21 óra van. Az m1 napi darára kapcsolt, így mi is ezt tesszük, a műsorszerkesztésről meg kérek valakit, már ha van erre érkezése, hogy szórja meg egy-két kelletlen emaillel az illetékes elvtársat. Nekem így a reggeli kávé mellett ehhez most nincs kedvem. Totális mélyponton zártunk az előző epizód végén, innen már csak felfelé visz az út. Gredenkó elvtárs átpártolt Fayedtől a CTU-hoz, hála egy béna informatikusnak, és az autista bátyjának. Az orosz/arab internacionális sikerduó atombombáról erőműre vált, pedig még van náluk két bomba. Arabicsa feloldozást nyert minden bűne alól, Kismedve feltámadt haló poraiból, így az arab világ megúszta a szőnyegbombázást, de Trágyapofa nem adja fel, a második évadból ismerős „alkalmatlansági szavazást” akar rendezni.

Kismedve adrenalint kér a szavazás előtt, mert nem akarja tolószékből nézni az eseményeket, na ebből még zűr lesz, az álmoskönyv szerint az agyi sérüléseknek nem tesz túl jót a megemelkedett vérnyomás. Jack és Bill latolgatják az esélyeket, na melyikre is tegyünk, a fogadóirodák is egészen bizonytalanok... Jack nem akarja, hogy Gredenkó teljes mentességet kapjon, de szerintem ezt nem ússzák meg. Vissza a bunkerba, kabinetülés. Doktor beszél, Kismedve beszél, Trágyapofa beszél, lehet, hogy összeesik, de talán túléli; én vagyok az elnök, engem akar az istenadta nép, le ne váltsatok, ti rohadt állatok; az elnök egy gyáva fasz, ahogy felébredt, lefújta a jó kis támadásomat, szemet szemért, bombát bombáért, Amerika erős, és egy ilyen fasza gyerek kell, mint én vagyok. Szavazás 10 perc múlva. Tikktakktikktakktikktakk...

A előző két részben, hogy is mondjam, elmérgesedett a helyzet Ned Stark és a Lannisterek között, meghalt egy király, egy törpét majdnem kihajítottak az ablakból és így tovább, nem egy szívderítő hely ez a Westeros. Ebben a stílusban folytatjuk tovább a történéseket egy kardcsapással odébb, ahol az előző rész véget ért, Királyvárban irtják a Starkokat, vörös páncélos Lannister-pribékek és a városi őrség tagjai vágnak le minden kiálló részt az egykori Segítő háza népéből. Arya minderről egyelőre nem tud, mert éppen vívni tanul fakarddal, és olyan magvas gondolatokat kap a mestertől örökbe, hogy a látás a vívás lelke, és így tovább.

Újra teljesült egy álom, László Attiláé legalábbis, új Kiscsillag született. Sosem tagadtam, hogy a CSISZ mindig is a mostohagyerekem volt, de a Döntőt nem hagyhatom szó, vagyis hogyvót nélkül. Legutóbb azt ígértem, Gomesen kívül megszeretek még valakit, megtörtént, Vivaldi alatt, Szabó Ádámnak hívják és igen, küldtem rá sms-t is. A döntő egy halálosan unalmas közös produkcióval kezdődik, amit a koreográfia ment meg, legalábbis számomra kizárólag ezért volt nézhető, Gomes csajoskodott is. Az igazi sokk ez után következik, megjelenik Nóra és Sanyi, szűzmáriaidösanyám. Nóra egy olyan, a fél vállát szabadon hagyó lepelszerű tunikában, mintha valami csoda folytán megmenekült volna a keresztényüldözés korai időszakában az arénából, ahol vagy csoportos erőszakot tettek volna rajta, vagy vérengző tigrisek szabdalták volna szét, a magasszárú tornacsuka hab a tortán, na Oroszlán Szonja sem járt jobban, őt angyalnak öltöztették. Nyeremények, és belecsapunk. A kiscsillagok két produkciót adnak elő, az elsőt sztárvendégek kíséretében, remélem, az Appril Project-hez nem a Medveczky Ilona jön, mert akkor a Döntőből se lesz hogyvolt, az biztos.

Kézdivásárhely büszkesége az első fellépő, Attila kiborult az előző műsor után, sírt és felhívta az apukáját vigaszért. Sokat kellett pumpálni az önbizalmát, hogy elhiggye, azért van itt, mert jó. Balázs Fecó a sztárvendég, Hazafelé, egymással szemben, zongorán. A szám a könyökömön jön ki, Sitke is, de Balázs Fecót szeretem. Tudom, tudom, hogy bennem van a hiba és én semminek nem tudok örülni, de alig vártam, hogy vége legyen, pedig nem volt rossz. Juci szerint sem, sőt, ő el van ájulva és jajszívemezik. Megható volt. Szirtes Tamás szerint olyan volt, mint egy időutazás, egy örökifjú és egy ifjú Balázs Fecót láthattunk a színpadon. Várjávárjávárjá’, nézzük meg, Szonja könnycseppet hullatott! Imádtalak! Cupp! Fáy Miklós egy darab halhatatlanságot tapasztalt meg. Igen, Balázs Fecó is úgy érezte, hogy a fiatal önmagát látja, már akkor azt érezte, mikor először meglátta Attilát a műsorban. Sanyi meg lelki szemeivel a több százezer nagymamát látta, aki elhajította a gombolyagot, hogy letöröljék a kövér könnycseppeket, de itt is van Attila, aki örül, hogy végre egy profi énekessel énekelhetett és a kántorról nem ejt egy szót sem, ettől hiányérzetem is támad.

Elkelt a Southland/Terepen hogyvoltja, de ne tessék csüggedni, a magyar tévéken jelenleg 45-50 sorozat fut, melyek közül jó, ha 20-22 volt/van hogyvoltozva, tehát alapanyag van. Amire ne nagyon tessék jelentkezni, mert kiváló pályamunkákat kaptunk: Sons of Anarchy, CSI:Miami, Castle és Médium, de szabadon van még van akár az NCIS:LA, vagy a House is, hogy csak a nagyokat említsük.

Ami a hetet illeti, a Monte-Carlo-i tévéfesztivál miatt szombatig kissé el leszek havazva, így nem tudok a beérkező pályamunkákkal és egyebekkel (posztok élesítése) foglalkozni, ha kérhetem, az ilyen leveleket tessék szabóZ kollégának is címezni, itt a címe. Kösz mindent előre is.

Eredeti epizódcím: Fuhgeddaboudit
 

Miközben Max készülődik az új küldetésre, Logan zúdítja rá(nk) a tudnivalókat, úgymint Kövér Tony és bandája szereti a klubéletet és hozzájuk kellene barátnőként csatlakoznia Maxnek, ugyanis az egyikük, egy bizonyos Dougie Colantonio, a Sparacino szindikátus könyvelője, feladta volna már korábban is a főnökök főnökét a Szempárnak egy kis tanúvédelemért cserébe, de beijedt. Ez pedig nem csak azért gáz, mert Logannek is nagy fogás lenne, hanem azért is, mert a Főfőfőnök annyira paranoiás, hogy Mátyás királynak képzeli magát és mindig álruhában mutatkozik. Úgyhogy Max hivatott arra, hogy Dougie közelébe férkőzve, valahogy rábírja a mutogatásra, mármint, hogy alkalomadtán csak mutasson az álruhásra és Sung már kattintja is a bilincset. Max elkészül, Logan odavan, akció indul.

Vacsi közben megy a bájolgás, Max jól adja a szőkét, próbálja kiszedni az információkat Dougie-ból is, akiről egyenlőre csak annyi derül ki, hogy epilepsziás nekrofíliás narkolepsziás, bármikor-bárhol-bármennyi időre le tud aludni. Új szereplő tűnik fel a színen, egy iszonyat-hangú barna lány, aki a Mia névre hallgat és láthatóan van valami köze Dougie-hoz, aki azonban elküldi az asztaltól. A következő pillanatban borul a bili pincér által szervírozott ital, mégpedig Max nyakába, irány a mosdó,

ahol a felbújtó Mia egyből ismerkedik és meresztgetve a szemeit sejtjük, hogy itt valami nincs rendben, mert Max egyből az IGAZAT válaszolja a kérdéseire, pillanatok alatt elárulja, hogy biciklis futárként dolgozik, de most a Szempár megbízásából próbálja alvós barátunkat árulásra bírni, és azért ő, mert X-szériás, a Manticore-ban kapott szuper géneket és legyak mindenkit, aki az útjába áll. Mia megörül, mert kiderül, hogy tesók, csak ő a pszicho-hadtest gyöngyszeme, úgyhogy ha már így összehaverkodtak, Max elárulhatná, ki a Szempár, mert beszélne vele. Nos, Mia minden psziho-varázslat nélkül, csak a hang és beszédstílus kombójával bárkit rávehetne bármire, de úgy tűnik, Szempár-kérdésben Max abszolút rendíthetetlen, mert nem mond semmit. No, nem baj, fő, hogy jól vagyunk, mindenki menjen a dolgára, Max hagyja Dougie-t, pihenjen és ezt meg szépen… (hipnózis vége) elfelejti. Mit is? Hát, hogy púdert is tegyen az orrára.