Párizsban vagyunk, Syd negyvenéves takarítónőnek álcázza magát (sikerrel), Vaughn meg iszik a bárnál, biztos csak vizet, mert holtrészegen nem lehet verekedni, illetve lehet, csak nem tanácsos. Dix odakint, rutin találkozó, valami faszit várnak, akit ismét egy iszonyú hülye kulcsmondat-párral azonosítanak: "Veszélyes itt egy nőnek egyedül - Nem veszélyesebb, mint Bangladesben" ez mekkora baromság már, nem? Syd francia akcentussal operál, és venne tőle egy chipet, ami biztos jó valamire, de elszabadul a pokol, egy bőrdzsekis nyikhaj lövöldöz, majd chipet oroz. A küldetés nettó bukta lenne, ha Vaughn nem lőné hátba a menekülő gazt, aki azonban inkább elvágja a torkát (a sajátját bazmeg) a fogság helyett.
Arvinbácsi már otthon világosít fel mindenkit arról, hogy Ausztriában valami biometrikus fegyverrendszert feljesztenek, ami egy DNS-minta vagy mi alapján keresi meg az áldozatot, oszt lelövi. Ez jól hangzik, de egy háborúban milyen gáz már, hogy előtte be kell kérni az ellenséges hadsereg génálományát a sikerhez, nem? Mindegy, a hírtől mindenki nagyon komoly képet vág, nem jó ez így, hogy a sógorok ilyet fejlesztenek, nyögje az APO bús hadát Salzburgnak büszke vára, höjj! A toroknyiszálós ember egy Szása nevű fegyverkereskedőnek melózott mellesleg, és azért vágott, hogy ne pofázhasson, mert akkor a családját felnégyelik, meg ilyenek. KémFater megy az orosz után, akivel van valami korábbi balhéja, titok van itt.