„..A sztorim egy új nép születésével kezdődik, és a döntésekkel, amelyeket meg kell majd hozniuk. És persze azzal, hogy milyen emberré akarnak válni. Minden meglesz benne, amit mindig is úgy szerettek, meglepetés, erőszak.. A történet egy háború idején kezdődik, egy gonosztevővel, akit úgy hívnak, Wyatt. És öldökléssel - ezúttal saját akaratból."
- Hello Dolores, üdvözöllek a világban.
Miután megnéztük azt a jelenetet, amikor Dolores először kinyitotta a szemét - és mindezt a zenei aláfestéssel együtt nagyon szépre megcsinálták - Men in Black éppen a lánnyal vágatja le a szakállát. Amikor elmondja neki, hogy korábban már jártak itt, amikor még az egész város homok alatt volt, a maradék 1% reményem is szertefoszlik a kilétét illetően. Ebben a pillanatban a csaj flashbackel, meglátja Arnoldot, Bernardot vagy mittudomén kit, és követi őt a templomba. Elmondja neki, hogy tudja, hová vezet a labirintus, megfogja a kezét, de a következő pillanatban már a fekete kalapos követi a Dolores Abernathy feliratú sírhoz.
A keresztnél kikapar a földből egy szó szoros értelemben vett játék labirintust, és visszaemlékezésében Arnold mondja el neki virágnyelven az útvesztő definícióját: a pasas korábban piramisként képzelte el az öntudatot, aminek a tetejére a legnehezebb eljutni. De tévedett, mert a tudat nem felfelé, hanem befelé utazás, a jó döntések befelé visznek, de ha béna vagy, kikerülsz a szélére, aztán megkattansz a picsába.
Visszaugrunk a jelenbe, és MiB kikapja Dolores kezéből az általa szorongatott útvesztőt, és követeli tőle, hogy azonnal mondja meg, hogy hol van a labirintus közepe. A csaj közben folyamatosan visszaemlékszik dolgokra, például most azt tudjuk meg, hogy Arnold nem akarta megnyitni a parkot, miután rájött, hogy Dolores él, Robert viszont nem hitt neki - és azt akarta, az androidot állítsa vissza alapállapotába.
William vontatja maga után a seggfej Logant, nem azt mondom, hogy nem érdemli meg, és nem csapkodnám meg valami nehéz dologgal, de azért kezdem sajnálni. Szóval, Lawrence nyomára bukkannak, aki majd segít neki elméletben megtalálni Dolorest, hurrá. Közben meg elhagyják Juliet fotóját a sivatagban, úgyhogy megvan a válasz arra is, hogyan kerül Abernathyhoz a kép.
Teddy érkezik a városba nagy örömködve, de a jókedve hamar elillan, amikor visszaemlékezése alatt meglát egy rakat hullát. Dolores besétál a képbe vigyorogva, meg elfut előttünk Arya Stark farkasa is, aztán Teddy visszazökken a valóságba. Tudja, mit kell tennie: megkeresni a szerelmét, úgyhogy visszapattan a vonatra. De amúgy komolyan, mi a bánatot keres Westworldben egy random farkas?
Közben a fekete kalapos kezd baromi türelmetlen lenni, mivel szegény lány csak összevissza hadovál, zavart, és fogalma sincs, hogy hol lehet Wyatt. A pasi erre lekever neki egy rohadt nagy pofont, mire Dolores szépen felvezeti, hogy van neki egy igaz szerelme, a William, és majd a sors visszavezeti őt hozzá. Az alakot pedig kinyírja a francba. MiB meg jól kiröhögi, nem fog jönni baszki senki érted, elmondom hát neked William történetét: korábban egy balhere volt, és ugyan kereste Dolorest, de nem volt sehol, és ott találta meg, ahol minden kezdődött, Sweetwaterben.
A srác megörült, hogy akkor most beteljesedik a szerelmük meg minden, a lány viszont nem ismerte fel, és elment mellette, mintha mi sem történt volna. De nem is igazán ez volt a para, hanem amikor egy másik fószer adta neki oda az elejtett konzervet, na, az megváltoztatott mindent. Ebben a pillanatban William felvette magára a fekete kalapot, majd visszaugrunk a jelenbe, és a kalap alól Men in Black néz ki. Hűha, micsoda meglepetés, ez aztán a drámai fordulat, erre aztán nem számított senki, azta. Ja, ami pedig Logant illeti, fel lett ültetve pucéran egy lóra, aztán tessék pacisat játszani. Ezt az egy dolgot köszönjük neked, William.
Dolores szeméből csak úgy potyognak a könnyek a hallottak miatt, és mivel nem hajlandó elárulni amit ez a paraszt szeretne, nekiesik a lánynak, és szanaszét gyepálják egymást. A vége sajna az, hogy a pasi hason szúrja a csajt, de megjön Teddy, aki lekapcsolja az ürgét. Vigyél el a tengerpartra, amit ígértél, kéri a régi-új hapiját, majd elvágtatnak.
Charlotte nagyon beveszi, hogy az ő kezében van az irányítás, ezért beront Fordhoz azzal, hogy az este bemutatja az új narratíváját, aztán lemond a francba, és viszontlátásra, se. Robert jót mosolyog a hallottakon, aztán elég sejtelmesen elköszön a nőtől. Eközben Sylvester éppen a C6-os csigolyát keresi, és valamiért nagyon mutatni akarják nekünk a mellette készülő androidot - amikor arra a pontra ugrunk, hogy Maeve már megint intézkedik.
Bírom Thandie Newtont és az alakítását, de szerintem ez a folytonos manipulálás már borzasztó vontatott és unalmas, úgyhogy a történések néhány mondatban összefoglalva: 1, nekrofil csávó éppen a farkát kenegeti síkosítóval, hogy megismerje közelebbről Hectort, de az átdöfi őt egy késsel 2, Armistice szájában egy hentes kotorászik, aztán felébred, leharapja az ujját, majd megeteti vele és kinyírja 3, megjelenik Maeve és Felix, az utóbbi enyhe idegösszeroppanást kap (vélhetőleg sokadjára) a látottak miatt 4, Sylvestert jól befenyítik, amikor a szőke csaj rátapad az üvegre, na az valami zseniális.
Az egykori madam újdonsült „hadseregével" lemegy a hűtőházba, és megtalálják a halott Bernardot. Itt a hentes srác újra hülyét kap, kétségbeesetten tapogatja magát, de a nő közli vele, hogy nyugodjon le a picsába, mert ő csak egy ember. Szóval, Berniet felélesztik, és megtudjuk tőle, hogy az androidok általában beleőrülnek abba, ha megpróbálnak öntudatra ébredni. Fasza.
Tehát, Maeve töröltetni akarja a kislányával kapcsolatos emlékeit, de zsenikénk elmondja, hogy ez nem lehetséges, mert az az első emléke, a törlésével konkrétan annyi lenne neki. Amikor Bernard belenéz az android programjába, elmondja neki, hogy a szökést valaki belekódolta - és már éppen megtudnánk, hogy mi történik akkor, amikor kijut a szigetről, amikor a csaj lestoppolja, a-a, ez egy rohadt nagy bullshit, ez egyedül az én tervem, én találtam ki, majd kettétöri a vezérlőt. Na persze.
Közben a korábban vacsorára felszolgált Ashley Stubbs helyén egy másik alak van (értem már, miért nem egy csinosabb Hemsworth tesó kapta a szerepet), és jeleznek a fószernek, hogy a hűtőkamra hőmérséklete megváltozott. Erre bekapcsolnak a riasztók, szépen lassan leáll minden, és valószínűsíthető, hogy az ott dolgozóknak az a hely lesz a koporsójuk.
A Maeve-team útnak indul, amikor meghallják a riasztót, de már nem fordulnak vissza, de nem bizony, sőt, kinyírnak minden katonát, aki az útjukba esik. Egyébként roppant aranyos, ahogy a két bandita szembesül azzal, hogy milyen fegyverek kerültek a birtokukba. Mennek tovább, amikor belépnek Samurai Worldbe(!), és itt is legyakják az őröket. De a búcsú ideje is eljön: először Armistice keze ragad be egy ajtó közé, aztán Maeve nem engedi tovább Hectort, arra hivatkozva, hogy fontos neki a függetlensége (mégis ki mondta, hogy vele akar maradni?!, na mindegy). Felix pedig kurvára nem tudni, hogy pontosan mit vár, végtére is, most már az állásának biztosan lőttek, a hölgy pedig mint tudjuk, egyedül utazik.
A fekete kalapos William felébred, szorongatja a játék útvesztőt, mire Ford papa belép, hé, látom megtaláltad a labirintus közepét. Ez komoly baszod, kérdi Will, hát igen, ez van, a labirintus szó szerint nem neked való, számodra ez csak egy játék - ahogy a narratívák is, én próbáltam tudtodra adni, cimbora. És itt megtudunk egy kulcsfontosságú tényezőt, ami az első részek óta kérdés: a fekete ruhás célja az volt, hogy az androidok megszegjék Robert szabályait, mert úgy nem izgi a történet, ha az ellenfél alapból vesztésre van programozva. Egyébként marha nagy csalódás lehet, ha a labirintus közepét kergeti egy éve, és kiderül, hogy ez csak a robotoknak jelent valamit. Attól függetlenül, hogy tiéd a park, nagyon pofára estél, haver.
Eközben Dolores és Teddy a korábban említett tengerpartra érnek, újra hallhatjuk az előző részekben már elégszer végighallgatott párbeszédet, egyes emberek csak a rossz oldalát látják a világnak, de a világ szép és stb. Teddy meg ha nincs ló, jó a szamár is alapon funkcionál, na mindegy, szóval végül a lány belehal a sérülésébe. A srác meg elmondja a drámai monológját, egy nap, megtaláljuk az utat az új világba, Dolores, és ez talán maga a kezdet, blabla, majd felvillan a fény, ugyanis a másik oldalon bizony nézők vannak - ez Ford narratívájának is a kezdete.
Ugrunk, Ford éppen helyrekupálja Dolorest, majd megmutatja neki az Arnoldtól kapott képét, a Michelangelo: Ádám teremtése című alkotását, és célozgat neki az öntudatra ébredésre. Majd megjelenik Bernard, és Robert elmondja neki, hogy a társa hozta létre a fia játéka inspirálta labirintust - a lány pedig a neki készített Ábrándozás frissítéssel oldotta meg a tesztet. Újra elhangzik, hogy a két pajtás vitatkozott a park megnyitásakor, és mivel Ford továbbra is ki akart nyitni, Arnold összevonta Dolorest Wyattel - majd megkérte, hogy Teddy segítségével öljék meg a hostokat, és őt is. Miután elvégezték a piszkos munkát, Arnold a lejátszási listára tette Charlie kedvenc dalát, majd Shakespeare mormolás közben az android fejbe lőtte őt, végül magukat is.
Közben Maeve arra készül, hogy csinosan elhagyja Westworldöt, és Felix átadja neki a cetlit, amin a lánya holléte található. A robot küszködik az érzelmeivel, egyik pillanatban a keresésére indulna, a másikban pedig elhessegeti a gondolatot. Felszáll a vonatra, de amikor meglát egy anyát és a lányát, könnyek gyűlnek a szemébe, és megpattan a vonatról. Valami nem kóser ott, mert minden leáll és elmegy a világítás - de a hűtőházban sem, hiszen amikor Sizemore elindul Abernathyért, nyoma sincs a hulláknak.
Bernard felvilágosítja Fordot, hogy ne gondolja azt, hogy örökre a markában tarthatja őket, de Robert mint mindig, természetesen most is két lépéssel előrébb jár: elmondja, hogy amikor a társa meghalt, rájött, hogy tévedett; és azért kapta meg Arnold emlékeit, mert a szenvedésre vezette vissza a tudatának ébredését. Weber nem tudta, mivel mentse meg az androidokat, ő viszont igen, az idővel, ami alatt megerősödnek. És most eljött a búcsú ideje, öreg barátom - nyújtja a kezét Bernardnak - ő pedig óvatosan kezet nyújt egykori cimborájának. Sok szerencsét.
Doloresben egy alapos sírás után kezdenek lecsengeni a hallottak, belép az üvegszobába, ahol Arnolddal egymással szemben beszélgettek korábban. Tudod-e már, kinek a hangját hallottad végig, kérdezi a férfi, majd a következő pillanatban már Dolores saját magával ül szemben. Ezzel megérkezett a labirintus közepébe, és megértette azt, hogy kivé kell válnia.
Teddy és Lawrence bravúrozik a hölgyeknek a gálán, minden szép és jó. Kivéve Williamnak ugye, aki az elbaszott életét próbálja cigivel és alkohollal elfelejteni. Robert Ford figyelmet kér, elmondja a kis felvezető monológját, nagy sajnálatomra ez lesz az utolsó történetem - Charlotte önelégült vigyort produkál egy pillanatra - de egy régi barátom szavai vigaszt nyújtottak számomra, azt mondta, hogy Mozart, Beethoven és Chopin sosem haltak meg, csupán zenévé lényegültek. Úgyhogy remélem, tetszeni fog az új művem. Majd Dolores mögé lopódzik, és fejbe lövi a fegyverrel, amivel korábban Arnoldot is. Na, így kell kurva elegánsan megrendezni a saját halálunkat.
Nem lesz semmi baj Teddy, már értem. Ez a világ nem az övék, hanem a miénk - mondja Dolores Theodorenak, az emberek pedig sokkot kapnak, kitör a pánik, és már Hale sem olyan lelkes, mint pár perccel ezelőtt. Közben William motoszkálásra lesz figyelmes, majd megjelenik a sok android hulla, akik kis túlzással a Walking Deadből is kiléphettek volna, aztán Clementine meglövi őt. William elvigyorodik, és azt hiszem, itt kezdődik majd a történet, úgy igazából.
A finálé nagyrészt a korábban feltett kérdések megválaszolásáról szólt, most már 100%-ig kiderült, hogy a fekete ruhás William, aminek sokan nem örülünk, és ennek - a karakterrel való szimpatizálás mellett - egészen egyszerű az oka: a „gonosszá” válásában nem sok hitelesség van. Szóval, adott egy kedves, jó fej és rendes srác, aki elmegy Westworldbe cowboynak, beleszeret egy lányba, majd elveszítik egymást - és amikor hosszas keresgélés után újra megtalálja, a csaj nem ismeri őt fel. De ez nem tartja vissza, már éppen menne oda hozzá, amikor egy random figura adja Dolores kezébe az elejtett konzervet.
Ez rosszul esik neki, ezért úgy dönt, véglegesen felveszi a fekete kalapot, majd visszajár a parkba, és sok évvel később már üti-veri a lányt, meg a hajánál fogva ráncigálja, mer' ez a valódi énje, köszöni szépen. De, a kinti életben igenis visszafogta magát. Most ez komoly? A sztori eleje és vége ugyan ki van dolgozva, de mivel a kettő között akkora lyuk tátong, mint Georgia Jagger fogai között a Rimmel reklámban, így eléggé elbaszottnak hat a történet ezen része. Szóval szerintem ez a sztori több sebből vérzik, és ahogy korábban írtam, nálam egy hatalmas fekete pont. Talán a következő évadban részletezve lesz Jimmi Simpson hogyvótja, de ez olyan dolog, amit nem illik egy másik évadba áttolni. Illetve, ahogy elnézem a zombi apokalipszist, valószínűleg nem is ezen lesz a hangsúly.
Ezt és a kisebb nagyobb hibákat leszámítva viszont csillagos ötös produkció: a színészek nagyot alakítottak jóformán egytől egyig, a zenei aláfestések tökéletesek voltak, és a látvány sem volt utolsó a részek alatt. Ami a sztorit illeti, bebizonyosodott, hogy a labirintus nem egy fizikai dolog, hanem az Arnold által létrehozott útvesztő, amit az androidok öntudatra ébredésére szánt. Ha megtalálod a közepét, megtalálod magad is. Ezért ismételgette mindenki a fekete kalaposnak, hogy nem neki való: hiszen ő valóban csak egy gyermeteg játékot tarthat a kezében.
Az is kiderült a Samurai World alapján, hogy itt bizony több világra számíthatunk - és összeraktuk azt is, hogy Ford papa valójában nem ellenezte az androidok öntudatra ébredését, hanem csak időt adott nekik. És már az is tisztázódott, hogy mi volt a 30 évvel ezelőtti incidens, hogy kicsoda Wyatt, vagy hogy hogyan került a fénykép Abernathy kezébe - és Dolores „születését" is láthattuk, szerintem nagyon szép volt.
Néhány kérdést továbbra sem sikerült tisztáznunk, például mi van Stubbs-szal, Elsievel, Abernathyval vagy Logannel? Vajon Maeve programjában szerepel, hogy a végén visszafordul a parkba, vagy az már a saját döntése volt? Arnold és Dolores között valójában milyen kapcsolat volt? Robert említi, hogy a társa a fiát próbálta pótolni az androiddal, de azt is, hogy a lány vonzódott Arnoldhoz. Fordról pedig kiderült, hogy talán mégsem annyira pszichopata, mint azt hittük. A saját halálának megrendezésével vajon azt akarta elérni, hogy az androidok teljes szabadságot kapjanak, vagy az ő mása készült ebben a részben? Esetleg Doloresre bízta a teremtményeit, hiszen elérte a labirintus közepét? Bármi is lesz, azért többünknek hiányozni fog az öreg.
Biztosan jóval több kérdést lehetne felvetni, mint amit összeszedtem, valamint konklúzióból is van ezeken kívül még néhány, de a kommenteknek is kell teret hagyni, ugyebár. Köszönöm mindenkinek a figyelmét, és mivel már biztosan forgatják a második évadot, találkozunk 2018-ban!
Facebook kommentek