Jelentem, vettem az első komoly akadályt, és a teli tüdőből visító tinitömegen komoly erőfeszítések árán átküzdöttem magam (bár legközelebb a bozótvágó kést sem hagyom ki a túlélő felszerelésből), sőt a dobhártyám is megúszta 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel az első élő show-t. Mert már itt tartunk, igen, az X-faktor 2. évada eljutott az élőműsoros, egyenes kieséses szakaszhoz, ha azt hittük, hogy eddig felfoghatatlan mennyiségű könny hullott az előválogatók alatt, jelentem, még semmit sem láttunk. Az illusztris estét megtisztelendő ÖrdögNóri ma padlizsánszínű kanárinak öltözött, amire még mindig keresem a szavakat, és 15 centis tűsarkokon egyensúlyozik (akrobatikus ügyességgel egyébként), mert a mélynövésű Balázst idén nem tartalmazza a műsorvezetőnő kelléktára. A szopottgombóc frizurát mondjuk a fodrász átgondolhatta volna még egyszer, de hogy Nórinak sem szólt még senki, hogy ez a hajvágás élete legrosszabb döntése volt, azt egyszerűen nem értem. Visításorkán és a világ leggagyibb tűzijátéka kíséretében érkeznek a Mentorok is, utóbbi kiagyalójának egyébként spanyol inkvizíciós módszerekkel hoznám tudtára a véleményemet, mert vagy háromnegyed óráig a füstöt nyeltük ezután, a tévéfelvételen meg a világon semmi nem látszott belőle.
De nem is ez az érdekes, hanem a kiscsillagok, pardon sztárjelöltek, akik még 12-en vannak, de 3 óra múlva már csak 11-en, és szerencsére minimális szarozás után már érkezik is az első. Aki Lil.C, és határozottan jó választásnak bizonyul első produkciónak, mert nincs a srácnak az égvilágon semmi lámpaláza. Ezt őszintén becsülöm benne, egy kisfilmben még megnézzük, ahogy Jacko mozdulatait gyakorolja totyogós korában, ez priceless egyébként, utána meg kisujjból kirázza az Usher számot, amit választott. Ez a terep neki való, ha okosak a szerkesztők/mentorok, nem is fognak ráerőltetni más műfajt, meg minek, bízzuk inkább a közönségre, mikor unják meg.
