasztalja Marta, amit pont kiszúr, az ablak előtt elcsoszogó, SENTINEL-az őrszem üzemmódba kapcsolt, vén szar Jockey.

A Pazar kis nászéjszaka után, nem túl kielégült fejjel ugyan, de csak sikerül megbeszélni, hogyha Christophernek ennyire bassza a csőrét Southfork eladása, akkor inkább basszák meg magukat, jobb lesz az, ha elhalasztják a nászutat. Elena eközben még mindig azon a nyomorult emailen tépelődik, de jön Johnny aki segít megoldani a képletet. „Nem én küldtem.” „Ne hazudjál!” „Nem hazudok.” Megy az adok kapok rendesen.  Vitabeszélgetésre nem terjeszteném fel a témát, de még a nézők közé sem ültetném be ezt a két embert, annyira nincs fogalmuk az érvelés és meggyőzés csodás egyvelegéről. Na de most kiderült végre, hogy Elena csak valami hirtelen jött hisztis-picsa roham miatt gabalyodott össze Johnnyval. A durcás fiú joggal mondja tehát, hogy baszódjá’meg, és irgalmatlanul dühösen bevágja az ajtót. A farmon, ahol ezek a jóemberek élnek, Bobby álló Al Bundy pózban, kezét a gatyájában melegítve támasztja az istálló egyik oszlopát és úgy telefonál a doktornak, hogy valami kurvára nem oké, mert fáj neki, mint a rosseb. Ann a háttérben nézi könnyes szemekkel egyre csak görnyedező férjét. Bobby kilovagol a messziségbe, hogy a nagy fánál fossa össze magát a fájdalomtól. Ann is megérkezik, leparkol a lóval és egy kis megértő házastársi csevej után egymást átölelve nézik a fába vésett Bobby + Ann feliratot. Ann arcára a sok mimikai ránc mellé kiül a boldog elvágyódás mosolya, míg Bobby arcán a kínzó fájdalmat és görcsöt leplező, kényszer vigyor veszi át az uralmat.

A nászút sikeres elhalasztása után, mert Rebeca megértő, mint az állat, így azt is hagyja, hogy Christopher első útja Bobby lábához vezessen, hogy azt szorosan átkulcsolva könyörgőre fogva kérje, ne adja el a farmot. Késő bánat. Rebeca közben Ann-nek panaszkodik, hogy annyira nagyon kirekesztettnek érzi magát az Ewing családból, mire a ház asszonya ráruházza a fáraók korabeli, Ewingnéről Ewingnére szálló receptkönyvet, amiben benne van, hogy kell úgy odaégetni a marhasültet, hogy utána ne basszanak szájon a férjurak. Eközben Johnny tesz egy tiszteletkört az ügyvédnél, hogy úriemberek módjára megkérdezze, mi faszért késlekedik ennyit a papírokkal. Lobell – az ügyvéd – keni vágja, hogy Johnny, Bobbyval együtt Jockeyt is át akarja kúrni a palánkon ezért a hallgatás ára $500.000-ről $2.000.000-ra ugrott hirtelen. Johnny eddig kortyolgatta szívesen a Lobell asztalán megpihenő whiskyt, mert a két milka hallatán, amilyen a fogadj isten olyan lesz, az adjon isten, ne csodálkozzunk, hogy tajtékozva kirohan, és úgy vágja be az ajtót, hogy az szinte tokostul kiszakad. Nagyon megy ez neki.

Úgy tűnik Christopher ideiglenesen egy krimóba költöztette irodáját, mert egy helyi nevezetességben ül a bárpultnál és veszettül körmöl. Johnny is megérkezik, és már kezdődik is a jótestvéri civakodás. „Ez az én bárom. Mit keresel te itt?” „Ki mondta, hogy a tiéd? Rajta van a neved? Nem? Akkó csókoltatom anyádat.” „Na meg azt ajánlom, növessz szemet a tarkódra kiskomám!”  Hibátlan. Sheakspeare nem írt ekkora drámát bazmeg. Elena, Samantha ajtaján kopogtat, mert annak ellenére, hogy nyakig úszik hirtelen talált 2 milliárd hordónyi olajban, a bank nem akar hitelezni neki. Samantha szemében már pörögnek a dollár jelek és már nyújtja is a baráti jobbot, merthogy ezzel nem csak a személyes uzsorása lett Elenának, de a legjobb barátnője is egyben. És pont ezért lesznek egymás kísérői a Olajvállalkozók bálján, majd ahogy vadul a buli, úgy fogják egymást támogatni, a porcelán busz fölé görnyedve a másik haját hátrafogni.

Épp csak említeni kellett máris itt vagyunk a Olajvállalkozók bálján. Begördül egy batár nagy limuzin, kipattan Johnny és mögötte lassított felvételben, megfontolt mozdulatokkal a járókeretért nyúlva, Jockey is kievickél a gengszter bárkából. A jó csípőmozgásnak hála a vakuk fényében megpillanthatjuk Jockey nadrágszíján a már említett aranyórához dukáló, 2 in 1 szettben akciós J.R. monogrammal ékesített arany övcsatot. Megvakulsz, annyira szép. Samantha szépen tagoltan mondja bele a mikrofonba, hogy har-minc-öt mil-li-ó gyűlt össze eddig, ami elég jó ok a csujjogatásra. Bobby épp leülne, amikor Jockey bekúszik a látóterébe. A kétszínű köpönyegforgatás nagymestere most a testvéri szeretet és családi összetartás zászlaja alatt adja elő, a „nem akarlak átbaszni Bobby. Higgy’é nekem.” című drámai darabot. Bobby úgy bekajálja, mint dagi gyerek a sajtos pufit. Jockey most Samanthához lopakodik, hogy egy percbe sűrített, ömlesztett bóktengerrel elhalmozza, majd választ nem várva tovább csoszogjon. Johnny a férfi erények nagykövete a márvány bárpultnál nyakalja a whiskyt, majd Elenát megpillantva egyből kérdőre vonja, hogy „Mi van má’?” A párkapcsolat téma nem nyerő, a csak barátság se, úgyhogy az üzleti alapú ismeretség lesz kettejük románcának végkimenetele.

Jockey és Johnny egyszerre szúrja ki a svédasztalnál cápázó Lobellt. Mindketten egyszerre indulnak meg felé, de mivel Johnny – Jockeyval ellentétben – nem gyök kettővel igyekszik az ügyvéd felé, hamarabb odaér és megnyugtatólag közli vele, hogy meg lesz a pénz. Akkor jól van akkor. Johnny el. Ahogy Lobell fordul, úgy érkezik Jockey is. Szevasz, öregem. Ezen két szó erejéig tart a haverfelvétel. Lobell felé intézett „tudjad hány kiló vagy” jellegű halálos fenyegetés után, már jön is a kamu jófejség. Ugye nincs harag pajti? Adj egy ötöst a vén Jockeynak. Az ügyvéd elvonul, Jockey meg elereszt egy ördögi vigyort, mert nagyon úgy fest, hogy még mindig ő itt a Jani.

Johnny, miután durván 3,5 perce facér, elég jó okát látja annak, hogy vadul nekiessen Martának, aki hagyja is magát szépen. A régi szeretősdit felemlegetve, Marta kicsit bedzsinázza Johnnyt, aki ettől olyan bivaly kanos lesz, hogy simán mehetne potencianövelő reklámba szerepelni. Marta nem csak, hogy kérés nélkül szétteszi lábait, de még a rejtett kamerát is bekapcsolja, hogy tejeljen a Dirty Angels, hogy a későbbiekben lehessen mivel fenyegetőzni.

Ann már megint Bobby miatt sopánkodik, mert ma van a műtét napja ugyebár, szóval van bőven ok a remegésre. Bobby csak csitítgatja az asszonyt, de azért megkapja a fejmosást, hogy miért kell puhapöcsnek lenni és eladni Southforkot. Na, most aztán jól meg lett neki mondva. Johnny hajókötelekkel a kezén, még jócskán bebaszott állapotban hálálkodik Martának a pénzért. Majd Johnny a pénzt elvéve, egy stílszerű okádással koronázza meg a sikeres ügymenetet. Marta meg csak fintorog, amiért ez a vidéki paraszt összerondítja a bidéjét.

Rebecca tesókája, Tommy is megérkezik, hogy valami pénzről meg valami két éves tervről hadováljon húgának. Neee. Szóval a csaj sem CSAK Christopher két szép szeme miatt adta be a derekát és lett Ewingné? Nem éppen. Itt is puhára főzik a szart, ahogy illik.

Johnny egy vidámparkban találkozik a magánkopójával, mert ugye lenne itt egy kis biznisz. Lobellről kéne kideríteni valamit, hogy zsarolni lehessen, hogy ne zsaroljon tovább. Mint egy jól működő svájci óra, az egyszerűségében rejlik a szépsége.  Na meg, ha már pont ráérsz nyomozókám, akkor nyomozzál már le egy emailt, amit néhány éve Elenának küldtek. Sima ügy. Vizet borrá esetleg? Kis kártyatrükk? Több feladatot nem akarsz még adni esetleg?

Szerencsénkre a detektív úr búcsúzóul mond egy régi mehíkói mondást, mi szerint „Jobb öregnek lenni, mint ördögnek.” Ezt azért jó tudni, mert a vén Jockey gépe pont most landol Mehíkóban, mert Johnnyt és Martát leszarva, bejelentés nélkül meglátogatja a kedves papát, Carlos Del Solt. A régi cimbik ha összefutnak.. de most nem lesz sztorizgatás, egyből a tárgyra térnek. A Del Sol felügyelőség megvenné Southforkot ugye?  Őőő … A lányod, Marta intézi a dolgokat. Őőő … Az értetlenkedést felfüggesztve egyszerűbb ha Martát rángatjuk nem igaz? De. Hát ez a Marta, bizony nem az a Marta akire Jockey gondolt. Bocsánatkérés után, mintha csak a szomszédba ugrott volna át cukorért, mivel tárgytalan a megbeszélni kívánt dolog Jockey távozóra veszi a figurát, még mielőtt szétbaszná az ideg. Őrjöngés és üvöltés helyett egy gyilkos tekintetet kapunk az arcunkba, hogy még véletlenül se álmodjunk szépeket az éjjel.