Vége a téli szünetnek, a Flash visszatért, bár az előző rész után kicsit hamisan cseng, az „I’m the fastest man alive”. Erre Barry is kénytelen volt rájönni, így a Star Labs csapata segítségével próbálja tréningezni magát jobb teljesítményre. Mindenez magában foglal egy harci drónt, ami golyókon kívül rakétákkal is támad. Az első pontosan Allen mellett robban fel, a második elől már nem is próbál menekülni – mindenki rémületére, Dr. Wells majdnem kiugrik a székéből – inkább elkapja és visszairányítja a küldőjére. Barry-Cisco kütyü 1-0, Harrison visszamozgatja magát a székében.

A mai rész igencsak izgalmasan kezdődik, Barry a sárga Flash-t üldözi, olyan erőkkel, amitől még az ünnepi fényben tündöklő város bizonyos kevésbé ellenálló izzói is kialszanak. Sajnos miután kellően felcsigáztak, el is veszik tőlünk ezt az örömet, visszamegyünk egy nappal korábbra, amikor is Joe és Allen közösen fát díszítenek. Vagyis csak Joe díszíti, Barry meg kritizálja, hogy milyen lassan halad, majd átveszi az irányítást, és egy szempillantás alatt minden a helyére kerül. Pótapa azonban bölcsebbnek bizonyul, és nem rontaná el a készülődést, így udvariasan megkéri fogadott fiát, hogy vegyen vissza a piros ruhás alteregójából, és hagyja meg az öltözetet a Mikulásnak. Barry veszi a célzást, és helyreállítja az eredeti állapotot.

Sajnos megint Barry filozofálgatásával kezdünk – leszámítva az intró-t, meg az előző részek tartalmából-t – ami természetesen megint az Iris iránt érzett hatalmas szerelmére fut ki. Na jó, annyira sokat nem kell várni, hogy megjelenjen a rész konfliktusának okozója, egy bankrabló metahuman, aki vörös szemeivel megigézi a békés arra járókat, akik így vérszomjas, és dühös kontrol nélküli állatokká változnak, és egymás életére törnek. Tökéletes körülmények, hogy míg mindenki a másik meggyilkolásával van elfoglalva, ő elpakolja a pénzt. Flash-t riasztja is a tudóscsapat, még épp időben ér oda, mielőtt valaki tényleg golyó általi halált szenvedne. A rablót azonban nem sikerül megállítani, a kavarodásban eliszkol, de a jelenlévők legalább magukhoz térnek.

Két pasi és egy csaj – az optimális kezdő felállás – ja és kicsit visszamentünk az időben, hogy szemtanúi lehessünk a mai rész metahuman ellensége születésének. A sztori pofonegyszerű. Emberünk felmászik egy magasfeszültségű póznára – míg barátai lentről bátorítják – hogy onnan csodálja a részecskegyorsító indításának történelmi jelentőségű eseményeit. Mint tudjuk ezt egy big bumm követi, sugárzásgombával, és szegény szerencsétlenünk emberesen megcsapja az áram. Barátok a kocsiban ülnek remegve, majd miután leesett a fémről barátjuk a lány hozzárohan, és megfelelően magas frekvenciájú sikoltásba kezd, amit nem értettem. Ilyenkor nem szoktak sikítani, de lehet csak nekem volt fura a reakció.

Hogy megértsd amit most elmesélek neked, meg kell tenned valamit. Hinned kell a lehetetlenben. Képes vagy rá? Szuper, mert megint így kezdődik a Flash, csak Iris hangján, aki a megmentett népek nevében még köszönetet is mond a Csíknak, blogjában. Amint posztol, Flash már ott is terem, és felviszi valami tetőre, hogy dumcsizzanak. Persze Barry azzal nyugtatja a saját lelkiismeretét, hogy ő csak le akarja a lányt beszélni az írogatásról, de mindenki tudja, hogy élvezi, hogy végre megkapja tőle azt a figyelmet, amire mindig is vágyott. Főleg, hogy Iris még Eddie hívását is elutasítja, csak hogy Barryvel bájcsevegjen.

Barry elmélkedésével indítunk a jó barátokról, akik a rég elvesztett álmot visszahozzák majd neki, meg arról, hogy milyen szívás már, ha álmaid nője friendzone-ban tart, miközben vele inkább összebújna egy fázós alkonyon. És ami még ennél is nagyobb szívás, hogy még csak le sem tudod inni magad a sárga földig, hogy részeges delíriumodban a csini Caitlin karjai közt találj boldogságot, mert a felgyorsult metabolizmusod gyorsabban égeti a piát, mint annak lenne ideje beütni. Nehéz sors ez a szuperhősség.

Szokásos főcím, aztán a szokásos előzmények ismertetése, ami végül egyáltalán nem lett szokásos. Csomó nekem semmitmondó jelenet, egy pillanatig ellenőrizni akartam, hogy biztosan jó részt nézek-e, de aztán leesett ám a tantusz: ez egy Arrow-Flash crossover event, igazi Halloween ajándék!!! Arrow-követők számítok arra, hogy lespoilerezitek ha kimaradtunk valamiből. Na, de vissza Flash-hez. Mit is csinál Barry a szabadnapjain? Régen a foghagyma-hátsóját meresztette a fotelben, hiszen egy kismókus metabolizmusával úgyis annyit zabálhatott, amennyit akart, nem hízott meg. De a villámlás óta a pihenőnapjain a barátaival lóg, akik a Star Labs nem túl népes társaságából állnak – az 1 főre eső négyzetméter több, mint az Antarktiszon.

A szokásos körök után egy kis elmélkedéssel kezdünk mindenki okulására: nem számít, hogy a leglassabb gyerek vagy a földön, vagy a leggyorsabb férfi, mindenki rohan valami elől, vagy valami felé, mindig lesz valami, ami elől nem tudsz elfutni. Köszönjük Müller Péter. Szóval Barry épp moziesten van Irissel, és full nerd-be vált, ecsetelve a zombizmus különböző formáit. Szerencsére ez nem zavarja plátói szerelme tárgyát, hiszen aki ilyen cuki pasi, az bármiről beszélhet. Hamarosan Flashre terelődik a szó, lévén ez Iris új kedvenc témája. Allen nincs feldobva, próbál terelni, nehogy kibújjon a szög a zsákból. A kínos helyzetből egy még kínosabb menti meg, Eddie hívása.

Csapjunk bele. Egy kis emlékeztetővel indítunk az előző részből, na meg ismét bemutatkozik Barry, hogy ő a leggyorsabb ember a földön, majd rögtön utána közli, hogy de persze ezt már nem kell elmondani, hiszen tudjuk. Akkor minek mondtad el? Legalább utána rögtön rátér a lényegre, mert ég a város, ég a ház is, konkrétan egy ház, de abban sokan laktak. Barry a maga 352 mph-val száguld, a tűzoltók pedig a következő drámai beszélgetést folytatják le: „nem fogunk időben odaérni” – „dehát emberek fognak odaveszni” – „tudom, tudom” mondja félig lecsúszó sityakjával a láthatóan jobb napokat is megélt főnök. Kétlem, hogy 500 év múlva ez lesz a modern Shakespeare.

Hogy megérts, amit most elmesélek neked, meg kell tenned valamit. Hinned kell a lehetetlenben. Képes vagy rá? Szuper, mert a pirosan szolgáló izé én vagyok (mármint Flash). Kezdődik a Flash, és még jó, hogy felhomályosít, mert én azt hittem, hogy egy Ferrari laFerrari, de hát éhes disznó. Szóval emberünk nem szuperhős neve Barry Allen, és 14 évvel vissza az időben kezdődik a története. A kicsi Barry sok futáshoz volt szokva, mert az iskolai gonosz fiú üldözték, hogy némi veréssel hallgattassák el túlzott igazságérzetét, de amint látjuk, nem ő a következő Forest Gump. Az incidens kapcsán az anyukája el is mondja, hogy jobb ha jó a szíved, mintha gyorsan tudsz futni, apának meg azt mondjuk, hogy egyszemélyes keresztes háborúd sikerrel zárult. Aznap este pedig egy színes villámviharban elveszíti a szüleit…hát nem ez a szerencsenapja az tuti.