Remélem, mindenki kibiggyesztette a tavaszi kabátra a kis kokárdáját és a verőfényes kora tavaszi napsütés ellenére sem dugja ki az orrát a friss levegőre, hanem hogyvoltot olvas. Nehéz megszólalni a tegnapi este után, egyszerre volt nyomasztó és szívfacsaró. Kis csapatom a házi csocsó bajnokságon megsemmisítő vereséget szenvedett, ebben közrejátszott az is, hogy az első fél órában utánozhatatlan hátra játékommal több öngólt rúgtam, mint amennyit kaptunk és férfi olvasóinkat megnyugtatom, igen, elhangzott a „most melyik is a mi kapunk?” kérdés is, fehérszemélytől, hogyne. Az est felére sikerült egy verhetetlen taktikát kidolgoznunk, aminek a lényege a „hülye, emeld fel az emberkék lábát ott középen, ahol a legtöbben vannak, mert nem tudok átlőni alattuk”, de ez sem segített, visszavágó a hét végén. Na de elég a hülyeségből, mindenki készítse ki a százas papírzsepit, mert szívfacsarás van, szomorúság, elszorult torkok és könnyek.

Az összefoglaló egy nagyon szomorú kisfilmmel kezdődik, amiben két családot mutatnak be. A képek szépek, mondjuk az Apokalipszis most operatőri munkájához nem érnek fel, de hatásos, áradó reménytelenség, arra számítottam, hogy girhes macska lesz a vágókép, vagy kiszáradt fa, a kilátástalanságot szimbolizálandó, de nem, maradtak a kutya-gyerek kombónál. A gyerekek arról beszélnek, mit (nem) esznek, jó lenne ha lenne otthon sok kaja, jó lenne egy kert, állatok és egy szomorú szemű kislány elmeséli, még sosem járt étteremben, de nem tudja az okát. Nehéz megszólalni egy ilyen film után. Mi sem nagyon tudtunk megszólalni. Béci, Anikó, Gigi és Jerzsi a könnyeiket törölgetik, Laci morog, mi meg dobáljuk ki a kaját! És hogy tudunk segíteni? Sehogy. Dehogynem, én már azon gondolkodom, hogy mimet tudom odaadni, a nagy macimat biztos, hogy elküldöm. Úgy is van, Anikó, azt legalább három napon keresztül ehetik. Gigi sem a kefélős, sem a sírós maciját nem ajánlja fel, a lelketlen, helyette el akar menni hozzájuk és kaját akar vinni. Az a baj, hogy azzal, ha egyszer elmegyünk, rohadtul nincsenek kisegítve. Mi, Lilu? Juj, puszi-puszi, leülök ide középre. Láttátok a kisfilmet, ugye? Mit éreztetek közben?

Brennan épp egy koponyát rak össze, nagyon elmerülne a munkájában, ha Angela hagyná, de hiába csacsog neki Todd-ról, a nagykezű basszusgitárosról. Érkezik Zack, a jó hír hozója: megjelentetik egy cikküket, tartja is az öklét hogy Brennan csapjon bele, mert úgy hallotta ez elterjedt kifejezése a közös sikerélménynek. Brennan nem érti, Angela röhög: „Imádom amikor a földi embert utánozzátok”, haha. Hodgins jő egy csomaggal, az antropológusnő kinyitja és elviharzik. A kis csapat utána, mert azt a pasit, aki miatt Brennan otthagy egy csontvázat, mindenképpen látni kell.

A fickó jóképű, azonos fordulatszámon pörög Brennan-nel ez rögtön látszik: félmondatok röpködnek, széles mosolyok villannak. Gondolom egy ex, Angela megerősít, és rá is kontráz: Michael volt Brennan antropológia-professzora. Zack rögtön kombinál és nem fogadja el Angela és Hodgins véleményét, miszerint attól, hogy Brennan jelenleg az ő antropológia-professzora, amire ebből logikusan következtet az mégis esélytelen. A tudós párocska eközben már épp a vacsorameghívásnál tart, amikor Booth érkezik egy hűtővel. Egy erősen oszlásnak indult holttest van benne, fiatal nőé, Michaelt is rögtön érdekli az eset. Brennan kiosztja a feladatokat: Hodgins határozd meg a bogarakból a halál idejét, Zack tisztítsd meg a csontokat, Michael fél 8-ra gyere értem.

A tegnap esti összefoglalóról a szakközépiskola jutott eszembe, pontosabban a gépírás órák. Hosszú hetekig vertük a mechanikus Erika ill. Optima írógép billentyűzetét a metronómra. Hosszú hetekig semmi más nem történt, csak a metronóm kattogott és hangosan bégettük az alaptartás nyolc betűjét, hogy rögzüljön: a es dé ef köz jé ká el é köz a es dé ef köz jé ká el é köz. Közben verte az ablakot a csendes őszi eső. Lélekölő. Mivel az alaphelyzet reménytelenebb, mint az Idétlen időkig c. filmben, és mert félő, hogy a Kesergések és Búcsúzások Napja kifog rajtam, a poszt érdemi része a bekezdések alatti apró betűs részben található, Trevlovics azt ígérte, jön szakérteni. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell, elsősorban ez, én má' nem mondok semmit:

Éva nadrágja le van lakva, ez a kisebb baj, a nagyobb, hogy úgy néz ki benne, mint a vastagbélbe túl lazára töltött hurka. Alekoszt kérdezgeti, mit tippel a párbajra. Hát ha a nézők kellőképpen be vannak gorombulva és már tele van a hócipőjük az alkotmánnyal (Muhaha, mondom én, hogy Alekosz ügyesen üzen a kamerán keresztül, remélem, az érintettek is nézik a VV4-et!) akkor visszaküldik a Szandit. Ja, a százalékra gondolsz? Mindenképpen kicsi, nem lesznek ott nagy kiugrások. Bajai halászlét főzünk, a T. szegedi kommentelők kezdjenek melegíteni a véres küzdelemre. Mivel a hal többször támad fel halottaiból, mint egy B-kategóriás zombifilm összes szereplője, célszerű tisztítva, darabolva, sózva hazavinni. Ha mégsem fogadjuk meg ezt a szívből jövő baráti tanácsot, a konyha újrafestésén kívül számíthatunk arra, hogy a kezünkben vergődő-csúszkáló hal egyre kétségbeesettebb nyomorgatása miatt elfakad az epe. Nem a miénk, a pontyé fog elfakadni, a miénk majd akkor, mikor a gyilkolás végén diadalittas tekintettel a konyhából elindulva egy dupla lutz-cal indítunk, és hasra esünk a nyálkás pikkelyeken, amik, hasonlatosan a karácsonyi tűlevelekhez, még a halfőzés után két hónappal is felbukkannak, a leglehetetlenebb helyekről.

Bones fegyverviselési kérelmet nyújt be az FBI-hoz, Booth veszi fel az adatait és nagyon hivatalos. „Az igénylés oka?” „Hogy lőhessek.” Na, Bones legalább őszinte, mégis az kerül a papírra, hogy az FBI-jal megállapodásban végzett tevékenység során önvédelmet biztosítson az üldözendő bűnözőkkel szemben, ha szükséges. És egy szép piros pecsét is: megtagadva, mert Bones-t már vádolták bűncselekménnyel. Igaz, hogy a fickó épp fel akarta gyújtani, de hát a szabály az szabály, lehet jogorvoslatot kérni. Meg lövöldözés helyett halálra beszélni az embereket, szerintem ez Bones-nak simán menne ha megpróbálná.

Amy Morton, egy csini védőügyvéd vár Booth-ra az irodájában, annak ellenére hogy szólt hogy ne engedjék be, a rövid szoknya csodákra képes. Booth úgy tűnik tanult a Tessával történtekből, mert már a bemutatkozáskor közli a két nővel, hogy jobb szeretné ha sskk nem beszélgetnének. Meg is értem, rögtön látszik hogy Amy nem könnyű eset: Howard Epps védelmét vállalta el, akit anno Booth kapott el egy fiatal lány meggyilkolásáért. A fickónak másnap estére tűzték ki a kivégzését, ezt szeretné Amy elhalasztatni, egy azonosítatlan fanszőrzetre alapozva. Megkéri Booth-t, hogy menjen el és nézzen a szemébe.