Elöljáróban csak két dolgot szeretnék mondani:
Naésakkormostan jöhet a lecsó.
Velencében, a cuppogós szopások városában vagyunk, a rettenetes Ági őrmesteres szerepjátékszex másnapján. A megébredés iszonyatos, Pumpedné cincogva affektál, ennél sok fokkal az is jobb lenne, ha Bayer Zsolt keltene, pedig azt az ellenségemnek nem kívánom, ha jobban belegondolok. A "teszi" szót úgy mondja, hogy "teci". Mármint Pumpedné, Bayer úgy mondja, hogy a büdös liberális kurva anyád, mégis jobban elviselném. Pumpedné lelkesen, de megkérdőjelezhető eredménnyel sminkel, a szemöldök baszki, az tetoválva van permanensen csodálkozóra, vagy van valami ceruza, amivel fel kell rajzolni? Pumped valami kék gatyát húz, mert azzal lesz vagány, ha jól értem, nem tudom hová mennek, tán karnevál van?
Muszáj gizdának lennem, kicsim!
Ha valakinek eddig baja lett volna esetleg Pumpedékkel, és a gyermekeinket megrontó nyugati mételynek tekintené (mint annak idején a hosszú hajat, a farmernadrágot, a bakelitlemezt és a Coca-Colát), az most ne olvasson tovább, mert ez a rész három dologról szólt: a baszásról, a szopásról és a kurvaanyázásról.
Ott hagytuk abba az előző kanyart, hogy
Ehhez képest azzal nyitunk, hogy a felségjelzés nélküli egyenruhás népek egy mezőn, tankcsapdák vagy miafaszomok és emberi maradványok között hurcolják a szent család három tagját egy betonkerítéssel körbevett támaszpontra, aminek kerítésére a "Katonai létesítmény - belépni tilos" táblát szegezték ki, nem mintha a zombik tudnának olvasni, ugye. Madisonék nem akarnak menni, de viszik őket, odabent meg Travist menten elválasztják a két nőtől, ha tippelnem kellene, Madison és Alicia gyerekszülő tenyészállat lesz, Travis meg rabszolga, de lehet túl sok Handmaid's Tale-t néztem mostanában. A támaszpont meglepően rendezett, zombiknak nyoma sincs, mondjuk katonáknak sem nagyon. (Kulisszatitok: a mexikói Baja Studios épületeit látjuk, ahol pl. a Titanicot is forgatták.)
A múlt heti, félbehagyott disznóvágást folytatjuk, immáron a zabálással, aminek több, kevésbé lényeges, inkább szórakoztató eleme is van, ott van pl. a Domán vs. Pumpedhugi szappanopera következő fejezete. Domán, a kappanhangú gyökér szeretné megtöcskölni Pumpedhugit, aki viszont ezt nem szeretné, vagy, ahogy azt a Büszkeség és balítéletben Collins tiszteletes megjegyezte akkor, amikor térden állva, az ujjai közt egy nagyon-nagyon kis virággal megkérte Lizzie kezét, aki persze nemet mondott, mert Mr. Darcyba volt már akkor is hótt szerelmes, szóval Collins Lizzie első, de határozott elutasítására aszonta, hogy
Arra merek következtetni, hogy ez egy amolyan női praktika és visszautasításával csak érzelmeim hevét próbálja növelni.
Ha van még egy olyan trash- vagy mindegymilyen reality, amiben annyi életbölcsességet fogalmaznak meg (és ilyan szofisztikáltan!) mint a Pumpedékben, akkor annak a linkjét tessék nekem elküldeni, mert tanulni akarok, nem szégyen az még egy ilyen vén fasznak se'.
Part One: Juliette
Őszintén szólva először kissé meglepett, hogy az évadzáróban Juliette saját szegmenst kap, de a sztori ismeretében a csodálkozásom végül elmúlt. Szóval.
Hosszabb idő eltelt az előző rész óta (ami rögtön látszik, hiszen hősünk sebe egészen begyógyult), Noah és Juliska immár szeretők, épp Párizsban tartózkodnak egy kis panzióban – pontosabban a férfi lakik itt, az asszony csak szobára jár. Ma nehéz napja lesz, be kell mennie az egyetemre, és megmagyaráznia, mégis hol van a férje (Etienne). Amikor ugyanis az öreg először produkálta a demencia jeleit, hamisított a nevében egy kérvényt, melyben hosszabb alkotói szabadságot kért, és az az idő most letelt. Még nem tudja hogyan fognak a melóhelyén minderre reagálni, de bízik a pozitív kimenetben.
Szylvit végre nem csepeli mosónőnek öltöztették, a vállai szabadon, a karok izmosak, a frizurát viszont továbbra is egy mexikói szappanoperából kölcsönözték neki, nem tudom ki a fodrász, de jó szívvel hatvan év alatt nem tudom javallani az ellenségeimnek sem. Ma kiszavazás, faszi hullik, dráma lesz.
Volt az a mese, nem tudom ki emlékszik rá, egy csáléfülű kutyáról szólt, aki mindenféle csuda dolgot művelt, csak annyit kellett mondania, hogy "egyik fülem erre, másik fülem arra". Na pont ez a tételmondat jut minden alkalommal eszembe, valahányszor Szilvi Sylvi kusza kebleit meglátom, és mintha a stylist kifejezetten élvezné, hogy kizárólag olyan ruhákat aggat rá, amelyekben ordít, hogy a mi Sylvinket kicsit jobban hátbaverte a Jóisten a jobb oldalán, mint a balon. Az asszimetriát hangsúlyozandó féloldalas fülbevalót aggattak a fülébe, így igazán izgalmas lett az összhatás.
Azt a szitut képzeljük el, hogy Tomi, Zsuzsi egy az egybenmegtestesíti Brüsszelt és a Soros György által támogatott NGO-kat, Norbi pedig Orbán Viktor, aki ezek ellen a szemetektől próbál tiszteletet követelni. És ezzel a szlogennel hímzett díszes molinóval indulna egy menet Bali szigetén egy főúton, hogy “Tiszteletet a Norbinak!” Nagyjából így lehetne némi politikai színezettel átadni azt a féktelen kurvaanyázást, ami Dia kipaterolása után történt.
Zsuzsi szerint Norbi annyira kifordult magából, hogy casting nélkül is simán főszerepet kapna a kifordított fiú című rajzfilm élőszereplős változatában. Én fordultam ki, hát nézzé’ már magadba, ember - kaffog vissza Norbi, de az MTA-s vita indukátorban itt már kiégett minden relé, nincs atomjaira szedve a téma, hogy Norbi és/vagy Zsuzsi egy 1-től 10-es skálán mekkora egy csicskalángost érdemlő cseléd, csak egy felböfögött “Aljas vagy.” beszólásra telik, amitől Zsuzsi olyan fejet vág, mintha forgó fejjel sugárban hányni készülne, de csak egy keserves sírás szakad ki belőle. A mobiltelefonok érfelpattintós csodabogara szerint itt aztán levizsgázott mindenki az élet iskolájában.