Eredeti cím: Ghost

Egy borosüveg, két pohár vörösbor az asztalon egy elég lepusztultnak látszó szobában. A kamera megy tovább a fürdőszoba felé, ahol a régimódi kád valami ronda barna trutyival van tele. Meg egy halottal, akinek az arca szép lassan kiemelkedik a szószból – nyitány vége. Castle-éknál buli, pontosabban póker parti van, Beckett, az ikrek, Montgomery és Martha próbálják elnyerni a pénzét. Kevés sikerrel, pedig Martha mindent megtesz, hogy a többiek is tudjanak olvasni az önkéntelen jelzéseiből. Már csak ketten maradnak Beckett-tel de most meglepetésre nem Castle kezd ki vele, hanem fordítva. A kihívás természetesen elfogadva, all-in, hadd szóljon! Castle belenéz a lapjaiba, megint nyerésre áll, de pár pillanatnyi gondolkodás után bedobja. (Hülye vagyok a pókerhez, fullja lett volna?) Mindenki gratulál Beckett-nek, aki nagyon büszke, hogy legyőzte a házigazdát, de véget kell vetni a zenének, mert a bűn sosem alszik, munka van. Castle olyan boldogan rohan mint egy spaniel, akit a gazdi váratlanul elvisz sétálni és nem veszi észre, hogy Martha megnézi a bedobott nyerő lapjait.

A kádban lévő trutyiról kiderül, hogy motorolaj, Castle szerint ezzel üzenni akart a gyilkos. A holttest és a kád egy garniszállóban van, a szobát öt napja kápé fizették. A portás nem csinál titkot belőle, hogy a kád kitakarításának a feladata jobban megrázza, mint a gyilkosság. Semmi furcsát nem látott és mivel az erősen férfias, Jasmine nevű travi láttán a szeme sem rebben nyilvánvaló, hogy hatfejű marslakón innen bármi lehetett a gyilkos.

Lanie is csak annyi információt tud adni, hogy a borban altató volt, az áldozat pedig férjezett, a külseje alapján rendezett körülmények között élhetett, a zsebében talált retúrjegy szerint valahol az elővárosban. Castle szerint akkor szex kellett legyen a dologban, Beckett szerint lehetett drog is, de az biztos, hogy valaki keresni fogja. Keresik is, bizonyos Michael Goldman bejelentette a New York-ban dolgozó felesége eltűnését, a leírás stimmel, beszéljünk a pasassal. (A szereposztás kivételesen átverés, nem a férj lesz a gyilkos, pedig már annyi sorozatban volt rosszfiú, hogy rögtön rá szavaztam.) Goldmanék a válság miatt, kényszerből költöztek ki a belvárosból, de a feleségnek annyira hiányzott a nyüzsi, hogy részmunkaidőben munkát vállalt egy butikban. Szerették egymást, nem voltak titkaik és most fogalma sincs, mit kereshetett Allison egy garniszállóban. Az őrsön az is kiderül, hogy azt sem lehet tudni, New York-ban mit keresett: a megadott butikban soha nem hallottak róla. Eddig van tehát egy halott háziasszonyunk, aki hetente háromszor bejött a városba, hazavitt néhány száz dollár kápét, amit nem tudni, honnan szerzett. Castle fantáziája beindul, egy amerikai Madame Bovary sztorija bontakozik ki, szeretővel, zsarolással. Beckett csak azt sajnálja, hogy a képzeletbeli szeretőnek nincs rögtön egy képzeletbeli lakcíme is, hogy mehessen letartóztatni, mert így sajnos marad a talpas munka. Ha eddig még nem lett volna zűrös az ügy, váratlanul megjelenik a férj, hogy a TAJ-szám alapján a felesége három hónapos korában meghalt – Allison Goldman hamis személyazonossággal élt évtizedek óta. Ennyit a nem volt titkunk egymás előttről.

Otthon a Castle család is kellően meg van lepve a húsz éve hamis néven élő ex-feleségen, Martha megállapítása, hogy ilyet csak bűnöző tesz nem az évszázad felfedezése. Castle egy kicsit kötözködik vele de nincs szerencséje, mert az orra alá dörgölik, hogy szándékosan hagyta nyerni Beckett-et. Ismét kiderül, hogy a híres nőcsábásznak nem nagyon kellett eddig elmerülnie a női lélek megismerésében, teljesen meglepődik azon, hogy Kate esetleg nem örülne egy ilyen győzelemnek, hiába akart ő rendes lenni.
Allison számítógépén használható nyomot találnak: egy Lee Wax nevű illetővel lett volna találkozója aznap, mikor meggyilkolták. Lee Wax ráadásul szakmabeli, mármint Castle-nak, mert krimiket ír, megtörtént bűnesetekről. Amíg hozzá igyekeznek, Beckett szembesíti írónkat a pókeres hülyeségével (persze, hogy Martha mártotta be) és visszavágót követel. Oké, legyen másnap este, ismerős társasággal: a polgármester, Montgomery kapitány és a végzéseket kiállító bíró – ugye nem lesz zavarban? Dehogy Castle, szétrúgom a hátsóját! – meglepő lett volna, ha nem ez a válasz.

Lee Wax ajtaja nyitva, ami nem jó jel, az üres lakás pedig tele van Allison Goldman képeivel, szemmel láthatóan erősen érdeklődött iránta. Ez után egymás után jönnek a meglepetések. Először is felbukkan a lakás tulajdonosa, akiről kiderül, hogy nem férfi, hanem nő. (Hol a fenében volt, hogy nyitva hagyta az ajtót?) Másodszor azonnal az ügyvédjét akarja hívni és közli, hogy semmi törvénybe ütközőt nem csinált, pedig még nem is kérdeztek tőle semmit. Harmadszor pedig kiderül végre, ki volt Allison Goldman – Cynthia Dern néven körözték és most Lee Wax-szal az emlékiratain dolgozott. (Itt kivételesen egy ritka nagy logikai bakit hagytak a sorozatban: a körözési papíron láthatók Cynthia ujjlenyomatai, ennek alapján pedig már a legelején meg kellett volna legyen a személyazonossága.)

Cynthia (maradjunk most már ennél a névnél) 1989-ben ígéretes ökoterrorista pályafutást szakított félbe, amikor egy robbantás után felszívódott. A három tagú csoport egyik tagja odaveszett a merényletben, a másikat elfogták, őt azóta körözték. Cynthia kereste meg Lee-t, hogy írja meg a történetét, mielőtt feladja magát. Az ártatlanságának a bemutatásával megnyerhette volna a potenciális esküdteket, nem mellesleg pedig mindketten nagy pénzt kaszálhattak volna, ha a könyv siker lesz. Mitől lett volna ártatlan? Az elmondása szerint ő ki akart szállni, mikor kiderült, hogy a felrobbantandó tanker kapitánya a fedélzeten van. Susan, a társa viszont nem és ő állította be a bombát is – ami pont őt szaggatta darabokra, soha nem találták meg. Lee Wax-szal kedden délután volt találkozója, de az írónő szerint kizárt, hogy valaki tudta volna a régi ismerősei közül, hogy hol lehet megtalálni. Neki is megtiltotta, hogy bárkivel felvegye a kapcsolatot – amit persze nem tartott be, mert ellenőrizni akarta a neki elmondottakat. Az eddigi kéziratot szívesen átadja, mindössze azt az apró szívességet kéri cserébe, hogy tájékoztassák a nyomozás alakulásáról. Most már nem emlékirat készül, hanem egy valódi gyilkosság háttértörténete – ez az ő műfaja. Beckett gyorsan lepattintja („egy kazalnyi író nyüzsög körülöttem szívességre várva”), de Castle nem tud ilyen könnyen kitérni a kérés elől – Miss Wax különben is nagyon csinos.

Az első számú gyanúsított az életben maradt kapitány, hiszen neki tönkre tette az életét. A férfi nincs olyan állapotban, hogy hihető lenne a dolog, a fia azonban igen és bár mond egy alibit, Beckett azért nincs meggyőzve. Azon pedig meglepődik, hogy Castle reméli, nem a srác tette. Igaz, hogy ütős sztori lenne, de Castle inkább valami boldogabb véget szeretne a családnak. Esposito érkezik a hírrel, hogy az FBI akta alapján a harmadik tagot anno egy névtelen bejelentés alapján kapták el a robbantás után. A hívó soha nem jelentkezett a jutalomért és csak annyit tudni, hogy fiatal női hang volt – Cynthia? Jared Swanstrom lehúzott 15 évet, most esetleg úgy érezte, ideje törleszteni. Szép elmélet, egy hibája van csak: Jared magát hibáztatja az egészért és nem érez haragot Cynthia iránt. A bombát ő állította össze és három perce lett volna a két nőnek, hogy elmeneküljenek. A robbanás után azonban a menekülő Cynthia azt mondta neki, valami nem stimmelt az időzítővel, hamarabb robbant, ezért halt meg Susan. Castle-nak viszont így nem áll össze a dolog: Cynthia mást mondott Lee-nek a robbanásról és mást Jared-nek. A kiadó – akiket Castle szintén megkeresett – is észre vette ezt és mivel Cynthiának mindent jóvá kellett hagynia, inkább dobni akarták az egész projektet. Most azonban a címlapokon szereplő bűnténnyel de az össze-vissza beszélő Cynthia nélkül ez újra bestseller-gyanús történet – talán még egy gyilkosságot is megér.

Sajnos mielőtt felállíthatná a Lee Wax bűnösségét igazoló elméletét rossz hírt kapnak: Adam-nek, a kapitány fiának az alibije lement a lefolyón. A srác tudta, hol lakott Cynthia, a férj látta a házuk körül ólálkodni. Adam szerint Lee olyan dolgokat tudott, amit csak az egyik tettestől hallhatott, ezért elkezdte követni, így talált Cynthiára. A rendőrségnek azért nem szólt, mert ő akart szembenézni vele és megmondani neki, hogy akár mennyit fizet, pénzen nem vehet megbocsátást. Beckett a kihallgató szobában és Castle a tükör mögött egyformán hülyén néznek kifelé a fejükből, miféle pénzről van szó? A robbantást követően Adam családja kapott egy „Kérem, bocsásson meg!” szövegű levelet és némi pénzt, majd azóta is rendszeresen érkeztek a küldemények. Adam nem tudott róla, csak most, amikor le akarta kapcsolni Cynthiát, akkor mondta el neki az anyja, hogy ezek nélkül az adományok nélkül megélni sem tudtak volna. Ő azért hazudott az alibiről, mert kedden a szállodában volt, beszélni akart Cynthiával, de mire összeszedte a bátorságát, valaki éppen bekopogott hozzá. Nem látta az illetőt, csak a hangját hallotta: nő volt. A hírtől Castle úgy belelkesül, hogy – már nem először - majdnem betöri a kamutükröt, tényleg egy kiskölyök veszett el benne, csak nem nyomtalanul.

Helycsere, Adam helyett Lee élvezi Beckett-ék vendégszeretetét és természetesen abszurdnak tartja a vádakat. Ő maga szólt a kiadónak, hogy szerinte Cynthia hazudozik csak a pénz és a szánalomkeltés érdekli. Mikor Castle megemlíti az Adam-éknek küldött pénzeket csak pislog, erről ő most hall először, soha nem említette neki. Mindezekhez egy könnyen ellenőrizhető alibit is mellékel, ennek most nem örülünk Vincent. Castle számára most már végképp értelmetlen a dolog: ha Cynthia azért írt emlékiratot, hogy együttérzést ébresszen maga iránt, miért pont a legnagylelkűbb tettét hagyta ki belőle? Erre csak egy magyarázat lehet, ha nem ő küldte a pénzt. Ennek azonban még kevésbé van értelme, ebben az esti pókerparti résztvevői is egyetértenek. Igen, újra Castle vendégei vagyunk, közeleg a nagy leszámolás. (Castle egyik vendége „civilben” Homer Simpson, ki keres rá?) Susan atomizálódott, Jared börtönben volt, csak Cynthia lehetett. Beckett hiába szeretné, hogy inkább valami más témát találjanak (még kártya közben is melóznia kell), végül csak neki kell előadni az összefoglalót a kibiceknek. Csak annyit tudunk, hogy Susan és Cynthia vitatkozott a robbantásról – de ha az utóbbi ilyen kis hazug volt, akkor könnyen lehet, hogy ő akart robbantani és Susan úgy halt meg, hogy ezt meg akarta akadályozni. Az ötletelés közben viszont már mindenki kiszállt a játékból, csak Castle és Beckett maradt, itt az igazság pillanata. Castle mindent feltesz, a többiek lelkesen szurkolnak a lánynak, ő azonban miután belepislant a lapjaiba, inkább bedobja őket. (Operatőri vagy vágói hiba, hogy most nem látjuk az asztalt, csak sejthetjük, hogy Beckett-nek nyerő lapja volt.) Castle gátlástalanul örül, a többiek ugyan így bosszankodnak, hogy minden helyzetből feltámad és ezzel meg is van a kulcsszó: mi van, ha Susan nem halt meg? A holtteste soha nem került elő. Akkor lenne magyarázat a küldeményekre.

Az ötletet Esposito-ék is elég abszurdnak tartják, de jobb híján Beckett-ék felkeresik Adam családját. A levelek sokfelől érkeztek, de az utolsókat mind egy helyről, egy pennsylvania-i kisvárosból adták fel. A helyi postahivatalban elsőre úgy látszik, potyára autókáztak, de némi rásegítés után kapnak egy nevet és Mary Wright, alias Susan Mailer hamarosan már az őrsön beszélget Castle-ékkal. Először úgy tesz, mintha azt hinné, a régi ügyről van szó, de mikor megvádolják a gyilkossággal, már nem is akar tagadni. Nagyjából úgy történtek a dolgok a hajón, ahogy a pókerasztalnál kitalálták, csak ő nem halt meg, hanem összeégve a vízbe repült a lökéshullámtól. Egy ápoló barátja bújtatta és segített neki meggyógyulni. Onnan kezdve küldte a csekkeket és próbált új életet élni, hátra hagyva mindent és mindenkit, akit ismert. Így is maradt volna, ha Cynthia nem kezd el könyvet íratni. Lee egy netes portálon keresett olyanokat, akik ismerték őt és ő – álnéven – jelentkezett. Mikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Cynthia él és hazugságokat akar megjelentetni, megkereste és megfenyegette, hogy feladja magát és mindent elmond. Ez tönkre tette volna Cynthia gondosan felépített mea culpa előadását, ezért inkább végezni akart Susannal. Kivette a szobát, elhívta Susant, hogy megbeszéljék a dolgokat és úgy tervezte, hogy az altatós bortól elkábult nőt már könnyű szerrel belefullaszthatja az olajjal töltött kádba. Mindenki a lekifurdalás számlájára írta volna a dolgot, a váratlan hírverés pedig extra sikeressé tette volna a könyvet és megrázóvá Cynthia vezeklését. A bibi ott volt, hogy Susan nem ivott, Cynthia pedig gyorsan végezni akart vele. A dulakodás közben ő húzta a rövidebbet, és Susan kétségbeesésében inkább őt fojtotta a kádba, mint hogy fel kelljen adnia magát.

Susant alig kísérik le az őrizetesbe, mikor Lee máris megjelenik, hogy egy kis első kézből származó információt gyűjtsön Castle-tól. A gond ott van, hogy most már egyértelmű, az ő kavarása nélkül nem került volna sor a gyilkosságra. Lee mindenkinek elhintette, hogy kapcsolatban áll Cynthiával és várta, hogy valaki majd csak feljelenti a nőt. Akkor már nem kötötte volna a szerződés és saját sztoriként írhatta volna meg az egészet. Így ha törvénytelenséget nem is követett el, Castle inkább lemond az együttműködés öröméről és elhajtja őt a fenébe. Az ezt követő társalgás Castle és Beckett között leginkább a régi székely viccre emlékeztetett („az már jó – no az már nem jó”), míg végül Rick előhúzta a végső érvet Beckett felvidítására, a tegnap esti nyereményt. Kate is kénytelen elismerni, hogy most ő akart rendes lenni, úgy hogy most már csak ketten, kímélet nélkül, egy első vérig vagy utolsó gumimaciig tartó pókerpartiban rendezik le a dolgot – sajnos már nélkülünk.

(Ismét megjegyzéseim vannak, mint mindig. Az első egy jó hír: lehet, hogy mire ez a poszt élesedik már máshol is megjelenik, de az RTL pár hétig még megállás nélkül folytatja a sorozatot a második évaddal, vagyis 28-án is lesz Castle és persze utána hogyvolt is. Valamikor októberben pihenő és várhatóan tavasszal lemegy az egész évad, így szeptemberre már csak a szokásos egy szezonnyi hátrányban leszünk.

A másik rosszabb. Már régen nem foglalkoztam a szinkronnal, mert a fordítások aránylag jók voltak, de most megint kénytelen vagyok kitérni rá. A magyar szövegben Castle és Beckett elkezdett tegeződni. Azon túl, hogy a „Kovács gyere ide” kint is legfeljebb csendőrpertu esetén fordul elő, a két karakter viszonyának lényege, hogy Beckett megpróbálja a három lépés távolságot tartani Castle-tól, egyelőre szóba sem jöhet köztük a tegezés. Kár, hogy valaki már megint okosabbnak képzelte magát az alkotóknál.)