A mútkor ugye ott hagytuk abba, hogy Ray baseball ütővel kiegészülve indult neki jobb belátásra bírni az öregét a LA-be való visszatérést illetően. A terv első része sikeresnek tűnik, tartanak hazafelé, előzetes várakozásommal ellentétben Mick ábrázata makulátlan, semmi külsérelmi nyom, csak a kocsiajtóhoz van bilincselve a biztonság kedvéért. Felébred a pia és (remélem) az ütő okozta kómából, nyugtázza rögzített helyzetét, majd csevegni próbál holmi régi nyarakról. Pontosabban egyetlenegyről, mikor épp nem volt sitten. Meglepő, de Ray elmosolyodik a tengerbe veszett marha drága homárvacsis sztori hallatán, mikor is az alapanyagot Bridget javaslatára visszaengedték a vízbe. Nem tart soká az öröm, Ray érdeklődik: mellesleg nem azon a nyáron kezdtél dugni Claudettel?

Kicsivel később Mickey komolyra vált, tudja ő is, hogy ha a fia azt szeretné már halott lenne. Ray közli, hogy az FBI fejes óhajtja a jelenlétét, és nem, nem azért, hogy keblére ölelje és rohadt sok pénzt fizessen Sully kinyírásáért, mivel a hivatalos sztori más. Micknek csak annyi a dolga, hogy megjelenjen és utána fogja be a száját. Az öreg szemtelenkedik egy kicsit, majd a delfinjét látja újra, integet is neki. Ray nem érti, spirituális élménye volt, mondja, a fia szerint jó lehet, ha a kurvázás és a gyereked rommá veretése ilyesmit okoz, a helyében én leütném megint.

Kedvenc sorozatunk legutóbbi (3x09) részében olyan jelentős események történtek, hogy úgy éreztem, mindenképpen helye van egy összefoglalónak, ha úgy tetszik visszatekintésnek - szigorúan azok számára, akik naprakészek. A tovább után SPOILEREKKEL.

A rész eseményeit ott folytatjuk, ahol az előzőt abbahagytuk – még mindig a bíró házánál vagyunk, a tag beszélni akar Simmonssal. Nagyon aggódik Carter és az öltönyös miatt, hogy elvitték Quinnt, és eljuthatnak vele az FBI-hoz. Na jó, lényegében a saját seggét félti, Simmons pedig ígéri a HR elkapja őket, de addig muszáj valami kamu storyt kitalálni, mi történt itt. Kéri a bíró fegyverét, aztán már gyártja is az elméletet: rablók törtek a házába, és lelőtték magát – azzal beledurrant a bíróba. A hangra megjelenő járőrnek annyit mond, hogy egy berosált bíró túl veszélyes, ki kellett likasztani – majd utasítja társát, találják meg Cartert és Quinnt élve. Ha utóbbinak baja lesz, kinyúvasztja a járőrt; az öltönyöst pedig öljék meg! Argggghhhh....

Főncsi Medvével kutyagol, amikor megszólal mellette egy utcai telefon – szám érkezett, illetve több is, ahogy hallom. Többet most nem tudunk meg, irány a metró, John és Carter tömegközlekedéssel kívánja elszállítani a korrupt zsaruk meglőtt vezetőjét az FBI épületébe. Az öreg fenyegetőzik, hogy úgysem jutnak el odáig, de hősünk megnyugtatja a nőt: Főncsi küldi az erősítést.

A mai részben a Jamison família másik tagjára, Norára koncentrálunk, így kapunk egy kis tanulmányt arról, milyen is lelki toprongyként élni az életet. Végig követjük egy napján, munkavégzés miatt egy kérelmezőnél jár, a biztosítással kapcsolatos kérdőívezik. Fapofával hallgatja végig a meleg úrnak a válaszait a párjáról, szeme se rebben, mikor a másik a férje öngyilkosságáról rebegi el az emlékeit, egyszerű igent vagy nemet szeretne hallani. Ezután az ovihoz megy, a vörös hajú tanárnénit figyeli, ő az nő, akivel a tökéletesnek hitt férje megcsalta őt. Ez már napi rutin lehet nála, mert a vöröske riadtan, de állja a pillantásait. Ezután Nora bevásárol, annyi kaját vesz, ami egy családnak elég lenne. Otthon kidobja a lejárt szavatosságú, kibontatlan müzlit, tejet, tojást és az újakat teszi a helyére. Jó ég, ez a nő még mindig azt hiszi, hogy visszatér a családja, mindent oda és úgy tesz, ahogy az O14 előtt voltak és a szobákhoz sem nyúlt hozzá, arra várnak a gyerekszobák, hogy a lakóik visszajöjjenek. Az elmélkedések után Nora az újság szexhirdetések rovatában talál egy hirdetést, egy call girl-től kér időpontot. Na, most akkor mi van, megtört háziasszony lenne, aki így vezeti le a feszültséget?

Az előző rész végén ugye nem szállt csendben magába a 24 órája, annak ellenére, hogy az utolsó képkockákon egy eltévedt rakéta darabokra szaggatta az amerikai elnököt. Na, vagy az van, hogy James Heller elnök mégsem volt jó ember, és aranyos pudlikölyköket molesztált egy hatalmas szivarral az ovális irodában, vagy mégsem halt meg: mert ugyebár a 24 sor részén át mindig néma órával tisztelegtek a pozitív szereplőktől. Ja, és persze az is lehet, hogy egyszerűen csak válik a hangmérnök, kicsit rácsúszott az italra, és véletlenül nem keverte le a dübörgést.