Továbbra is ragaszkodunk az angol címekhez, ugyan kitalálhatnánk valami magyart is, de lusta dögök vagyunk és kész. Az előző részben tulajdonképpen csak annyi történt, hogy KicsiSyd is csatlakozott az APO-hoz, már csak Weiss hiányzik, és teljes a gárda - amennyire én JJ Abrams munkásságát ismerem, ehhez nem kell majd öt epizódnál több.

Bahamák, tenger, napfény, és Syd teljes harci díszben, mell kitéve, tehát ÁLCA van kivitelezés alatt, hozzá nem Vaugh kíséri, hanem maga Marshall Finkman, helyes kis Jávor-bajuszban, és láthatóan idegesen. Marshall nem érzi jól magát a terepen, de pont ettől vicces. Bankban vagyunk, ahol Syd valami iszonyú vad akcentussal, és ordenáré viselkedéssel győzi meg az elé siető alkalmazottat arról, hogy ő egy milliomos ribanc. Elhisszük neki. Vaughn is itt van, vitatkozik egy másik alkalmazottal, valami nagy küldetés van folyamatban.

A nevetséges álcák sorában Dixon következik a már sokszor látott rastafrizurás jamaikai beszívott csávót adva, senki, sehol nem venné be a dolgot, de ez az Alias, itt minden elmegy. Vaugh leüti Dixont, a Syddel bájolgó jóember kisiet, Marshall meghekkelheti a széfet, mert ezért jöttek. Megy a dolog, közben a másik kettő tovább kínlódik odakint, Syd megszerzi amit meg kellett, az igazgató szépen lassan visszaér, és majdnem lebuknak, de nem, mert ilyen hülye picsából ezt nem nézi ki senki.

Los Angeles, Sydnél buli van, egy ilyenre én is beneveznék. Gondolom itt fogja majd Weiss csapni a szelet Nágyjának, az előző részben vérbosszút fogadó KicsiSydnek. S lőn, habár Vaugh epésen megjegyzi Sydnek, hogy a szülinapi buliját tartó Weiss általában megszívja a nőknél, ő meg utána hallgathatja a sírást, hát van ez így. Hoppácsak, beállít KémFater is, és megfagy a levegő, Victor Garber félelmetes, elég csak megjelennie, és minden a helyére kerül. Az igazi kúlság (bocs, nincs más szó rá) ebben az epizódban a háttérzene: a Driveshaft zenekar You all Everybody című nótája szól, amit ugye Charlie, a drogos rokker szerzett még azelőtt, hogy lezuhant volna a Lost szigetére. JJ, imádlak. Syd közli KémFaterral, hogy el fogja pofázni KicsiSydnek, hogy ki is nyírta ki KémMutert, ennyit arról, hogy a lányok inkább apásak. Főcím.

APO, eligazitás. Sloane valami szuperszámítógép elrablásáról beszél, európai gazoknál van, pontosabban egy Bishop nevű britnél, jöhetnek a szar angol akcentusok amerikai színészek szájából. Haha, Bishop egy geci, veri a nőket, meg ilyesmi, ezért természetesen Syd fog menni. Sloane elérzékenyül kicsinyég, de nem kellene, mert Syd nincs annyira odáig azért, hogy örömet okozott neki KicsiSyd befogadásával, akit KémFater éppen pszichiátriai vizsgálatnak vet alá - csak és kizárólag szakmai szempontokból, muhaha.

Vaughn osztja az észt, mindent tudnak erről a Bishopról, mint általában mindenkiről ebben a sorozatban, nem értem én ezt, nem az lenne az ilyen nagyongeci embereknek a célja, hogy SEMMIT ne tudjanak róluk? Bishop házába nem lehet betörni, ezért cselt kell vetni, Syd majd meghívatja magát. Rockzene szól, tehát dögös álca következik. Sdy piros ruciban Andalúziában, egy felfordult Jaguárban (egyenes út, sehol semmi akadály, hogy az égben fordulhatott fel?) az arra járó Bishop kimenti, és beinvitálja a házába. Ez a legkevesebb, úriember, de közben úgy stíröli a csöcsöket, hogy majd kicsordul a nyála.

Mindeközben Vaughn, Dix és Marshall egy furgonból irányítják az eseményeket (kocsi lángra kap, kocsi felrobban), és Finkman azt ecsetelgeti, hogy a fickó egy állat, megölte a nejét és belegyömöszölte egy (nagy) szemetesbe, Vaugh nem örül a ki színesnek, kussoljál bazmeg, vagy mehetsz vissza aktákat tologatni. Egy kis technoblabla, nem lehet csak úgy lehallgatni a házat, az a lényeg benne. Eh, Bishop a zuhanyzó Sdydet lesi, (perverz disznó) és kutakodik a táskájában, ahol persze semmit nem talál. Syd az ártatlan, de bajbaesett nőt adja hitelesen, de kicsit kacérkodik is, ha ezt hallja Vaugh, biztos csikorgatja a fogát. Jaj, Bishop, én bizony menekülök a férjem elől, nagyon nehéz az élet nekem, nézd csak a vállam! Nézi. Majdnem megcsókolja, de mégsem, helyette vacsizni hívja. Syd nem megy, inkább marad (fáradt) és beígér egy dugást éjjelre. Mert biztos így lesz. Közben otthon KémFater KicsiSydet tesztel, a kérdések egyértelműen arra utalnak, hogy akkor most ez a nő ki tudná-e nyírni, vagy sem. Ki.

Syd kis otthonkában flangál Bishop házának teraszán, és Vaughnnal dumcsizik. Ez arra jó, hogy Marshall egy kurva látványos grafika segítségével beazonosítsa a helyét, no meg a szerverszobáét is (minden gaz házában van egy), ahová be kell törni, megtudni hol a szuperszámítógép, és lelépni. Mivel még csak a 22. percben vagyunk, komplikációk fognak fellépni, amik majd úgy a 34.-ben oldódnak fel. Syd ezt nem tudja, így elindul kutakodni, miközben a szobájában egy magnó és a csap hangja szolgáltatja a alibit, úgy tűnik, mintha ott lenne, pedig nem. Ha Syd és Májkül Szkófild egyszer összefogna, tán még Jack Bauerrel is elbánnának.

Syd a szerverszobában, ahol egy órába rejtett lézer segítségével csinál valamit, és elkezd keresni a vinyókon - meg is van a cucc, lehet menni. Nem jön össze a dolog, mert Bishop váratlanul hazatér, és az ajtóban fogadja menekülő kislányunkat. KémFater tovább vegzálja KicsiSydet, bazmeg, kérdezd már meg tőle, hogy kinyírna-e téged, oszt lapozzunk. Telefon, Sloane hívja KémFatert, szarban Syd, gyere csak ki. KémFater indul Syd után, és viszi a tesót is. Bishop romantikus borozást rendez Sydnek, aki közben Vaugh utasításainak megfelelően teszi-veszi a haját, és zsivány mondatokkal üzen az amorózónak, de annyira ügyesen, hogy a Világ Legokosabb Bűnözője semmit sem sejt belőle. Ugrás egy spanyol kikötőre, itt van ugyanis az a konténer, amiben a szajré lapul, Weiss meg majd jól elhozza, mi? Nem hozza, mert a konténert fegyveresek őrzik, lövöldözünk kicsit, sőt, Weisst el is kapják.

Syd egyre idegesebb, Bishopnak egyre jobban áll a farka, érdekes lesz ez. Telefon csörög, Bishop megtudja, hogy szarban a haza, és a CIA beleköpött a levesbe, és azt is, hogy Syd kém. Vaughn és Dix megindul szabadítani, mert baj lesz. Baj van, senki a házban, a gonoszembernek már két túsza is van. Tipikusan elbaszott küldetés. KémFater és KicsiSyd a levegőben, és most jön a nagy pillanat, kedvesem, én nyírtam ki az anyádat. Vagy nem is? Majd kiderül később.

Syd és Weiss elfogva, székhez kötözve, Bishop gonoszember-beszédet tart, és fenyegetően néz. Syd beszól egy jót, mire Bishop majdnem lelövi Weisst - nem hozta magával a humorérzékét. Syd órája amolyan James Bond féle lézeres izé, és szétégeti a kötelet, amivel meg van kötözve, után egy gyors verekedés, és Bishop sameszének annyi. A főnök közben a Baden-csoporttal tárgyal telefonon, akik beígérik neki, hogy du bist tot, ami annyit takar, hogy megdöglendsz, de hamar. Weiss a nagy menekülésben majdbem lelövi Vaughnt, de mégsem, csak haverok, vagy mi.

Syd Bishopra tapad, illetve a kocsija tetejére, kár, hogy a kimerevített képen látszik, hogy nem Jen Garner csinálta meg a mutatványt, hanem a dublőre. Mondjuk terhesen én sem vállaltam volna el, pedig férfi vagyok. Azért van idő poénkodni szarságokon, mert ez az epizód kifejezetten gyenge, a központi szálhoz nem kapcsolódik kicsit sem, csak Weiss beszervezése miatt kellett, ami majd a 40 percben meg is történik. Már csak egy kérdés marad: vajh igazat mondott KémFater KicsiSydnek, vagy sem? Nem, azt hazudta neki, hogy Bishop nyírta ki KémMutert, a csaj meg beleereszti a tárat a geciemberbe. Király.

Los Angeles, Syd kényelmetlen kérdéseket tesz fel KémFaternek, hogy is volt ez a gyilkosság-dolog? Hát, én nem akarok meghalni, oszt hazudtam, úgy. Igaza van, KémFater rulez. Jövő héten folytatjuk.