Poldi bácsi nagy sebbel - lobbal bemasírozik Ernst szobájába, ekkor veszi észre az ágy mellett álló higanyport. A bácsi szeretné, ha unokaöccse összekapná magát az esti operára, meg az is jó lenne, ha feleségül venné Gertrúd hercegnőt, akivel ugye korábban múzeumlátogattak. Ernst a betegsége miatt érzett hatalmas felelősség és kín minden súlyával kérdezi Poldi bácsit, hogy mégis hogy a búbánatos francba vehetne el ő bárkit is. Ezzel csak tönkretenné a hölgy életét is, és torzszülött gyerekekre se nagyon vágyik. A bácsi szerint ez nem lehet akadály a kellemes életre. Hiszen jobb egy olyan feleség, aki békén hagyja az embert, mint szerelemből házasodni. Érdekes gondolatmenet, annyi szent. Ernstnek is a teljes döbbenet ül ki az arcára nagybátyja szavait hallgatva.

Maratoni hogyvoltnak lehetünk szemtanúi kedves olvasók, ugyanis ez a rész 1 óra 29 percesre forgott, szóval vegyünk egy mély levegőt és csapjunk bele a két részesre bontott irományba. Nyugat - afrikai képekkel indítunk, egy sátorban angol katona tárgyal egy megszeppent kislányról a helyi királlyal. A katona nagyon leleményesen a király egóját éltetve éri el, hogy magával vihesse a kislányt ajándék gyanánt a legnagyobb királynőnek, Viktóriának, így mentve meg a gyermeket biztos haláltól.Viktória zongorál, Albi lesből figyeli. Csodálja, hogy kedvenc kis felesége - aki újfent állapotos - milyen szépen játszik, annak ellenére, hogy sosem gyakorol. A királynő gyerekkorában folyton klimpírozott, muszáj volt ilyen formában megtörni Kensington csendjét. Az afrikai kislányt is zongorázni tanítja a katona felesége az otthonukban. Az asszony csodálatosan nevelte az elmúlt időszakban a gyermeket. A katonának mégis elfelhősödik a homloka, mert be kell vinni az ajándékgyermeket a palotába. A feleség nagyon nem szeretné ezt, de a férjnek tennie kell a kötelességét, anélkül ő ugyanis semmi se lenne. (Óóó, Ti Drága Férfiak, meg A Kötelesség.......)