Mi történt még 1977-ben? Megindul a rendszeres utasforgalom a Concorde-dal, átadják a Planetáriumot, megalakul a V’Moto-Rock, megszületik Shakira, Liv Tyler és Varró Dániel, és márciusban a Magyar Televízióban véget ér az a sorozat, ami végleg elhelyezte Szabó Gyulát az országos ismertség palettáján. Zenei betétekkel turbózott hogyvolttal búcsúzunk a sorozattól.
Józsi egyre közelebb ér a hazai tájakhoz, már borotválkozni is látjuk menet közben, belegondolva tényleg szar lehet mindent ezen a keskeny helyen csinálni, szórakozás meg csak a táj nézegetése, ezt Angry Birdsre és Minecraftra gyógyult aggyal el sem tudjuk képzelni. Nem csoda, ha az út mentén stoppoló srácokat is felvenné, de azok kiröhögik, nem karácsonyra akarnak a városba jutni. Később egy arra haladó trabantos is beszól neki: Hova megy, papa, NATO hadgyakorlatra? Józsi mérgesen legyint rá, azt persze egyikőjük sem tudja, hogy ami akkor viccnek tűnt, az mára valóság lett. Mindenesetre Józsi nem veszi a szívére a cikizéseket, nyilván ismeri a Bergendy témába vágó számát, miszerint: Döcög az úthenger, nem olyan gyors, mint a madár, / De ezzel jár mégis a bölcs ember, mert sima az út, nincs akadály. (Nem mellesleg ez a szám volt feltehetőleg az ihletője a sorozat címének.)
Józsi tehát békésen (vagy Jászfényszarun) dudorászik, kicsi gyere velem csókot csenni, míg van napsugár, stb, ám egyszer csak megállni kényszerül. Az egyik út menti fán ugyanis egy szál pendelyben ácsorgó fiatal nőt vesz észre, ami még oké, én is megállnék szemlélődni, de a nő öngyi szándékkal éppen hurokba készül dugni a fejét. Józsi ezt természetesen nem engedheti, leparancsolja a csajt a fáról, ne dobja el fiatal életét, stb, de az nem akar lejönni, nagyon kétségbe van esve. Józsi megfenyegeti, hogy akkor kidönti a fát és neki is hajt a géppel, a csaj meginog (elhatározásában, meg egyébként is): Mit csinál, azt akarja, hogy leessek és halálra zúzzam magam?, kiabálja Józsinak, ennyit a komoly öngyiszándékról. Hősünk maga mellé ülteti a bakra és megismerjük a csaj szomorú történetét. Margitnak hívják, Besenyő Pista udvarolt neki, de aztán otthagyta, és most nővérével, Irénnel artistaként dolgozik, mint a két Mikó. Mikó’ úgy döntöttünk, hogy bevesszük Irén vőlegényét, Szőts Pufit, mint konferansziét és szervezőt, az még jó ötletnek tűnt, Pufi azonban pár nappal ezelőtt behatolt a hálószobámba és meg akart kettyinteni, én persze nem engedtem neki és kilöktem az ablakon, árad a panasz Margit rózsaajkairól. (A művésznő akár felléphetne a Millió rózsaszál c. szerzeménnyel is, fut át rajtunk egy kósza gondolat.) Bosszúból az összes ruhámat elvette és bezárta egy utánfutóba, én meg nem merek értük menni, mert Pufi megfenyegetett, hogy rendőrt hív rám, fejezi be könnyek között.
Józsi segítségét kéri, de az már nagyon sietne hazafelé, nem akar Felkafürdő felé kerülni, mert az megint vagy 4 km kitérő és komoly időveszteség, őt meg várja a rezedaszagú faluja, ahol esténként, ha feltámad a szél, stb, stb. Végül persze hagyja magát meggyőzni és hamarosan leparkolnak Pufi (akinek eredeti neve amúgy Ernő) házának közelében. A verandán tolószékben ücsörög a 80%-ban begipszelt Pufi, mint valami Gipsz Jakab, és éppen az új artistaszámot gyakorolja Irénnel. Ő persze csak untermann, gipszelt karjával tartja a nőt, de közben sört azért tud inni, fene a dógát. Arról győzködi Irént, hagyja ott Margitot és csak vele dolgozzon, hiszen látja, mit tett vele az az őrült nőszemély.
Józsi elterelő hadmozdulatként odaküldi hozzájuk Margitot, beszéljen Pufival, közben ő nekilát csendben lekapcsolni a Pufi Skodája mögé kötött utánfutót. Margit követeli, hogy Pufi fizesse ki neki az elmaradt gázsit és adja vissza a ruháit, de a gipszes erről hallani se akar, sőt még ő követel kártérítést, amiért 8 napon túl gyógyulót okozott neki a csaj. Margit hiába érvel azzal, hogy ma este Petneházán az ő műsorukkal avatják fel a kultúrházat, Pufi elhajtja. Irén tipródik a húga és a vőlegénye között, végül aztán a sármos Adonisz győz, Margit elvonul. Józsi időközben sikeresen elcsórta az utánfutót és saját lakókocsija után kötötte, úgyhogy Margit ruhagondjai megoldva. Mennek tovább az úthengerrel, Józsitól megtudjuk, hogy ő egy ideig tagja volt a rotterdami kikötői munkások gúlacsoportjának, Margit ezt hallva felkéri, hogy legyen a partnere az esti műsorban, amiben egyébként lesz divatbemutató is, a manökenek már biztos el is indultak Pestről.
Ugrunk Petneházára, ahol a kultúrház igazgatója, Gabona Béla ellenőrzi a munkálatokat és dühöng, amiért a székek még mindig nem érkeztek meg, hát mire fognak ülni a vendégek? Ambrus bácsi, a mindenes, próbálja tartani benne a lelket, minden rendben lesz, ne izguljon, és valóban, éppen most érkezik egy teherautó az italokkal és a színpadi függönnyel. A vendégek legalább inni fognak tudni, ez már fél siker, gondos kezek azonban a berakodás során a dzsuvás italos rekeszeket rápakolták a csodás bársonyfüggönyre, amit ezek után max. kutyaólba lehet felhasználni. A kétségbeesett Béla főbe lőné magát, van is otthon egy puskája, Ambrus bácsi azonban visszatartja.
Pufi kiáll az országútra és a kisbusszal érkező manökeneket mondvacsinált okkal visszaküldi Pestre, majd a kultúrházat is felhívja tettetett sajnálkozással, amiért a divatbemutató elmarad. Béla ismét öngyivel fenyegetőzik, de Józsinak van ötlete, hogyan lehetne mégis divatot tartani bemutatóilag: Nem kellenek ide kikent-kifent pesti dámák, megtartjuk a helyi lakosság aktív közreműködésével! A toborzásra tömegesen jelentkezik az asszonynép, na húzd csak fel a nadrágszáradat, biztatják az anyák a karrier reményében a lányaikat. Józsi hiába közli, hogy neki csak 7 lányra van szüksége, mert nincs több ruha készleten, az asszonyok így is majd’ betörik az üvegajtót. Természetesen a túljelentkezés ellenére végül fel kell venni egy nyolcadik bakfist is, a tanácselnök hübbecsúf leányát. (Aki gugli nélkül vágja, hogy melyik műből származik a hübbecsúf kifejezés (persze az eredeti írásmód kicsit eltérő), annak fizetek egy sört.)
Szőts Pufi Irén segítségével szekérrel elvontatja magát kerekesszékestől Petneházára, és a község utcáin hatalmas táblát lóbálva figyelmezteti az embereket, el ne menjenek az esti előadásra, mert az csalás. Persze a negatív reklám a leghatékonyabb, az emberek szinte ostrom alá veszik a pénztárt. Szék azonban továbbra sincs, Béla a háza udvarán már a puskáját tisztogatja, amikor Józsi mentő ötlettel keresi fel: Mindenki hozzon magával széket, ez a megoldás, hirdessünk széksorsolást meg hokedli bált kivilágos kivirradtig, egészen székrepedésig! Béla felvidámodik és elteszi a fegyvert, Józsi még gyorsan elhívja fellépni a helyi népi zenekart is.
Illusztris vendégek is érkeznek, cameo szerepben Cserháti Zsuzsa, alias Csillag Csilla, és a Fővárosi Varieté igazgatója, Csajkodi elvtárs Csajkán. (Ez nem igaz, pedig milyen jól hangzana, de sajnos Mercedesszel jött, ezeknek a tehetségtelen alkotóknak semmi fantáziájuk nincs.) A két Mikót akarja személyesen megnézni, ezt hallva Margit Józsi vállára borul: Artistatanonc korunk óta erre vágytunk Irénnel, és most nélküle kell fellépnem! Persze Józsi ezen is segít, becserkészi a kocsma előtt pihenőt tartó Pufit, aki söröskorsót lengetve magyarázza Irénnek, hogy ők nem hagyják magukat, Margit egye meg, amit főzött. Élete párját egy újabb sörért beküldi a kocsmába, Józsi ezt kihasználva hátulról megragadja a tolókocsit és meg sem áll vele egy faluvégi bódéig. Ide bezárja Pufit, és hogy valami hasznosat is csináljon az elkövetkezendő órákban, kezébe ad pár kukoricacsövet morzsolni.
A két nővér egymásra talál és együtt kezdenek készülni a fellépésre, ezalatt a népek székekkel, padokkal, kanapékkal elindulnak a kultúrház felé, ami természetesen Petőfi nevét viseli. Érkezik Telkes elvtárs, a tanácselnök, aki megdicséri Bélát a kitűnő székes ötletért, és utasítja sofőrjét, hogy a szolgálati Volga hátsó ülését vegye ki és hozza be a nézőtérre. (Hobótól az Országút blues megvan? „B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt, / A hátsó ülésen a titkárnője várt…) A műsort is természetesen Telkes nyitja meg, a tökéletlen hangosítás miatt a beszéd időnként visszhangos, mint egy Omega koncert, de Béla végül megoldja az erősítési problémát (lenyom húsz fekvőtámaszt). Eközben azonban egy random helybeli kiszabadítja a fogságból Pufit, aki 200 forintot ígér neki, ha gyorsan eltolja őt a kultúrházig. A csávó szeme felcsillan és a tolószéket robogója
után kötve száguldani kezd, Pufi hiába ordít, hogy lassítson.
Indul a program, első műsorszám a divatbemutató, Józsi gigerlinek öltözve konferálja be a különböző modelleket: Piros ruha sok pöttyel, hátul betoldással… Fekete ruha gumírozva, sok fodorral, kalappal, a dolgozó nő nappali viselete… Nagyestélyi ruha zárszámadásra…
A következő fellépő a népszerű énekesnő, Csillag Csilla, akit a helyi Zabák együttes kísér. Felhangzik a Könnyű, mint az egyszeregy… kezdetű dal, citerakísérettel, priceless, a közönség is odáig van meg vissza.
Majd az elmaradhatatlan bűvész-szám következik, kártyatrükk, galambtrükk, kendőtrükk, stb, a fellépést azonban váratlanul megszakítja a robogóról elszabadult Pufi, aki tolókocsijában beszáguld a színpadra. Tragikus arccal előadja, hogy került tetőtől-talpig gipszbe („kidobtak egy ablakon, ami nem is volt nyitva, egy megtört, tizenkét helyen megtört ember áll önök előtt”, stb.), a nézők persze azt hiszik, Búcsúszentlászló gyöngye, Bödőcs Tibor lépett színpadra és könnyesre röhögik magukat a sztorin. Józsi kitolja Pufit és megsúgja neki, hogy Csajkodi személyesen jött megnézni Irént és Margitot, mert állást akar nekik adni a Fővárosi Varietében. Pufin erre erőt vesz a jobbik énje, visszabiceg a színpadra és felkonferálja a két Mikót.
A lányok artistaszáma elsöprő siker: cigánytánc, egykerekű biciklizés, buzogányhajigálás, karikadobálás, az előadás végén Telkes elvtárs személyesen gratulál, és Csajkodi felajánlja a hőn áhított állást a Varietében, a lehengerlően vicces Pufit pedig elhívja konferansziénak. Az ünneplő tömegből azonban egy ember hiányzik: Józsi, aki csendben lelépett és már messze jár, az országúton találkozik az ominózus székeket szállító teherautóval is, amit már órák óta szerel a vezetője. Hát csak siessen, búcsúzik a sofőrtől vigyorogva Józsi és indul tovább rezedaszagúja felé. Ismét sikerült megoldania egy komoly problémát, így később elégedetten fekszik le aludni lakókocsijában és arról álmodik, hogy Nyírmadocsán micsoda pompás fogadtatásban lesz majd része.
Hamarosan meg is érkezik szülőfalujába, ahol az öreg Bak Ferivel találkozik először. Megörülnek egymásnak, de mikor Józsi továbbindulna, Feri megállítja: Megőrültél, rá akarsz menni ezzel a tragaccsal erre a szép útra, aminek holnap lesz az avatása? Az öreg még a fapapucsot is leveteti Józsi lábáról, aki csak néz, de aztán mezítláb elindul az új úton a házáig.
Másnap reggel a téeszelnök és a tanácselnök együtt keresik fel Józsit és hívják az avatóünnepségre, de hősünk besértődik: Nélkülem csináltátok, nélkülem is avassátok! Azok ketten mentegetőznek, Józsi annyit szerepelt az újságban, tévében, hogy a megyei központ úgy döntött, megcsinálják végre az utat. Józsi végül elmegy az avatásra, és milyen jól teszi, mert az olló persze megint nem vágja el a szalagot, és ismét szükség lesz Józsi bicskájára. Na és mit kér hősünk a hosszú, áldozatos útért jutalmul? Bizony, csak az úthengert, amivel már annyira összenőtt. Éjszakánként beindítja a dugattyút, ami össze van kötve az ággyal, így Józsi egész éjjel a hosszú utazás alatt megszokott rázkódás-ringatás segítségével durmolhat és álmodhat virágos mezőkről, ahol tárt szirmokkal várják a Rózsák, Ibolyák, Kamillák és Hajnalkák...
Facebook kommentek