Az epizód in medias res indul, ezért én sem húzom: Zsuzsa, a postásnő kézbesít egy ruhákat kínáló reklámújságot elsőként a papnak, hiszen mégiscsak az ő képeivel van tele az újság. A pap atyja is hamarost érkezik, s fia kérdés nélkül biztosítja róla: meg tudja magyarázni a képeket. ,,Persze, hogy meg tudod magyarázni, hisz ez a munkád. Te még egy bárkát is megmagyarázol, amin a világ összes állata túlél egy árvizet”. A pap tényleg elmondja, hogy történt: Pesten volt, nem volt rajta reverenda és leszólították, jó pénzt kapott érte. Csak úgy megtörtént, így szokott ez lenni. Országos az újság, úgyhogy a püspök is biztos látja, de a falu még nem esett el, csak Zsuzsát kell becserkészni és összeszedni az összes újságot. A doktor az újsághordozó bűntárs, az atyja, a fia pedig minden postaláda mellőli eltulajdonítás előtt keresztet vet, így enyhít bűntudatán.

Ott hagytuk el, hogy a két markos hórukkember lyukacsos atlétatrikóban felkapja a bőröket tartalmazó fonott ládát a benne lapuló kis Recével és Bumeránggal, és ismeretlen helyre indul vele. A szállítójármű a testvéri NDK iparának egyik csúcsterméke, egy nyitott platójú Robur, ilyenem nekem is van és a mai napig működik, bár az is igaz, hogy az enyém lendkerekes.

Az online videotékákban (khm, khm) keresgélőknek jelzem, hogy az egy bolond százat csinál elve alapján ez az epizód számos helyen Kell egy veréb címen lelhető fel, az aranykezű ismeretlen elkövetőt ezúton csókoltatjuk.

A délelőtti nyüzsgéssel teli ismerős játszótéren nyitunk, a rikkancs nagy hangon kürtöli világgá az előző nap elképesztő skandalumát, amivel tele vannak a lapok: Bűntény az Állatkertben, eltűntek a vadállatok, nagy jutalom a nyomravezetőnek!! A parkőr és Bagaméri felváltva méltatlankodik: Ebben a városban minden megtörténhet!, pedig a szamizdat butikról még nem is hallottak. A parkőr észrevesz egy galád szemetelőt és botját lóbálva akcióba lendül, ezt kihasználva a bokrok közt lapuló tréfás kedvű vadlibások támadást indítanak Bagaméri ellen a magnóra felvett oroszlánbőgéssel és a Lópici Gáspártól csórt oroszlános plakáttal. A gyanús zajokra fel is figyel Bagaméri és beóvakodik a susnyásba, ám amikor az ágak között megpillantja a félelmetes oroszlánfejet és meghallja a csutkára feltekert morgást, rémülten rohan a játszótér túlsó végébe.

Kihasználva, hogy Index anyánk pár napja remek cikket közölt a tévében 45 évvel ezelőtt bemutatott alapműről, újraközöljük a sorozat pár évvel korábbi hogyvoltját. Az apropó akkor a film elkészültének 40. évfordulója volt. Felturbózott képanyag, pár hasznos új link beszúrása a szövegbe, és továbbra is felhőtlen vidámság. Jó szórakozást!

A „Long live Csukás István!” projekt keretében a múlt év nyarán hogyvoltozott Le a cipővel után most szemügyre vesszük az életmű másik remek darabját. A kitűnő regényből éppen 40 évvel ezelőtt készült négyrészes feldolgozás joggal pályázhat a minden idők legjobb gyerekfilmje címre, több karaktere és számos idézete pedig bekerült a magyar kultúra örökzöldjei közé. Hogy volt? Hát így:

Tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a suli tornyára, alakítjuk saját mondandónkhoz az ismert Alexander Petrovics idézetet. Bizony, benne vagyunk a nyárban, az osztályterem tábláján nagy betűk hirdetik a minden diák által legkedvesebbnek tartott visszaszámlálást, miszerint: KÁCIÓ! Bakó Márta tanárnő derekasan küzd, hogy levezesse a nebulóknak a tábla szabadon maradt felére felírt számtanfeladatot, de nem sok sikerrel. Gróf Márton, úgyis mint Marci gondolatai is teljesen máshol járnak, a Vadliba őrs tagjait stafétaváltó-módszerrel rendkívüli gyűlésre hívja össze az óra utánra. Kihasználva a tanárnő elmélyült magyarázatát, a tagok négykézlábra ereszkedve sorra értesítik egymást a teremben. Az akció sikeres, ezer veszélyt leküzdve az utolsó futár, Süle is már majdnem visszaérkezik a helyére, ám ekkor váratlan akadály állja útját: maga a Bakó! Szerencsére bárd helyett csak egy szellemesnek szánt beszólással csap oda a duci fiúnak: Fogyókúra? (A vicceskedő humortalan tanerőktől ments meg, Uram, minket!) Válaszra azonban nincs idő, mert épp ekkor csengetnek ki, a diákok nagy zajjal kitódulnak a teremből, egyikük még felrajzol egy A-t a KÁCIÓ elé, ezzel hirdetve, hogy már csak egy napnyi gyötrelem van hátra ebből a tanévből.