Másnap fedezik fel az újabb holttestet – miután Joseph eltűnt, John szívből aggódik, hogy ő az áldozat, de nem. Eszerint a fiút vagy élve vitte el, vagy ha megölte máshol van a teste. Sara tájékoztatja a rendőrfőnököt a fejleményről, illetve arról, hogy a polgármester kéri, ne jelenjen meg nyilvánosan, mert az olaj lenne a tűzre. Roosevelt amúgy is elég elkeseredett az újabb eset miatt, a hírektől sem lesz sokkal boldogabb.

Hősnőnk ezután a főhadiszállásra megy, ahol John egyedül tobzódik az önsajnálatban. Joseph miatt elkeseredett, bánja, hogy nem tett többet a fiúért. Elmereng kissé, majd témát vált és szerelmet vall a nőnek. Sara először leinti, aztán csak elfogadja a csókot.

Parti van az étteremben, a feladat az, hogy Bence rántsa ki a terítőt úgy, hogy nem törik szét a teríték, ez azonban – érthető okok miatt – nem sikerül. Másodpercnyi szünet, majd Bence ordítani kezd, a többiek csatlakoznak hozzá.

A Tanár minden rész elején egy elmebeteg kísérlettel indít, a múltkoriban kiugrott az ablakon, most pedig egy diszkógömb és egy gázpalack segítségével mutatja be a gyerekeknek a mit is? Semmi értelmeset. Mindegy, elment vele jó öt perc az órából, ez eleve tiszta nyereség a diákoknak, plusz lehetett közben mobilozni, ráadásul majd a dolgozatra sem kell érthetetlen definíciókat bemagolni a szervetlen gázokról, elég csak annyi, hogy „hova mész, hova futsz?” Amúgy a Tanárnak minden órája ilyen eszközigényes, ámde értelmetlen? Mert akkor valahol érthető, hogy miért jönnek ki műveletlen fők a magyar iskolákból. Mert mindig csak a diszkógömb, meg a kén hexaizé.