Az előző rész ugye azzal ért véget, hogy a rettentő bajuszba és zsíros hajba öltöztetett Velcoro nyomozót egy madármaszkos valaki mellbe lőtte párszor, hogy a néző azt higgye, mennyire kemény sorozat ez, hiszen az egyik főhőst menten kinyírja, de persze nem erről van szó, mert Ray túlél, de míg a földön fetreng, egy purgatóriumként funkcionáló kocsmát haluzik, benne a világ egyik legrosszabb Elvis-imperszonátorával, aki egy Bette Midler-nótát énekel, és az apjával, akit az a Fred Ward alakít, aki két mondattal képes Farrellt lejátszani a képernyőről. Fater azt mondja a Raynek, hogy baj lesz, mert széjjellövik. És ekkor Ray lenéz az ingére, ami csurom vér, és vágunk a kéróra, ahol Ray fekszik a földön, és látjuk, hogy nem is véres, mert nem söréttel lőtték mellbe.