Holló jő a nyitólejenetben, és Brant látjuk két lábon, nahát. Álom, persze az egész, hiszen a kisklambó az ágyban fekszik odafent. A hollónak három szeme van, ettől én is rosszat álmodnék. Bran szegény ugye saját lábon nem tud haladni, a kerekesszéket meg párszáz évig még nem fedezik fel, így kap egy igahordó óriást maga mellé Hodort, aki csak egy szóval (a nevével) kommunikál, Hodor, mondja az igen helyett és ez jelenti a nemet is, komoly kihívás lehetett megtanulni a szöveget. Viszi le Brant a trónterembe, mert megjött a törpe a Falról.

Eredeti epizódcím: Chuck vs the Alma Mater
 

A Stanford Egyetemen kezdünk, Professzor Úr a tudatalattiról tart előadást. Miközben beszél, képeket mutat és a végén elárulja, hogy nem ám 5-6-10 képet láttak a kedves hallgatók, hanem sokkal, de sokkal többet, pl. a legutolsó képbe is több százat kódoltak, melyet szabad szemmel nem láttak, de a tudatalattijuk megjegyezte, majd a vizsgán ki is próbálják, mennyire. Tovább viszont nem hallgathatjuk az Intersect működési mechanizmusát (bár a lényeget megtudtuk), mert GyanúsAlak lép be az előadóba, melynek hatására Professzor Úr véget vet az órának és slisszol ki a teremből, majd a szobájából pakolás közben üzenetet hagy Üvegvár álnévvel egy bizonyos Fekete Köpenyesnek, miszerint információkat másolt le egy lemezre, tudja, hogy hiba volt, főleg, hogy most azt keresik, de segítsenek, mert gáz van - majd eltűnik. GyanúsAlak meg hiába fente a kését, csak az üres szobát találja és a hátsó szobában lévő 'vészlejárat' nyitott ajtaját.

Morgan azt ecseteli Chucknak, hogy a frissen kinevezett Tangből Sauron Nagyúr vált és gonoszsága odáig terjedt, hogy új szabályzatot írt a pihenőszoba használatához, mely elfogadhatatlan, szóval tenni kell valamit. Chuck hirtelen annyit tesz, hogy otthagyja Morgant, ugyanis Casey jelzi, menniük kell. A házimozi teremben Beckmantől és Grahamtől megkapják az infót, miszerint Fleming professzor pár napja eltűnt, csak egy üzenetet hagyott a lemásolt adatokról, melyről nem tudják, hogy melyik projekt, hiszen több folyamatban lévő is van, de vannak kapcsolatai Los Angelesben, úgyhogy ki kell deríteni, mi történt. Chuck villantás nélkül is felismeri a célszemélyt, merthogy őt is tanította Professzor Úr az egyetemen. Erre a többiek ráharapnak, ugyanis Fleming csak egy a többi olyan tudósuk közül, akik országszerte toboroznak nekik az egyetemeken, ennél pedig többet ér a személyesebb kapcsolat, Chuck viszont ellenáll, mondván, hogy képtelen a feladatra, hisz' ez a prof volt, aki kirúgta, pedig nem is követte el, amivel vádolták.

Túl vagyunk egy hosszú éjszakán, véget ért a ValóVilág 4, az Ózdi Hős mellé kaptunk egy Érdi Őrt is. Nagy Alekosz mindent vitt, keserves négy órás döntő után, ma sem jut eszembe másik kifejezés, mint a nézhetetlenül unalmas és a siralmasan vontatott. A rétes tésztát nem nyújtják úgy, ahogy azt tegnap tették. Pontosan ezért lesz a mai hogyvolt csapongó, mindenféle kronológiát nélkülöző, mert még egyszer nem vagyok hajlandó megnézni. Az utolsó nap a Villában igazán ténfergősre sikerül, felröhögök, mikor látom, Jerzsi porszívót ragad, vonyíttatja, ettől, meg az ébresztő zenétől Éva idegbeteg lesz. Hadd dögöljön már! Összeugat Alekosszal, nem kérnek egymás kedvéből. A nap további részében céltalanul lődörögnek, Jerzsi majd holnap izgul, ma még nem, Éva nem fog gyűlölködni, ugyanúgy fog viselkedni a döntőn, mint most, Alekosz meg reméli, hogy Éva nem őt fogja hibáztatni a stúdióban és hogy a nadrág menni fog a cipőjéhez. Éva napi programja a semmittevésen kívül abból áll, aggódik, hol fog aludni a kilenc zsákjával.

Alekosz sóhajtozik még egy keveset, de hamar elment, be- és lelakták a helyet, aztán röhögés és úristenezés, mert fotókat kapnak magukról, a bajszos Alekosz a Tordas-esten valóban odabasz, és mi láttuk az egészet, nemcsak egy fényképet. A viháncolás után mindenki kipucolkodik, felmegy a redőny, a kertben terített asztal várja őket. És a búcsúvacsora. Nincs miről beszélni, ez fölső tízezer. Még a pohár is el van törölve. Koccintás, mindenki tósztot mond, Alekosznak elvonási tünetei lesznek, Éva minden pillanatot imádott, a rosszakat is. És őt ki akarták toloncolni a Villalakók, mégis itt van. Otthonának tartja a Villát, minden szegletét. Jerzsi gratulál a másik kettőnek és belekezd egy követhetetlen szövegbe arról, hogy 18 ezer emberből ők a finalisták, nem figyelek, minek. Mindenkinek volt egy álma, egy szebb, jobb jövő. Kívánja, hogy az álmaik valóra váljanak. Ja, és szerelmes a Villába, de alig várja, hogy elhagyja. Se veled, se nélküled. Éva és Alekosz most is vívnak egy sort, Éva minden reggel felnézett, mikor felébredt, hogy Alekosz ott van-e, ezt lelki társa szerelemnek definiálja, nyígnak egy sort, ahogy szoktak. Hát ez a szerelem! A vacsora után Éva és Alekosz nem tudnak aludni, Jerzsi szeretne, de nem hagyják, Évát Évicicának kellett volna szólítani. Jerzsi, ne aludj! Éva és Alekosz tényleg átélték ezt a helyet, töviről-hegyire megélték és az utolsó éjszakán nem akarnak aludni. Tiszteljük ezt a helyet, ellentétben veled! Ez a ValóVilág, eeeeggggen. Tomboljunk! Tombolás helyett a lelki társak az udvaron ugatják a Holdat, én a tenyerembe temetem az arcom és az est folyamán először gondolok arra, de jó, hogy vége.

Bizony ám, ideje, hogy mindenki megmutassa, nemcsak a szájkaratéhoz ért, hanem a taktikához is. A felhívás és további részletek a commen:com-on.