Mintha négy bölcsességfogamat húznák egyszerre, lekötözve, fogpiszkálóval kitámasztott szemekkel érzem magam, könyörgöm az égieknek, hogy hagyják abba a kínzásom, de nem hallgatják meg imáim, még két rész, még ez és a következő. Családomhoz levelet juttatok, miközben ezt a két részt nézem és írom, hozzám ne szóljanak, nem állok jót ugyanis magamért. Búcsúlevelem és végrendeletem, arra az esetre, ha ép ésszel nem bírnám ki, a bal felső fiókban megtalálható, laptopom a fiamra hagyom, azzal a kikötéssel, hogy mindent, ami a flashforwardra vonatkozik, letiltanak a gépről. Hajnali három óra huszonhárom percet mutatnak az órák Los Angeles kertvárosában, amikor Charlie Benford rémálomból ébred április 29-én. Olivia átfut a gyerekszobába az izzadt lányához, aki hozzábújva értesíti édesanyját arról, hogy ismeri már a naptárt: ma van a nap, amikor apuci meghal. ÁMEN, a kurva életbe, csak legyen már úgy végre. Négy órával később Simont Janisnél találjuk, a kalapját már levette, de a pisztolyt még ott forgatja a kezében, ahogy a láthatóan fáradt Barnának magyarázza, hogy bosszút akar állni azokon, akik az ájulásért felelősek és ehhez Janis segítsége kell.
A csaj szerint már nincs hova pattogni, miután az FBI elfogta Hellingert, de a hobbit erősködik, ugyan aranyom, te is tudod, hogy ez a buli nem egyszemélyes, úgyhogy segítsen bejutni az NLAP-be mindenféle ügynökök nélkül, ott ő bütyköl valamit a rendszerben és akkor jó lesz. Aha. Nyolc óra, tizenegy perc: Mark és Demetri tömik a büszkeségtől dagadó pofájukat reggelivel, elkapták Öltönyöst. Nagy cucc, ecséim, nagy cucc. Újabb néhány percig szopkodják egymás faszát a nagy semmiben, elég annyi, hogy Mark küldi Szamurájt Hawaiira, az nem akar menni, Mark küldi, az nem akar menni, Mark küldi, az nem akar... vagy ezt már mondtam? Jah, tényleg, mondtam, mert már negyvenszer tekinthetjük meg ezt a kibaszott párbeszédet különböző beállításokban és hátterekkel. Hörr. Közben Oliviáéknál is reggel lett a rémálommal tűzdelt hajnalból, de Charlie nem nyugodott meg. Telefon cseng, Lloyd piócázza rá magát doktornénire, mert a ma estét szeretné, ha együtt töltenék. Lófasz a seggébe, tényleg, közben Charlie a kakaója fölött zokog. Kutyaszemű Aladár is beér a melóhelyre, Szamuráj már nincs vele. Szopottgombóc Hellinger gazdasági életéről tájékoztatja Markot és úgy tűnik, hogy azért olyan nagyon gazdag Öltönyös, mert az összes befektetése és pénze kivétele előtt kitekintésekből tudta, mibe kell invesztálni és mi kerül leszállóágba.
Wedeck is tájékoztat, ugyanis Hellinger az elmúlt nyolc órában kussban ült, most viszont kimondott négy szót: csak Markkal hajlandó beszélni. Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem, ez megint egy hosszú és érdektelen párbeszéd lesz. Mark rángatózó arcizmokkal, Hellinger halványrózsaszín nyakkendővel virít és míg az előbbi csak arra kíváncsi, hogy mi van a kitekintésekkel, az utóbbi szerint ennél sokkal fontosabb dolgokról kéne beszélgetniük, el is kér egy jegyzetfüzetet meg egy tollat. Egy egyszerűsített jövő-térképet rajzol, hasonlót Frostéhoz, csakhogy itt igen rövid a kiindulás és kimenetel: mindössze három lépés. Bár az első két lépés lehetőségéből sok van, a harmadik minden alkalommal, ahányszor Hellinger a jövőbe látott, ugyanaz - Mark Benford a nap végén meghal az irodájában. Öltönyös szerint csak egy módon kerülheti el ezt Szépfiú, ha most azonnal elengedi. Nyíííháá, kiabálná visítva Mark, ha lenne benne bármi emberi, de nincs, úgyhogy csak az arcát rángatja és a következő kitekintés időpontját kérdezgeti. Aztán ráunnak egymásra és Mark 9.10 perckor felkeresi Simcoet, aki már nem sokáig ül bent az FBI-nál, délig minden civilnek el kell hagynia az épületet, úgyhogy csak összepakolni jött be, hogy otthon folytathassa a melót. Otthon, persze, inkább a feleséged mellett, a te házadban, Mark fiam.
Aztán rátér Szépfiú a lényegre, a tachionra, amiről már meséltem itt, de elmondom még egyszer, mert jófej vagyok. A tachion egy virtuális foton, ami gyorsabb a fénynél. Simcoe szerint ennek állandója egy elméleti szám, feltörni ezidáig még nem sikerült senkinek, de rajta volt Frost iratain is és a tükörre írt egyenleten is és persze ott van Hellinger ok-okozati összefüggés rajzán, mint valami, amit le fog törölni. Hát egy elméleti fotont nehéz lesz, még Lloyd szerint is. Visszatalálunk a Nicole-Bryce-Keiko háromszöghöz is, ebből az első kettő cupcake doboz felett romantikázik, a harmadik a bevándorlási hivatalban ül egy ügyvéddel, aki felvilágosítja, hogy ha nem fizet, akkor akár egy éven keresztül is benntarthatják, úgyhogy sűrűn nézegesse a csuklóján a tetkót és higyjen. Még most kéne a snitt után bevágni, ahogy Érdektelen Szakáll Érdektelen Lányával szalad az afgán lejtőkön, hogy teljesen érdektelen legyen tényleg minden. De Szakáll helyett megkapjuk Zoey arcát, akinek a repülőtéren mondja el a vőlegénye, hogy felcsinálta leszbikus kolléganőjét. Meglepő módon egészen úgy viselkedik, mint egy normális nő: könnyekkel a szemében felvilágosítja a fickóját, hogy amíg az önző geci volt, ő mindent érte és értük áldozott fel, mert azt hitte, a másik nem egy önző geci. Nagy tévedés ez, fiatal kartársnők. Zoey elrepteti magát Hawaiira, Szamurájt meg a picsába, minimum addig, amíg haza nem jön.
De nem kellett sokat várni, Aaron is itt van Tracyvel és Khamirral abban a bunkerben, ahol a kitekintésben látták magukat és rögtön meg is lehetne hatódni, ha a csaj nem haldoklana attól, hogy az apja jobban ragaszkodott a látottakhoz, mint az orvos szavához. Mivel Khamir elküldi a fenébe, mert képes a lánya fejét rángatni, annyira ideges Szakáll, ráharap a fickó arra az emberre, aki le akarta lőni Tracyt a tücsökciripelős jelenetben. Belenyúl a lőtt sebébe és kérdezget, amikor az nem válaszol rendesen, kicsit megforgatja az ujjait a húsban. Kiderül, hogy amikor a honleány a Jerichot látta egy egész falut kivégezni, akkor nem kivégzés történt, hanem kitekintés, pont olyan, mint Szomáliában. Tracyt pedig azért kellett elkapniuk, mert a kísérlet egy kilométeres körzetben folyt, a csaj ezen belül tartózkodott, de nem ájult el. Mark eközben megint megvillantja, hogy némi ész mégis szorult bele: átnézve Hellinger pénzügyi aktáit, rátalált az arcadiai Tachion Információs Rendszer nevű valamire és már pattanna is a kocsijába, hogy odalátogasson, de Wedeck és Vogel útját állják és mivel csapdát sejtenek, Mark helyett egy csapatot küldenek oda. Délután fél kettő, ebédidő, Janis és Simon épp indulnának betörni a részecskegyorsítóhoz, de ahogy a hobbit kinyitja a bejárati ajtót, annak másik felén Szomorú Szamurájunk ácsorog. Hamar előkerülnek a fegyverek.
Demetri nem érti a helyzetet, Janis csak annyit mond, hogy egyezséget kötöttek Simonnal és szeretné, ha Dem most úgy tenne, mintha ez a jelenet meg se történt volna, hagyná hogy Janis elvégezze a melóját úgy, ahogy a legjobban tudja. Persze Szamuráj nem tesz eleget a kérésének, mert ő elsősorban nem Janis kollégája, hanem gyerekének apja, omfg. Úgyhogy egy hirtelen mozdulattal Janis kicsavarja Simon kezéből a pisztolyt, és megbilincseli, közben valami történik a lila ruhája alatt is, ami ki tudja melyik testrészét fedi, mert nem sikerült olyan szöget felvenni a kamerával, amiből kiderülne, de mivel okos nézők vagyunk, sejtjük, hogy a méhéről van szó. Ahogy Dem kivezeti a hobbitot, fogdossa is a hasát, mintha épp Braxton-Hicks összehúzódásai (szimpla jóslófájások) lennének, dehát az még elég korai. Közben a speckó csipetcsapat is odaért Hellinger cégéhez, Benford és Vogel egy kihangosított telefonon hallgatják az akciót, de nem sokáig, mert bummbummbumm, vége is a három ügynöknek. Kutyaszemű Aladár felpattan és indul kibelezni Öltönyöst, de útját állja Olivia, aki behozta Charliet, mert ki van borulva. A stylist dugja fel magának a rózsaszín, csipkében végződő leggingst, amit erre a lányra erőltettek, rettenetes.
A szöveg is, amit nyomatnak "apuci jajdeszeret", "nem kell félni, mert apuci nagyon szeret", "bármi történik, akkor sincs baj, mert apuci szeret", miközben te is egy önző geci vagy, Mark Benford, nem a lányodat szereted, hanem saját magadat. Grr. Már fél négy felé jár az idő, amikor Demetri bepakolja a kocsijába Simont, hol voltak az elmúlt két kibaszott órában, az talány. Szamuráj megkéri Janist, hogy menjen vele, az visszautasítja, arcán öt világrész gondjainak fájdalmával, úgyhogy Demetri nem jut messzire a kocsival, a saroktól visszatolat, bepakolja Janist magamellé és elindulnak az NLAP felé. Vajon Noh ügynöknek voltak már valaha önálló gondolatai, vagy életében mindig a nők döntöttek, kezdve az anyjával, folytatva Zoeyval, Janisszel és Willával? Simcoenál tesztoszteron túltengés van viszont, miközben Dylan a délutáni tejét fogyasztaná el, apuka izgul, nehogy ráöntse azt a fontos doksikra, amik a földön hevernek szerteszét. De miután Dylan megtudja, hogy a végtelen nem egy halott nyolcas, megvilágosodik és szinte ugyanazt mondja az apjának, mint amit Gabriel nem is olyan rég: csak az összes számot össze kell szednie, jó helyre kell tennie és akkor minden rendben lesz. Simcoe ideges lesz és kapkodva indulni akar valahova. Hogy hova? Hát biztos kuffantani a neglizsébe öltözött doktornénivel.
Arcizomrángásos ügynökünk ismét megpróbál Hellingerrel szót érteni, de amíg az megpróbál némi értelmet is csempészni a mondanivalójába - bár őszintén szólva elbaszott unalmas meghallgatni ezredszer, hogy ő hányszor és hogyan látta már magukat a mai napon -, addig Mark barátunk csak a következő kitekintés időpontjára kíváncsi. Amikor Öltönyös mégis inkább azt választja, hogy beszól Kutyaszeműnek, miszerint jobb is, hogy ma meghal, a lányának könnyebb élete lesz, ha nem lesz mellette egy ilyen fos apa, mint ő, akkor nekiugrik, fröccsen Hellinger orra vére a fehér reluxára meg a rózsaszín nyakkendőre, amíg pár másik ügynök le nem tépi róla Markot. Sőt bazdmeg, Wedeck utasítására kiteszik még az épületből is. Hiába, a nagyfőnöknek sincsenek kötélből az idegei. Negyed ötöt mutat már az óra, Bryce a kocsiba pakol be piknik cuccokat, Nicole meg egyre kedvetlenebbül segít neki: egyrészt nem akar többezer emberrel együtt partizni, ő a dokival akar lenni kettesben, másrészt nyomja a hazugsága. Bár tökéletesen érdektelen a sztori szempontjából ez az egész szál, mégis ez a legemberibb, talán éppen azért, mert nem kell benne semmi mélyebb összefüggést keresni, nem kellett az íróknak se olyat beleerőltetni, ami egyébként cseppet sem életszerű.
Nicole végül kiböki az igazságot, Keiko Los Angelesben van és a Bevándorlási Hivatal elkapta, Bryce elkerekedett szemekkel bámul rá, miért nem mondta el, miért hagyta, hogy egy börtönben üljön. Miért, miért, mert félt, hogy inkább őt választja és milyen igaza van, mert tényleg. Ráadásul Nicole pontosan azt érzi, amit a kitekintésében érzett a víz alatt, félhullaként: hogy megérdemli a büntetést, mert bűnös. Esküszöm, szomorú lettem. Keiko az ágya szélén ül Lancasterben, kék rabruhában, de nyílik a rács és őt szólítják, mert látogatója érkezett. Úgy igazgatja a ruháját kifelé sietve, mintha tudná, ki várja, de aztán akkorát csalódik ő is, mi is, hogy hirtelen egy jó sorozat nézése közben érzem magam: kint nem egy férfi, hanem az anyja várja, és este tizenegykor egy repülő haza. Hiába mondja, hogy neki tízkor egy sushi-étteremben kell lennie, ha úgy engedték ki, hogy azonnal el kell hagynia az országot. Sok időnk nincs szomorkodni, mert Afganisztánban meghal Tracy, ez pedig inkább sekélyes örömmel tölt el. Aztán amikor Mark egy parti közepén találja magát L.A. szívében, ahol azt mondja egy fickó, miközben a kezébe laposüveget, A laposüveget belenyomja, hogy "ilyenkor szokott a piálásról lejönni a látomásában, úgyhogy most felajánlja a lehetőséget annak, akire jobban ráfér a pia" és Mark fancsali képpel meghúzza... mér nem baszott le neki Hellinger egy hatalmasat a nevemben?! A kurva szádat, Mark Benford.
Este háromnegyed hét van, én már nem csak a sorozatot, de az életemet is unom, Janis és Demetri még mindig Palo Alto felé tartanak, hátul a hobbit alszik, tiszta családi idill, apa-anya vitázik. Szamuráj azon nyíg, mekkorát csalódott, amikor kiderült az egész kettősügynökösdi, Janis szégyelli magát. Aztán Szamuráj elárulja, hogy megvilágosodott, mert hiába gondolta azt, hogy azzal, hogy Quantico óta hazugságban éltek, igazából nem ismeri Barnát, de tévedett: nagyon is ismeri, mert a tettei akkor is őt mutatják. Őszintén: ki a faszt érdekel? Nemrég tudtuk meg, hogy ezek nagy haverok voltak, mielőtt dugtak volna, hát hol izgat engem, hogy most Szamuráj megérti-e vajon Janis lelkivilágát, vagy sem?! Még látjuk, ahogy Janis méhe pont akkor rendetlenkedik, amikor elmondja neki Demetri, hogy mostmár Zoey is tud a kis pocaklakóról. Végjáték: Mark egy kocsmában az ünneplő tömeg közepén piál majd lefejel egy fickót és egy cellában köt ki. Olivia Charlieval a hátsó ülésen elkocsikázik ki tudja hova és nem hajlandó visszafordulni, hiába áll Simcoe és Dylan a háza előtt, hogy együtt töltsék az estét, hogy az egyenletben minden a helyén legyen. Keiko taxija megáll a reptérnél, Bryce besétál a Bevándorlási Hivatalba, Nicole gyötrődő arccal ül Keiko portréjával szemben. Szakáll a halott lánya kezét simogatja, én meg elvesztettem iq-pontjaim felét.
Facebook kommentek