Ha eddig esetleg nem éreztétek úgy magatokat, mint egy érzelmi bokszzsák, akkor ebben a részben alaposan megkapjuk a magunkét. Az előző rész végén a búvárokkal hagytuk abba. Na, bent a búvárok tök sötétben, harsogó doziméterek mellett próbálnak életet lehelni a lámpáikba. Szerencsére újra világítanak, és folytathatják az útjukat a csőrengetegben és a szennyezett vízben. Azt, hogy merre járnak, igazán csak ők tudják. Odakint a várakozáson kívül nincs mit tenni. És talán ez mindenki számára a legrosszabb, hiszen nem tudják, hogy mi van a búvárokkal (nincsen se kamera, se mikrofon, se bármilyen eszköz, amivel ma egy ilyen vállalkozást megtámogatnának). Borisz lélekben már a legrosszabbra készül, mi van, ha meghaltak? A prof. szerint ez is lehetséges, és nem kell válaszolnia, de akkor bizony ennyit tudtak tenni. A hőseink megérkeztek a céljukhoz, igaz itt már kb. mellkasig gázolnak a szennyezett vízben, de kinyithatják a központi szelepet. Odakint csend és feszült nyugalom mindenkin, majd végre valahára bentről megdöngetik az ajtót, mindenki egyszerre rohan az ajtóhoz, ahonnan a búvárok megkönnyebbülten léphetnek ki a levegőre. Élnek, jól vannak, jár nekik a jól megérdemelt vodka. A búvárokról eddig két nagyon különböző teória létezik: egyik szerint alig pár héttel a feladat után már meghaltak, egy másik, alig pár éve készült tanulmány szerint a 2000-es évek környékén haltak meg. Bárhogy is volt, de ha ez a feladat nem jött volna össze, gyanítom másképp nézne ki a világ...
