Welcome back, cocksuckers! Folytassuk is rögtön, méghozzá a karácsony, a béke és a szeretet jegyében. 1962, ladies and gentlemen, Ian McShane, aki még a főcím előtt agyonlövi a Mikulást és kiírt egy komplett családot. Van egy olyan érzésem, hogy ezért virgácsot fog kapni. A pontosság kedvéért, a szülőkkel biztosan végez, de hogy a kis Suzie-val, aki rátalált éjjel a karácsonyfa alatt (Mikulás, hol van a szakállad? Leborotváltam, mert viszketett. Mikulás, mit keresel itt, mikor karácsony csak egy hét múlva lesz? Rudolf elbaszta a naptáramat. Mikulás, miért nem a kéményen keresztül jöttél? Mert az alapból egy fasság. Mikulás, az a te véred a ruhádon? NEM bazdmeg. Szuper, akkor bemutatlak a szüleimnek.) mi történt, az a homályba vész. Talán az UFO-k vitték el, ki tudja.

Újra itt az X-Faktor a hideg hétvégék kicsit műanyag szagú lélekmelegítője. Szokás szerint lemegy, hogy mi volt a múltkor. Itt le is van írva szépen, okosan. És végre Lilu is belibben Isten Bencével egyetemben. Lilu ruhája színben megy a díszlethez, de Bencére, mintha egy vak stylist aggatta volna a fellépő gúnyát, mert ez a kék szvetter + fényes zakó kombó nagyon ósdi már. Akkor se volt jó, amikor divatba volt. Kis csipkelődés után,a „Milyen zenét hallgatsz?” és a „Gyakran jársz ide?” csajozós szövegeket letudva, kiderül, hogy Lilu rockot hallgat, meg Halász Juditot, de a kettő tök ugyanaz, lásd Almaszósz és annak Sickratman átdolgozása a Halál Fetyó. Az adok-kapok végül a bátran kekeckedő Bence arcán csattan végül, amikor Lilu elkéri azt a DJ Bobo CD-t, amit a kocsijában látott. És itt már nem is csak a DJ Bobo a gáz, hanem a CD is. De nem leszek ennyire újvilági gyerek, hogy leszóljam azokat, akik még 2013-ban is korongoznak. Szeretlek ám anya, hiába pörög még otthon a magnóban a zumba kazettád. Jönnek a mentorok, erőpózba beállnak a vakító ledfal elé, aztán elfoglalják tisztes helyüket. Eddig 10 perc az ÉNEKES MŰSORBÓL és csak a „Hogy vagytok, mint vagytok?”-ig jutottunk el.

Gyűlés a Sarkcsillag Hidján. Itt van mindenki aki számít, és kapott jelenetet, Julian Salome, Buborék, Palomares és Ramiro, Piti nélkül, na meg Gamboa. De Julia doktornő és Vilma szereplését megint nélkülöznünk kell. És Ricardo Montrero nagy boldogon bejelenti hogy 40 mérföldre vannak a kacsa által megjelölt céltól, amelyet fény világít meg. Mindenki boldog, kivéve Gamboát, aki csúnya pillantást vet Ramirora. Az meg érti a célzást, gyenge vitába kezd, de érvei lesöprésre kerülnek. Irány a Fedélzet.

Itt Kapitány megmutatja a Fényt az éjszakában, Enya dal felhangzik megint, és Palomares térdre-imához-t vezényel, hogy hálát adhassanak. Aztán Buborék, Kapitány parancsára, elkezd lámpával morzézni hogy Hé, jövünk!. Mellékesen megjegyzi, hogy reméli, ezek jó emberek lesznek végre, mert eddig csak rossz emberekkel találkoztak az út során. Meg aztán furcsa ez a fény neki, de nem fejti ki miért.

Igazán szépen fényképezett epizód elé nézünk, és ezt kivételesen nem azért mondom, mert ezen kívül semmi érdemleges nem fog történni. Történik. Először is egy szépen fényképezett és még szebben sminkelt George Michael pattan le a paszulyszárról és egy hasonló kvalitásokkal büszkélkedő Cora boszorkánnyal keveredik számonkérős elbeszélgetésbe. A varázslatos iránytű futni hagyásának büntetése az lesz, hogy Cora életben hagyja az árulót – ez roppant bölcs döntés az egész sorozat szempontjából. Az esernyős királynő ezek után hazamegy és a szívecske-tárolóból elővezényel egy zombi-sereget. Mer' olyan még nem volt. Bár nem is hiányzott.