Kobalt kemény sztori ez. Kezdjük ott, hogy az isten háta mögötti Ohióban, a helyi Bokorpuszta 2. alatt történt az eset. Egész pontosan Chillicothéban. Semmi gond, ha nem ismerős a név, hisz egy 21 ezer fős városról van szó. Itt tűnt el hat 20 és 30 év közötti nő. Ebből négyet holtan találtak meg, kettőt még mindig keresnek. Lehet, hogy ez így elég érdektelennek tűnik, de emlékezzünk csak vissza a Bándy Kata-gyilkosságra. Az egy 145 ezer fős városban történt és az egész országot megrázta a dolog. Most képzeljék el, hogy a 23 ezer lakosú Tatán vagy a 20 ezer lakosú Keszthelyen egy év alatt 6 nő eltűnik, majd 4-et holtan találnak meg. Pontosan ezért, a kisvárosi miliő miatt hiteles az, amit már a legelején nyomat a Chillicothe-i újság főszerkesztője, hogy ez azért durva, mert bárkinek a lánya, húga, nővére, nagynénja, unokahúga is ott lehetett volna az áldozatok között, ezért lett egyből mindenki szívügye, hogy végére járjanak az egésznek.

Persze Ádám és Évától kell elkezdeni a sztorit, ami onnan indul, hogy ez a Chillicothe egy rendes kis város, tele jó és tisztességes emberekkel, mondja az éppen beszélő rendőr, aki aztán az egész mondatot múlt időbe teszi, mert ez az eset egy kicsit beárnyékolja a városról imént kialakított cukormázas képet.

Hatalmas tévhit, kapufa, lukra futás, árnyékra vetődés, kamu, hülyeség, nettó baromság azt hinni, hogy csak a jól ismert tévék adnak említésre méltó műsorokat. Nyilván azokat könnyebben megtalálja az ember, de tengernyi hígfos csatorna között is meg lehet találni a gyémántkontentet. Legyen ez egy próba, ami még aranylövés is lehet a sorozatfüggőségre: hétfő este 10-kor ID Xtra!!! 

Eddig még egy árva szó, egy fonéma, egy legépelt karakter, egy szóköz, az se sok, nem esett arról, hogy miről is van szó. Ez Az eltűnt nők városa (The Vanishing Women). Ha a műfajt nézzük, akkor azért lehetnek kétségeink, de szerencsére a mai dokumentumfilmsorozatok már nem olyan vér cikik, mint régen. Anno az volt a módi, hogy a szóban forgó esetet megélt emberek beszélnek arról, hogy mi volt, közben ügyiratokból vett statisztikákkal dobállózik a narrátor, míg rém rossz, bábszínházból is kirúgdalt színészek rekonstruálják az elmesélteket.

 Az eltűnt nők városa kábé olyan, mintha A gyűjtő című film alá Morgan Freeman még narrálna is. Tehát FA-SZA.

Ha ez nem elég, akkor tessék megnézni ezt az igényputtonyból szalajtott intrót.

A sztori pedig annyi, hogy

• 2014 és 2015 májusa között 6 nő eltűnt az OHio megyei Chillicothéból.
• 4 nőt holtan találtak, 
• 2-t még mindig keresnek.
• Ez a nyomozás igaz története.

Így tessék nézni és a hogyvoltot olvasni!

Eddig tartott Hector barátunk nagy elhatározása a szakításról, máris visszatért a nővére ölelő karjaiba. Lena estéje kevésbé izgalmas, ő azt figyeli feszülten a monitorján, ahogy egy pasas lábkörmöt vág. Ez nem a világ legunalmasabb valóságsója, a megfigyelt férfi Jackson Holt ügyész, őt kell meggyőzni valami módon, hogy engedje ki Belikovot. Egyelőre nem állnak jól, nincs semmi, amivel meg lehetne fogni a pasast. Avi szerint egyszerűen meg kellene szabadulni Sonia Kovitzkytől.

San Jose-ban Harold nekiáll felhasználni azt, amit fáradtságos úton megszerzett: azon ügyködik, hogy telepítse a vírust, mely a Szamaritánus végét jelenti. Úgy érzi miatta alakult minden így, jutottak egyáltalán idáig, neki is kell megoldania. Közben a Gép eszmecserét folytat vele, és megpróbálja megingatni a meggyőződését arról, hogy ez a legjobb megoldás.

Ennek érdekében rövid bejátszásokat mutat neki arról, hogy „mi lett volna, ha…” nem alkotja meg a gépet, kinek hogyan alakul az élete. Főncsi saját alternatív jelenét látjuk először, ahol továbbra is az IFT vezetője, Nathan Ingram pedig a jobb keze. Harold arról beszél, hogy talán többet is tehettek volna az országért, ha tovább próbálkoznak, és megalkotják a kormányzat által tőlük kért MI-t. Barátja leinti: ha nagyon akarnak, úgyis szereznek egyet, de az is lehet, hogy már megvan. És jobb, hogy nincs közük a CIA-s arcokhoz, akik megkeresték őket. A képzelgést ismeretlen férfi – Mr. Barnett – szakítja meg, kiderül, hogy hősünk az ő házába tört be illegálisan a vírus miatt.

Kezeket összetenni, gatyákat felkötni – a Homeland S04 az RTLII jóvoltából végre megérkezett hozzánk is. Akik attól tartottak, hogy Brody nélkül nem lehet jó a sorozat (végülis az alapkoncepció az ő személyére, tetteire és azok következményeire épült), azokat előre megnyugtatom: szerintem a negyedik a legjobb évad. Bőven lehet persze velem vitatkozni, de a végén el fogjátok ismerni: igazán jó móka volt. Itt van nekünk Carrie, Saul és Quinn plusz egy kiváló sztori, szóval nincs miért aggódni. Tessék nézni és a hogyvoltot olvasni, jó lesz ez.

Kabulban, Afganisztán fővárosában kezdjük az epizódot, ebben a koránt sem békés országban dolgozik most Carrie, aki ha sétálni akar kicsit a főváros utcáin sötétedés után, azt három fegyveres kíséretében teheti csak meg. Szép kilátások! Ő mégis megteszi, mert napok óta nem járt az utcán, némi trappolós buksi-szellőztetésre meg mindenkinek szüksége van időnként. Ugye. Messzire nem jut, mert megszólal a mobilja, és berendelik a főhadiszállásra – meló van. Hogy mi is az pontosan? Természetesen rosszfiúk üldözése, jelenleg célzott módszerrel, azaz drónokkal és egyéb megfigyeléssel, majd kilövéssel.