Tekintve, hogy nem láttam a Szex és New Yorkból csak pár részt, ezen előzménysorozat eltérései a nagy elődtől (ami időrendben utód, vagy mi) egy kicsit sem fognak feltűnni, de így legalább zavarni sem.

Szóval szőke-göndör leányzó sétál Manhattanben, és ábrándozik, hogy ez az ő városa, ahová tartozik, city és sunshine, de még mielőtt nagyon beleélné magát, az ébresztőóra visszarántja a lehangoló valóságba, ami Castlebury, Connecticut. A szőke-göndörség a 16 éves Carrie Bradshaw 1984-ből, aki épp szó szerint sikítófrászt kap, mert az irdatlan mennyiségű ruhája és cipője között nem találja az anyukája táskáját, ezért átviharzik hugihoz - Dorrithoz - aki első számú gyanúsított, ha valami hiányzik. Gyorsan kiderül, hogy a rózsaszín lányszobában táska nincs, de fű annál inkább. Dorrit viszont nem ijed meg az árnyékától, biztosítja Carriet, hogy az, hogy 14 évesen mókázik semmi mást nem bizonyít, mint, hogy neki van ám élete és barátai. A testvéri szeretettel átitatott beszélgetés egy jó kis hajtépésben csúcsosodik ki. Közben kiderül a Bradshaw család három hónapja rákban elveszítette az édesanyát, úgyhogy most az apuka próbál rendet vágni a lányok között, ami látványosan rosszul megy.

Jön a beszéd, hogy te vagy a nagyobb, neked kell okosabbnak lenned, de Carrie kifakad, először is, Dorrit biztosan ellopta A TÁSKÁT, és amúgy sincs mit felvennie (mert az anyuka halála miatt nem volt tanévkezdés előtti shoppingtúra), úgyhogy végleges az elhatározás, nem megy suliba. Tekintve, hogy ez nem opció, apuka végső megoldásként megengedi, hogy a temetés óta tiltott helynek számító gardróbból (mármint persze az anyuka saját ruhaszobájáról beszélünk) szőke-göndör válasszon valamit, amit magával vihet. Gondolom erre a posztra a fiúk úgysem csapnak le, szóval megjegyzem, van egy-két király cipő, amit én is szívesen magammal vinnék.

Carrie egy napszemüveggel felfegyverkezve indul bevenni az iskolát, ahol ő most egy pária, mert elveszítette az anyukáját. Ezt mondjuk nem nagyon értem, miért utálnának emberek bárkit, mert meghalt a szülője, ráadásul rákban. Mindegy, végül feltűnnek az igaz barátok, Maggie - Mouse - Walt. Ebből a kombóból Maggie és Walt ráadásul járnak is. A kötelező ölelések után update-elik Carriet az új gyerekről a suliban, Sebastian Kyddről, aki szuperszexi, szupergazdag, ééééés ismerik egymást Carrievel (ajánlom figyelmetekbe a köver srác-szexi srác művészi kompozícióját a képen).

Persze azonnal megindul a pletyka, honnan ismeri Carrie Sebastiant, de szőke-göndör szerint csak együtt jártak úszni, aham-aham. Mouse beavatja a bff-eket, hogy a nyáron elveszítette a szüzességét egy Seth nevű sráccal, és olyan volt, mint egy hot-dogot paszírozni a kulcslyukba, de legalább gyorsan vége lett. Nem mondom, nem túl bátorító kezdet. Mint kiderül, Carrie az egyetlen szűz a csapatban, ami úgy fest nem tölti el büszkeséggel főhősnőnket. Meglepetés meglepetés hátán, Sebastian pont Carrie titkos helyén ül, úgyhogy minden adott egy kis beszélgetéshez. Kydd anyja lelépett a tenisz-oktatójukkal, de ez nem viseli meg túlságosan, tekintve, hogy a vacsorát úgyis mindig a cselédek tették az asztalra. Flashback: Carrie első csókját Sebastiantól kapta az uszodában, tudtam én, hogy volt valami. Megy tovább a beszélgetés, szőke-göndör épp összeszedi a bátorságát, hogy Jóképűt elhívja randira, mikor feltűnik apuka, ami Carrieben felidézi a napot, amikor azért jött, mert meghalt az anyukája, és a szörnyű emlék hatására elájul, de szerencsénkre Seb elkapja. Viszont Mr. Bradshaw most jó hírt hozott, gyakornokság a haverja jogi irodájában, Manhattanban, hogy Carriet kicsit kiragadja az elmúlt hónapok szomorúságából. A hatás pedig: szőke-göndör már a gondolattól is egekbe repült. Este még meglátogatja Dorritot, persze a táska miatt, amit végül meg is talál, viszont fehér körömlakkal szétfröcskölve, ezért dugta el a hugi. Carrienél elszakad a cérna, és a veszekedés hevében kiderül, Dorrit úgy érzi, Carrie kapott mindent az anyukájuktól, a táskát is beleértve, és neki semmi nem jutott. Az utolsó szúrást azzal viszi be, hogy örül, hogy véletlenül tönkrement a táska, így egyikőjüké sem lehet. Carrie megoldást eszel ki, és pár színes körömlakkal átdizájnolja a táskát.

Az első nap az irodában nem éppen úgy alakul, ahogy Carrie megálmodta. Először is fellökik az utcán, ami egy szakadt harisnyát eredményez (na ezt a problémát igazán átérzem). Másodszor a nagy feladat nem valami izgalmas: régi ügyek névsor szerinti rendezése. Igazán lenyűgöző. Ebédszünetben elmegy harisnyát venni, de persze a rengeteg ruha igazán erős csáberővel rendelkezik. Egy nő egyszercsak megragadja a kincset érő táskát, amit Carrie egy jól irányzott és erős lökéssel hárít, amit bármelyikünk bevetne egy potenciális tolvaj ellen. A nő azonban nem akárki, hanem Larissa Loughlin, az Interview magazin stílusrovatának szerkesztője, és Carrie táskája a jolly joker az egyik divatfotózására, ezért csapott le rá a szó legszorosabb értelmében. Gyors barátok lesznek, Carriet annyira lenyűgözi Larissa, hogy még egy ruha ellopásában is segédkezik neki (Larissa hiába van kitömve pénzzel, szeret lopni, mert az izgi), na meg telefonszámot kap tőle, pár jó tanáccsal, hogy hagyja a fenébe az irodát, és menjen inkább partizni vele. Szőke-göndör gyorsan felhívja Mouset, és leinformálja mindenről, plussz megtudja, hogy Jóképű elkérte a telefonszámát. Mindeközben láthatjuk, ahogy Dorrit apuci háta mögött kisurran a házból, ki tudja hova. Larissa küld Carrienek egy ruhát, ami szerintem tök normálisan néz ki, de a Carriet felügyelő nőszemély szerint borzasztó, mert olyan, amit Madonna viselne. Ez aztán a lekicsinylő jelző egy ruhára (vagy legalábbis akkoriban biztosan az volt). Carrie persze az iskolai tánc helyett inkább bulizni megy (a képen kékben Larissa).

Felmerült bennem, hogy hová rakta a ruhát, amiben érkezett, mert, hogy nem volt otthon átöltözni, az ezer, és abban a pici táskában tuti nem fért el. Na de nem akarok ilyen lényegtelen apróságon fennakadni. Szóval Larissa buliján vagyunk, ahol Carrie megismerkedik egy csomó művésszel, akik közül senkinek nem tűnik fel, hogy egy gyerek ül az asztaluknál. A kérdéseikből kiderül, hogy azt hiszik, C legalább 25, csak fiatalnak néz ki, de ezt Carrie egyáltalán nem bánja, és remekül érzi magát, amíg rá nem jön, mennyire elszaladt az idő, és mindjárt éjfél, ami egyben az utolsó vonatot jelenti haza. Hazafelé eltöpreng, hogy most elveszítette a szüzességét Manhattannel, és már soha nem lesz ugyanaz a lány, aki volt. Közben Sebastian az iskola ügyeletes ribanckirálynőjével Donnaval melegedik össze, amit Carrie kicsit sértetten nyugtáz, hiszen azt várta, hogy Jóképű majd egyedül szomorkodik utána a sulibuliban, lepattintva minden utána sóvárgó jócsajt, míg ő jól érzi magát, vagy legalábbis nem tudok más okra gondolni, amiért hirtelen “én nem találok senki hozzám valót” hangulatba csap.

Persze ennek hangot is ad Walt társaságában, aki elmondja, hogy neki és Maggienek sem mindig fenékig tejfel az élet, Mouseról nem is beszélve, aki feleslegesen zaklatja Sethet, az nem hívja vissza. Walt bevallja, hogy nem akar még lefeküdni Maggievel, aki ezt nem viseli jól, de közben Maggie azt mondta Carrienek, hogy már nem szűz. Akkor most vagy az valójában, vagy pedig csalja Waltot. A sráccal való séta végén rendőrök várják Carriet, de valójában nem őt, hanem Dorritot keresik, aki másnap reggel fel is bukkan részegen. Carrie kiborul, hogy mit képzel, de Dorrit előveszi a “nem vagy az anyám” kártyát, ezzel azonban csak olajat önt a tűzre, és Carrie elviharzik, mert túl nagynak érzi a nyomást, hogy az anyukájuk szerepét betöltse Dorrit életében. Apuci belátja, hogy ez az egész végső soron az ő hibája, mert soha nem volt túl felelősségteljes a lányokkal, a szigor pedig nem szerepelt a szótárában, de elhatározza, hogy változtat ezen. Kezdésnek megnyitja az anyuka gardróbját a lányoknak, akik megkapják amit szeretnének, a maradékot pedig elpakolják.

Mouse kiönti a szívét Carrienek, amiért nagyon úgy fest, Seth szakít vele hallgatólagosan, és nem érti miért bánik vele valaki úgy, mint egy darab ronggyal, miután lefeküdt vele. Sebastian ismét úszni kezd, egyértelműen azért, hogy Carrievel találkozzon, mert mi másért járnál nyilvános és undorító uszodába, ha van neked otthon, de persze úszás helyett inkább egymást provokálják a vízben, aminek Donna csatlósai szemtanúi. Van egy olyan érzésem, hogy ribanckirálynő nem lesz túl boldog. Maggie találkozik egy rendőrrel, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ő az, aki betölti a Walt által hagyott szexuális űrt az életében. Végül Carrie anyukája nyomdokaiba lépve naplóírásra adja a fejét, hogy valóra váltsa álmát, és ő is író legyen (mint az anyukája).

Összességében nem fűzök túl nagy reményeket a sorozathoz, pont olyan, amit szombat reggel, délben megejtett reggeli közben az ember üveges szemmel néz, és közben azon gondolkodik, melyik ruhadarabot fogadná el a saját ruhatárába. Az egyetlen izgalmas pont Sebastian meztelen felsőteste lehet, dehát egynek jó lesz ez is, én azt mondom.