Naszóval, ott tartottunk, hogy Ned Stark, az Év Faterja versenyben hendikeppel indul északi nemesember egy fejjel megrövidült Joffrey, a Pöcsfej király keze által, legalábbis közvetve, miközben egyik lánya éppen gyilkosa arájaként tetszeleg a királyi udvarban, a másik a városi csőcselékben kóborol és galambokat fojtogat, legkisebb gyermeke elvadult, mint a farkasa, az eggyel nagyobb, akit még kómásan hagyott hátra annak idején, egy félbolond lovászfiú hátán kénytelen közlekedni, mert lebénult, legidősebb (édes)gyermeke meg háborúzik valahol vidéken, aggódó anyja kéztördelésének hangjára hangolva. Van neki egy fattya is, azt meg a Falra küldte, hogy ne legyen láb alatt.

A lenyakazás nem volt kamu, ezt meg is mutatják nekünk készségesen, a kamera kéjes lassúsággal pásztázza végig a hóhér vérrel, agyvelővel és hajcafatokkal beszennyezett kardját, ami nem mellesleg nem is az övé, illetve most már igen, de korábban Ned Stark Jég nevű pengéje volt, csak éppen megosztotta, mint Jóska a deszkát a Farmville-ben, és Ser Ilin Payne volt a leggyorsabb. Sansa elájul, a hóhér Ned fejét emeli a magasba, Arya meg Yoren ölelésében vergődik. Yoren az a skótul (be ne szóljon senki, DIREKT ÍRTAM) beszélő fazon, aki a Falról érkezett új emberekért az Éjjeli Őrségbe, és ha már itt van, kimenti Arya Starkot Cersei királynő markából, nagyon helyesen. Mivel Arya meglehetősen fiús, lecsetkeli a haját, hogy az illúzió teljes legyen, és imádkozik, hogy senki ne ismerjen rá a szurtos kiskölyökben a Stark-ház egyik tagjára.

Deresben Bran megint álmodott a háromszemű hollóról, az meg ugye mindig szar híreket hoz. Azt is álmodta, hogy a fater a katakombákban téblábolt idegesen, mint aki a helyét keresi (teccik tudni, a vár alatt húzódó kriptaszerű izében, ahol a múlt nagy Starkjai ülnek kőbe vésve), így amikor magához tér, lemenne, de Hodor nem viszi le, mert fél. Hodor. Osha, a vadnő, akit valószínűleg a szereposztó rendező felesége, vagy annak legjobb barátnője alakít (mert nagyjából annyira tehetséges, mint egy közepes minőségű Barátok közt-szereplő) nem fél a kőbe vésett Starkoktól, így lecipeli. Odalent egy farkas várja őket, meg Rickon, a legkisebb Stark, mert ő is látott álmot. És amikor feljönnek, Luwin mester éppen egy üzenetet olvasgat nagyon-nagyon-nagyon szomorú fejjel. Bran szeme párás lesz.

Cat is megtudja a rossz hírt (Ned - Joffrey: 0-1), de ő Robb táborában, ahol katonák is vannak, azok előtt meg nem lehet földre rogyni, hajat tépni és ruhát szaggatni, keménynek kell mutatkozni, mert a harci kedv elszáll, mint az Oktogonra gennyes pattanásként begyűlt seggfejek a rendőrattak után. A tábor melletti erdőben elfogy a lélekjelenlét meg a kurázsi, és a nő összeomlik egy percre, de amikor meghallja, hogy valaki pár méterrel arrébb éppen fát vág karddal, odamegy, mert Robbot sejti az amatőr favágóban. Igaza van, legidősebb fia adja ki tehetetlen dühét a természeten és sír, ami hadvezérhez nem méltó, de egy 16 éves kölyökhöz igen, szóval semmi baj nincs azzal, hogy a muter a keblére öleli, és a fülébe suttogja, hogy visszaszerezzük a húgaidat, aztán meg megöljük mindet. Mármint a Lannistereket.

Joffrey, a Pöcsfej, Királyvárban éppen igazolja, miért nem lesz belőle soha Joffrey, a Menő, egy kobzos énekel neki a (vélt) (halott) faterját gyalázó kocsmadalt, amit cseppet sem talál viccesnek, sőt, így kitépeti a nyelvét Payne-nel, aki ritka nagy szadista állat lehet, mondjuk aki hóhérnak megy, azzal eleve nem stimmel valami. Joffrey hamar ráun a mókára, és ugyan az udvarban bőven van még vegzálnivaló alattvaló, inkább elmegy sétálni Sansával, aki már nem mosolyog olyan fölényesen, mint eddig, sőt, amolyan kisírt szemű, alvajáró zombiként közlekedik a palotában. Én is így lennék vele, ha apámat mostanában fejezték volna le, és a jövendőbelim odavetné, hogy amint menstruálok végre, fitút tesz belém, de hirtelen.

Joffrefy, A Legnagyobb Pöcsfej EVÖR most éppen a várfalra cipeli az arát, ahol megmutatja neki Ned fejét, mert egy nyomorult kis köcsög, azért, akit vízbe kellene fojtani most rögtön. Ez Sansának is eszébe jut, mert amikor Joff elkezd hencegni, hogy a fater feje mellé Robbé is felkerül hamarosan, a csaj visszavág, hogy csak aztán nehogy a te fejedet tépje le valaki, helló. A király ettől begőzöl, de a saját menyasszonyát csak nem veri félholtra az ember a testőrei előtt, így az egyiket utasítja, hogy adjon neki két pofont, páncélkesztyűs kézzel, hogy legyen foganatja. Sansa szája kicsattan, de ettől csak erőre kap, és elszánt léptekkel megindul a kis nyikhaj pöcs felé, hogy lelökje a várfalról, de Sandor Clegane, Joff személyi testőre visszahúzza a karjánál fogva. Kár.

Robb és nemesemberei azon tanakodnak, hogy kinek esküdjenek hűséget, hiszen van ugye Joffrey király (akinek köze nincs a trónhoz, hiszen apja a saját nagybátyja), meg Stannis király (Robert legidősebb bátyja, a trón jogos örököse), de Renly király is jelentkezik (Stannis öccse, semmi köze a trónhoz), Westerosban lassan több lesz a király, mint az épeszű LMP-képviselő az Országgyűlésben. A vitatkozásnak a Greatjon nevű ember, akinek rendes neve Umber, vet véget, nekem ezek nem királyaim, kapja be mind, északon vagyunk, legyen nekünk is egy uralkodónk, mert miért ne? Na, ez nagyszerű ötletnek tűnik a haditanácsban, Cat is elégedetten mosolyog, Robb meg már el is felejtette a fatert, koronát kapok, bazdmeg, olvasható le az arcáról. Észak Királya, kiabálja a sok bőrruhás szakállas, örök hűséget esküszik mindenki, Theon is. Ja, Benjen Starkról semmit nem tudni.

Cat valamiféle megnyugvást keres a táborban, és erre a legalkalmasabbnak Jamie Lannistert találja, akit ugyebár a fia fogott el egy csatában, amit húsz statisztával vívott. A Királyölő nincs túl jó bőrben, egy karóhoz láncolták, mint egy medvét, de a száját még így sem tudja befogni, tán csak nem viszket a lábad köze, kérdezi kedvesen a nőtől, aki cserébe egy kővel jól fejbe vágja, és kilátásba helyezi, hogy ott menten a nyaka köré tekeri a beleit. Jamie nem az az ijedős fajta, meg nem is hülye, és tudja, hogy bármennyire is felkúrja a nő agyát, az nem nyírhatja ki, mert élve többet ér, mint holtan. Cat, úgy tűnik, az önsorsrontás területi képviselője, mert még a biztonság kedvéért megkérdezi tőle, hogy mi is történt egészen pontosan a fiával, Brannel, még Deresben, falmászás közben. Hát, kilöktem az ablakból, mondja Jamie jottányi megbánás nélkül. Miért? Hogy meghaljon. Erről akkor asszem ennyit.

Királyvárban Cersei az egyik rokonnal múlatja az időt, azzal a kölyökkel, aki Robert király fegyverhordozójaként tevékeny szerepet vállalt halálában (részeg ember vs. vaddisznó, ugye), és az idő múlatásán dugást értek, ezek a Lannisterek elég gusztustalan népek. Cersei egy kicsit szomorkás, mert megtudja, hogy Jamie Robb foglya. Tywin Lannisternek sem ez a legvidámabb napja, haditanácsot tart éppen a sátortáborban, amit azzal vezet fel, hogy "Elfogták a fiam!" Amilyen hangon, testbeszéddel és arcjátékkal ezt Charles Dance odaveti az asztalnak, azt díjazni kellene, csak mondom. A nemesei összefoglalják a helyzetet: Stannis és Renly sereget gyűjtött, Robb győzelemre áll, szopóágon vagyunk, mert háromfelé nem tudunk harcolni, és akkor még ott van Jamie kiváltásának kérdése is.

Tyrion az egyetlen, aki tisztában van a helyzet súlyosságával, de esze ágában sincs békét kötni, és ezt a fater értékeli, kizavar mindenkit, csak őt nem. Na, akkor édes fiam, Pállottszájú Tóbiás, te mostan elmégy Királyvárba, és te leszel a király Segítője, mert én nem mehetek (harcolni kell), Joffrey meg, ha így folytatja, előbb-utóbb magára gyújtja még a várat is, amekkora pöcs. Kell valaki, aki rendet tesz, mondja Tywin, Tyrion meg csak néz, de miért én, amikor van neked testvéred is, szép magas? Mert a fiam vagy, és bazdmeg, olyan súlya van a mondatnak, hogy az valami hihetetlen, háromszor tekertem vissza a jelenetet, a két színész zseniális. Ja, de a kurvádat ne vidd, mert felakasztom.

Ugrunk egyet a másik kontinensre, ahol reggel van, Dany a sátrában ébred összetörten, a hóttszerelmes Jorah természetesen ott ül mellette, és nem szívesen számol be az előző éjszakáról, izé, a fiad, na, szóval nem élte túl a születését. Dany teljesen begőzöl, oszt miért? Meg hogyan? Hol az a banya? Jön a vaják is, hát, nem volt egy szokványos gyerek, farka volt (nem olyan, amolyan), meg pikkelyei, amint hozzáértem, leomlott róla a hús, kibírtam röhögés nélkül, khaleesi. Mondjuk szóltam előre, hogy Drogo élete egy másikba fog kerülni, teszi hozzá. Erről nem volt szó, kiabál Dany, mutasd meg nekem Drogót, hadd lássam, mit vettem a gyermekem életéért.

Hát, egy zombit, azt, élőholt lett Drogóból, csak néz ki a fejéből, de nem beszél, nem lélegzik, nem jár, semmi, csak fekszik a földön, ennél még a klasszikus zombik is többet érnek, azok legalább csoszognak. Danynek sem jön be az üzlet, mikor lesz jobban az uram, kérdi, de a banya apró mosollyal a sarkában csak annyit válaszol, hogy majd amikor a nap nyugaton kel és keleten nyugszik, akkor. A nomád királynő ekkor döbben rá, mennyire meg lett vezetve, és milyen igaza volt a többi dothraki harcosnak (akik, mellesleg, már régen leléptek, csak páran maradtak mellette, főleg rabszolgák). De hát megmentettelek, mondja, miért basztál ki velem? Mert így legalább a fiad nem fogja felperzselni a kontinenst, és eleve, hárman erőszakoltak meg, mire közbeléptél, teccett volna kicsit sietni.

A Falra is eljut Ned lenyakazásának híre, Jon Snow lóra pattan, és hiába könyörög neki Sam, hogy ne menjen sehová, mert a dezertőrökre halál vár, ellovagol, hogy Robb seregéhez csatlakozzon, és bosszút álljon. A Lannister táborban a törpe a sátrában hever, és közli a rossz hírt Shae-vel: nem jöhetsz velem Királyvárba, Na, ez a nő nem egy szokványos ribanc, legalábbis nem úgy viselkedik, hanem úgy, mint akinek előjogai lennének, vagy legalábbis ő lenne Tyrion felesége. Csapkodás, hiszti, villogó szemek, én miért nem mehetek, kérdezi, tán szégyellsz? Mert nem tudok viselkedni? Hát ja, meg mert kurva vagy, na. Tyrion, akinek a kurvák igencsak gyengéi, persze beadja a derekát, hát akkor gyere, amúgy fel akartam idegesíteni a fatert, te erre pont alkalmas leszel. Shae azonnal ráveti magát a farokra.

Jon Snow hepicáskodása nem sokáig tart, még éjjel utolérik a többiek Sam vezetésével, és emlékeztetik esküjére, de a jelenet végén még nem lehet tudni, hogy visszamegy-e veleük a Falra, vagy inkább Robb mellett dönt. Danyéknél is este van, Drogo nem lett jobban, csak fekszik és mered a jurta plafonjára, szegény felesége meg ezt nem bírja túl sokáig, és elővesz egy párnát, amivel kiszorítja belőle a szuszt, és közben nagyon keservesen sír. Nem lehet könnyű nomád királynénak lenni, na. Jelentem, Benjen Starkról semmi hír.

És ha már közjátékoknál tartunk, Pycelle mester vén kecske lététre előszeretettel nyalogatja a sót, vagyis azt az északi kurvát, akit Kisujj tanítgatott vagy két epizóddal korábban, tart neki egy kiselőadást a királyokról, akik jöttek-mentek, de ő csak megmaradt mindegyik mellett, és még arra is van ideje, hogy Joffrey-ról mondjon pár jó szót, szerinte nagyszerű király lehet, neki legyen mondva. És amikor a kurva kimegy, a rozoga vénemberből micsoda fickós nyugdíjas lesz hirtelen, tornázik, szökell, ejnyemár, a hajlott hát csak átbaszás??? Az utolsó közjáték a legjobb, Varys és Kisujj szócsatái eddig is élvezetesek voltak, a karakterek is jók és a színészek lenyűgöző természetességgel oltják egymást, Varys például Kisujj nagyratörő tervei és kisebbségi komplexusa miatt szólongat be finoman, az meg a herék és a farok hiánya után érdeklődik udvariasan. Varys, mint kiderül, nem akar király lenni, nagyjából egyedüliként a városban. Na, megjön Joffrey, királykodjunk, mondja, és összeül a tanács.

Yoren nem ma kap saját széket a Hajas szalonban, az kurvaisten, Arya úgy néz ki, mint Ringo Starr anyjának legvadabb rémálma, és a nevét is megváltoztatták, Harry lesz (kiejtve: 'Arry) belőle, és utcagyerek, hugyozni meg ha lehet, majd tessen egyedül, mondja a feketében mogorváskodó Yoren. A Falnak mennek (bocs), az meg vagy ezer mérföld, két szekér, rajtuk kaja meg pár különösen veszélyes bűnöző, olyan fejjel, hogy ihaj, Arya kicsit meg is szeppen. Gyalogszerrel mennek majd a többiek, közöttük Arya és az őt pillanatokon belül vegzáló dagi gyerek is, aki el akarja venni Tűt, a kardot, amit még Deresből hozott a kislány. Nem megy egyszerűen, sőt sehogyse, mert egy nagydarab kovácslegény közbeszól, és megvédi a kicsit. A srác nem más, mint Robert fattya, akit Ned az ötödik epizód környékén talált, és szépen kimenekíttet Yorennel a biztonság kedvéért.

A Falon, ahová Arya ebben az epizódban már tuti nem ér el, Jon Snow Mormont parancsnokot szolgálja ki, ezek szerint csak nem lépett le tegnap este, helyes. Az öreg persze pontosan tudja, mi történt, meg is jegyzi, hogy ha minden kiszökő nyikhajt lenyakaztatna, csak szellemek őriznék a Falat, a lényeg az, hogy Jont visszahozta a becsület. Hát, nem az hozott vissza, hanem a barátaim, mondja Snow. Hát, nem is a te becsületedre célozgattam, így az öreg, és hogy ül ez a mondat is, elképesztő. Mormont beleunt a várakozásba, és fegyverbe szólítja a helyőrséget, megyünk északnak, a Falon túl, és megnézzük, mi lett Benjen Starkkal, aki nélkül én haza nem jövök. Elindulnak, át a falon, lovon, feketében.

Na, kérem szépen, most, hogy így masnit kötöttünk a történések nagy részére, és a Fal szép keretbe foglalta a kalandokat, már csak egy helyszín van hátra, Dany és nomád serege, mind a nagyjából nyolc fő. A statisztéria éppen Drogo halotti máglyája körül álldogál kissé idegesen, biztos ők is olvasták Gárdonyi Láthatatlan emberét, és félnek, hogy leölik őket is a vezér után. Dany a Trónok harca Abraham Lincolnjaként bejelenti, hogy őneki bizony rabszolgák nem kellenek, ahonnan én jöttem, ez a barbár szokás nem dívik, aki menni akar, menjen. Ilyenkor ugye síri csend szokott lenni, és senki nem mozdul, de ez a Trónok harca, itt az egyik főszereplőnek a fejét is levágták, így nem képedek el túlságosan, hogy pár arc búcsút int.

A banya is menne, de nem tud, mert Drogo halotti máglyájához kötözték, asszem megérdemli. Jorah síkideg, mert meg van győződve arról, hogy Dany a lángokba veti magát az ura után, és akkor itt marad a dothraki lovasok között, de a királynő megnyugtatja, nem olyan családból származom én, nyugivan. És ad neki egy puszit is, amitől a lovag elolvad, és nem hepciáskodik, akkor sem, amikor Dany meggyújtja a máglyát, férjét, boszorkányt, megkövesedett sárkánytojásokat egyszerre (Jorah inkább a korabeli ebayre vinné a portékát), majd szépen fogja magát és besétál a lángokba. Jorah mozdulna, de nem tud, tűzben jár a nő, mi az istent csinálhatna? A lángok egyre magasabbra csapnak, a banya fejéről egyre több bőr és hús olvad le, Dany viszont láthatóan sértetlen, habár a lajbija nem azbesztből van.

Reggel Jorah megébred, és megy megnézni, mi maradt a főnökasszonyból, hát egy nagyon koszos szőke pucérnő, annyi, ott ül a hamu közepén egy szál semmiben, és éppen szoptat. Egy sárkányt. Ami kikelt a tojásból. És még van kettő, hiszen három tojást tettek a tűzbe, egy nem is annyira szarul animált vörös sárkány például a vállán emelkedik fel és rikolt egy aprót. Az összes isten irgalmazzon Westerosnak.

Nos, ennyi volt a Trónok harca első évada, nagyon köszönöm a megtisztelő figyelmet, a spoilermentes kommentelést és türelmet, amit a hardcore rajongók tanúsítottak a posztok iránt, amikben rajongásuk tárgyát cinkeltem hétről-hétre. A félreértések elkerülése végett tisztáznám, hogy csak olyan sorozatról érdemes hogyvoltot írni, amit az ember kedvel, és én a Trónok harcát nagyon megszerettem. Jövőre folytatjuk, addig is tessék olvasni a többi hogyvoltot is, mert pompás írások vannak a blogon, ami pedig engem illet, a következő projekt a Borgiák lesz, amit az HBO-vetítéssel egyszerre kezdek.