Városi körképpel indítunk, melyből kiderül, hogy hogyan jutnak táplálékhoz a vámpírok úgy, hogy közben a turisták sem menekülnek tömött sorokban New Orleansból. Kipécézik az áldozatot, meghívják egy „spéci” buliba egy szórólappal, majd a bulihelyen rábélyegeznek a kézfejükre. Szemléltetésként az utcára ugorva találkozunk egy szőke lánnyal és kissé kajla, de jóképű kísérőjével, akiknek szintén a kezükbe nyomják az említett „meghívót”. Amikor éjfélt üt az óra, a vámpírok megcsapolják a megjelölt áldozatokat – aztán vámpírvérrel meggyógyítják őket, törlik a memóriájukat, aztán mehetnek, amerre látnak… Mindezt Marcel meséli Klausnak, miközben távolról szemlélnek egy ilyen bulit. Az ősi szeme elidőzik a bélyegzőn is látható címeren – ennek biztos lesz még jelentősége. A csevejt a múltkori farkasharapásból felgyógyult Thierry zavarja meg: hat éjjeljárót megöltek egy negyeden kívüli bárban, a tettest senki sem látta. Mi viszont láthatjuk: egy vörös sportkocsival a városba érkezett Rebekah Mikaelson…
