Miles, Rachel és a Monroe-k hazaérnek, de a búvóhelyen ne találnak senkit és semmit. Mivel az éjszakai kirándulásra az a két nagyokos (Charlie és a nagypapi) nem teljes menetfelszerelésben indult, ezért feltételezhető, hogy visszatértek a cuccaikért, mielőtt Truman táborába költöztek, szóval egy cetlit azért hagyhattak volna. Az amigók minderről mit sem tudnak, de hamarosan megtalálják a tábort, és benne a hiányzó családtagokat. Monroe, az idősebbik, cinikusan megjegyzi, hogy lám-lám, csak egy hétig voltak távol, és tessék, Gene már megint fordított egy nagyot azon a bizonyos köpönyegen. Rachel erre csak a szemét forgatja, ahogy Miles is, de ő egészen más miatt. A távcsövön át ugyanis kiszúrta Charlie-t. Erre már Rachel is jobban körülnéz, és megállapítja, hogy ez egy karantén. Most Connoron a sor, hogy a szemét forgassa, de jó helyre is cserélte a bikinisnős, tequilás gengszteréletet! A táborban közben egyre csak hullanak a betegek, és ha így folytatja Gene is hamarosan köztük lesz, egyfolytában dolgozik, és eléggé szét van csúszva. Trumant faggatja, hogy vajh mikor jön az antibiotikum? Truman hárít, nem FedEx-szel jön a szállítmány baszki! Aztán persze békítőleg fordul az öreghez, kell a segítsége, mert csak ketten, együtt tudják megállítani a kórt. Nahiszen!

Az van, hogy a 30. napra az agyhalottak úgy gondolták, megpróbálkoznak azzal, amivel oly sokan előttük a Való Világok történetében, és elkezdték játszani a VV-t. Hát bazdmeg, kés, olló, taktika, ostoba ember kezébe nem való. A nagyszerű terv egyébként annyi volt, hogy a Dávidisták a falusilondoninagyvilágibudapesti kiválóságra pakolják a jelet, hogy az majd szépen kivihesse Vikit, aki az agyára megy mindenkinek, mert több esze van, mint a teljes háznak összevéve, viszont annyi tapintat sem szorult belé, mint az egyik percről a másikra a villából eltüntetett (megevett???) kacsalibába. Dávid taktikájának egyik sarokköve, hogy magát a nagy manipulátor és stratéga képében tünteti fel, ami persze röhejes, egy ember, az agyhalottak között is kirívóan ostoba Pink előtt tud ezzel menőzni. A reggeli beszélgetésük érdektelen és idegesítő, egy jó mondat azért volt benne:

Amikor azt mondod, hogy megy a Viki kimosni az agyam, az tényleg hülyeség.

KicsiSzabi lelkesen veti bele magát új munkájába, azaz Zsolt biztonsági kamerákkal foglalkozó bizniszébe, sorban hívogatja az ügyfeleket az esedékes havi részlet miatt. Bartha Szabit nevezte ki főnöknek, ami a Gorillája szerint elég gáz, senki sem fogja komolyan venni ezt a hülyegyereket. Juli kórházba került és sajnos elment a baba. Atikám tartja benne a lelket, de ez nem könnyű szitu, bár szerintem borítékolható volt a dolog.

A cím ne tévesszen meg senkit, nem kapcsolt át egy dél-amerikai szappanoperára, bár helyenként néha úgy tűnhet, mégis. Komolyabb spanyol nyelvtudás nélkül is megállapíthatjuk, hogy ez a rész Monroe frissen feléledt apai ösztöneiről fog szólni, ami pedig rossz ómen. A cool David Lyons-t én speciel jobban kedvelem. Ám mielőtt belecsapunk a közepébe kapunk egy rövid jelenetet az „Aaron és a nők” teleregényből. Ez egy játékról szól, ami nagyjából annyi, hogy mondjunk egymásnak random neveket. Aaron? Grace? Priscilla? Aaron? Valószínűleg az Aaronért bónusz jár. Na de viccet félretéve kiderül, hogy Grace egy szál magában (!) éldegél Spring Cityben, vagyis élt ma reggelig, ugyanis ekkor betoppant hozzá egy fiatal nő, aki azonnal össze is esett a hőguta miatt. A geek meglátja az ébredező csajt, és meglepetését tátott szájjal jelzi, mivel mással. A kanapén fekvő ismeretlen ugyanis nem más, mint Aaron volt felesége, Priscilla.

Előre szólunk, egy ideig ettől a sorozattól lesz hangos a szaksajtó. Woody Harrelson és Matthew McConaughey két nyomozót játszanak, akiknek egy brutális gyilkosságot kell felderíteni. Azonban ez nem a szokásos "felveszem a napszemcsit, a háttérben pedig megszólal a Who"-kategóriás nyomozós sorozat. Rust és Marty visszaemlékezésekben mesélnek egy gyilkosság nyomozásáról, hogy aztán a múlt szép lassan összekapcsolódjon a jelennel.