Az Északi Fény létének napvilágra kerülése, majd annak kormányzati letagadása nem jelenti azt, hogy a média leszállt a témáról – TV, újság stb, még a csapból is ez folyik. John és Shaw kajáldában ülnek, a nyilvános TV készüléket ők sem kerülhetik ki, így a beszélgetésük is e körül forog. Hősünk kicsit aggódik, hogy mi lesz most, de Rico vállat rándít: örül, hogy Irányítás szarban van, hiszen anno meg akarta őt öletni, a számok meg jönnek, szóval a gép működik – a többi nem számít. John kiszúrja, hogy megérkezett a célszemély, így nincs több beszéd, melóra fel.

Két drogdílerhez (!) jöttek bizniszelni, a rosszarcok hozták a kábszert, exügynökeink pedig egy milliót, dollárban. Mielőtt nagyon meglepődnénk, gyorsan kiderül, hogy ők a célszemélyek, a két tagról ugyanis Johnék már tudják, hogy egymás háta mögött milyen lépéseket tettek azért, hogy a millert egymaguk költhessék el a másik tudta nélkül – ezt sorolják is rendesen. A két bűnöző egymásnak esik, Johnék pedig ezt kihasználva kiütik őket, majd szétszórnak némi anyagot, üzennek Fuszkónak és távoznak. Közben Shaw megismétli, hogy szerinte minden rendben a géppel, jönnek a számok, de aztán eszébe jut a logikus kérdés: mégis ki foglalkozik a relevánsokkal? A válasz motoron érkezik Forrás képében, aki magával vinné Ricot egy releváns szám ügyintézésre, de John nyugodjon meg, Főncsi nemsokára hívja Washingtonból, ott lesz rá szükség. Exügynökeink nem túl lelkesek, de ráállnak a dologra, a csajok balra el, Johnnak pedig jön a beígért hívás Haroldtól, irány a főváros.

John és Shaw kocsiban ülve figyelik a legújabb célszemélyt, és közben - hogy az időt töltsék - egymás és Főncsi vérét szívják. A megfigyelt nő taxiba száll, közben Harold sorolja róla a tudnivalókat: Leona Wainwright, asszisztensként dolgozik egy hülye nevű hivatalban (Office of Personnel Management), ami emberek háttérellenőrzését végzi, azaz kormányalkalmazott. Nem is a városban él, hanem Washingtonban, most mindössze egy előadást jött megtekinteni; Johnék ezért vannak díszmagyarban, hogy ott is meg tudják figyelni. Mégis mit kell megnézni, jön a kínzó kérdés – a Mamma Miát, így az óvatosan kibökött válasz Haroldtól. A két exügynök ennek hallatán leírhatatlan arcot vág, nem győzök röhögni.

Pénzfeldobással döntik el, ki húzza a rövidebbet (erős képzavar, tudom), John lesz a „szerencsés”. Ki is száll az autóból, azonban Shawnak feltűnik, hogy míg ők szájkaratét vívtak, Leona taxija rohadtul nem indult el, talán valami gebasz van. John látja, hogy a taxis fegyvert fog a célszemélyre, ezért hősünk stukit ránt, Rico is kipattan a kocsiból, de már nem tudnak segíteni, a sofőr észreveszi, hogy közelednek, ezért felrobbantja a taxit, baszki! John hatalmas ívben repül egy közeli kocsi szélvédőjére, de szerencsére egészben marad, utasítja Shawt, hogy vegye fel a taxis melléjük repült telefonját, aztán olaj.

Medvével indítunk, cukikámat jó rég láttuk már, most éppen a Főncsi által előle elrejtett dugifalatokat támadja és dézsmálja teljes erőbedobással, miközben Haroldnak a haja égnek áll. John megnyugtatja, Medve végülis arra lett kiképezve, hogy mindent megtaláljon, amit mások nem akarnak. Na ja. De cukiságra nincs idő, bejelentkezik ugyanis Shaw, aki épp az aktuális célszemélyt figyeli. Maria Martinez az, mérnök, aki a munkájából kifolyólag a világot járja: generátorokat telepítenek a harmadik világ országaiba, legutóbb pölö Irakba. Érkezik Ken Davis is, Maria főnöke, aki dicséri a nő munkáját, szóval minden szép és jó – illetve mégsem, különben a gép nem adta volna ki a számát. Ugye.

A nő hívást kap, amit Shaw, illetve a jóvoltából Johnék is hallanak – a hívó féllel arabul köszöntik egymást, aztán a férfi titkos találkára hívja azzal, hogy egy csomag vár rá. Ő azonnal indul, közben lenyúl egy nyomkövetőt (még jó, hogy a munkahelyén ilyesmivel is dolgozik), kummant valamit a főnökének, aztán olaj. John és Rico együtt megállapítják, hogy: arab nyelvű hívás + csomag emlegetése + nyomkövető lenyúlása = terrorista előkészületek. Harold azonban belerondít az egyenletbe, mondván ha ez lenne a helyzet, a kormány kapta volna meg a nő számát, nem ők. Beosztottjai ellenkeznek, a gép talán megzavarodott, főleg mióta Forrás is a képbe került – azzal John elüget, hogy védje Rico seggét; Forrás emlegetése viszont azt eredményezte, hogy a nő hívja Haroldot.

Ismét félbeszakadó főcímmel nyitunk, ám ameddig eljutunk, ott a szokásos bevezető szöveget pár szó után Főncsitől Forrás veszi át; végig azonban nem mondja, kapunk helyette visszatekintést, mely a nő múltját összegzi pár lényeges szóban, aztán a lovak közé csapunk. Rabszállító robog valahol a városban, de hirtelen megállásra kényszerül, mivel egy ember fekszik az úttesten. Az egyik őr kiszáll, de a testet sokáig nem tudja vizsgálni, mert az bezony élő emberhez tartozik, nőhöz, hogy pontos legyek, és igen, Forrás az.

Sokkolóval hatástalanítja az őrt majd a segítségére siető másik kettőt, és már pattan is fel a rabszállítóra. Az egyik fogolyért jött, akit Billynek szólít, és rövid úton az őröktől elcsaklizott kulccsal kiszabadít, aztán távoznak. A férfi persze semmit nem ért, de Forrástól nem kap konkrét választ, mert őt a gép irányítja, így pontos választ a miértekre ő sem tud, egyszerűen csak trappolnak előre. A nő kérdi, hogy tud-e német akcentussal beszélni, azzal átadja a telóját, melyen egy hang ennyit ismétel „Igen, köszi, hogy észrevette.” Billy azonban nem óhajt mondatot tanulni német akcentussal, azt akarja tudni, mégis mit akar tőle megmentője, de ismét nem kap magyarázatot, csak egy kézi elektromos borotvát, hogy eltávolítsa a borostáját, aztán alsógatyára vetkőzve lépdel tovább, így szabadulván a rabruhától.

Az eddig megszokotthoz képest erősen megvágott, majd félbeszakadó főcímmel nyitunk - itt már sejteni lehet, hogy ma rendkívüli részhez lesz szerencsénk: gatyákat és állakat felkötni, hullámvasút indul. Csinos fiatal nő menekül futva támadója elől, Főncsi az irodában ülve minden lépését hallja, és egyre nyűgösebben vezényli bosztottját, hogy merre menjen a nőt megmentendő. A csaj először felborul, majd továbbügetve zsákutcába jut, pillanatokkal elcsípése előtt érkezik meg a felmentő sereg - egy jól irányzott hátlövés (miért nem térd?), és a támadó kiikatva. A sötétből előbukkan a hős megmentő, hogy lássuk az arcát, és baszki rohadtul nem John az!! Gyorsan kiderül, hogy mégegy támadó van, Mr. Dillinger (Főncsitől tudjuk meg a nevét) abba is beledurrant egyet, szintén nem térdnél, és ígéri a megmentett nőnek, hogy több rosszarc már nem támadja meg ma este, azzal meghívja egy italra.

Mielőtt infarktust kapnánk, a készítők megkönyörülnek rajtunk és kiderül: 2010-ben járunk, Főncsi még bőven tolószékben ül, és beletörődő arckifejezéssel veszi tudomásul, hogy jobbkeze a megmentett célszemélyt piálni viszi, a rosszfiúkat pedig a túlvilágra küldte kórház helyett.

Meglepő módon indítjuk a részt, Főncsi ugyanis nem az irodában csücsül, hanem a rendőrségi segélyhívó központban, ahova ugye befutnak a hívások, ha a nép a 911-et tárcsázza. Operátor a lelkem, bár még nem tudjuk miért fanyalodott erre a munkára. Kezdésnek vicces hívást kap, egy férfi azért kér segítséget, mert épp mókusok szedik szét az autóját. John és Shaw egy közeli háztetőről figyelik őt, hallgatóznak, és közben azzal csipkedik, hogy talán szólni kellene Fuszkónak, kérdezze ki a mókusokat. Mikor Főncsi morog egy kört, hogy nem érti miért ő jött ide terepre, John felvilágosítja: ebben vagy a legjobb – asztalnál ülsz, monitorok vesznek körül, embereken segítesz, már csak a kutya hiányzik. (Úgy kellett már egy jó kis John-Főncsi féle szájkaraté, mint egy főnöki buksisimi; besírok a röhögéstől.)

Végre megismerjük mai célszemélyünket, aki nem más, mint a telefonos operátorok vezetője, Sandra Nicholson; bár azt még nem tudni, mi a pontos veszélyforrás, Főncsi mindenesetre meghekkelte a hívásait, most már hallja, hogy kivel mit beszél.

Az elmúlt részek sötét, borús hangulata után ránk fér már egy kis lazítás, amit jelen részben meg is kapunk, nézzük hogyan. Johnt látjuk visszatérni az irodába – Olaszhonban még az öltönytára is megszépült, Főncsi dicséri rendületlenül. Örömködésre azonban nincs sok idő, új szám érkezett, tulaja Kelly Lin, kínai születésű nő, a világ számos országában megfordult eddigi élete során; fél éve kapott amcsi állampolgárságot. John rögtön a lényegre kérdez: célszemélyünk t’án kém? Lehetséges, jön a válasz, mindenesetre hivatalosan rendezvényszervezőként dolgozik – következő munkája a Metropolitan Museum egy kiállításának megnyitója, melyen Shaw mint vendég, Főncsi & John pedig mint jótékony adományozó & kísérője lesz jelen. Hősünk indulna is a csini ruhájáért és a fegyveréért, ez utóbbi azonban eltűnt az irodából – mire Rico kedélyesen belerúg: átadtam a stukkeredet a múltnak, szerezz magadnak másikat. A férfi elnéző mosollyal állja az ütést.

Több résznyi kihagyás után ismét főcímmel nyitunk – ez számomra biztos jele a változásnak (az elmúlt részekhez képest), hogy aztán milyen irányba, az hamarosan kiderül. Főhősünk reptéren csücsül az elmaradhatatlan pohár whiskey társaságában (borosta még megvan, öltöny sehol), amikor sms-t kap, melynek lényegét a hangosbemondóból is halljuk: Isztambuli járata megtelt, mivel nem volt konkrét helye, ballagjon a megfelelő kapuhoz eligazításért. Ott egy készséges hölgy tájékoztatja, hogy sajnos csak a holnapi járatra van hely. Míg ez intéződik, egy kis társalgásból megtudjuk, hogy John most Whiley névre hallgat, és csomag nélkül utazik, "csak oda". Hm. Közben még a rendszer is lefagy, és amikor újra indul, kiderül, hogy John mégiscsak el tud utazni ma, mert felszabadult egy hely az egyik járaton, római átszállással. Hát jó, irány a repcsi. Beszállás közben kiveszi a telójából a sim kártyát, majd a telóval együtt kihajítja a szemetesbe.

Mikor a gépen stewardess néni megkérdi, kér-e valamit inni, „nem” a válasz; aztán ahogy meglátja cuki utastársait (egy zsizsegő kisgyerekkel súlyosbítva), meggondolja magát. A folyosó túloldalán lévő ülésen kedves utastárs ül, aki ocsmány stílusban elküldi a francba a stewardesst, mikor az kéri, hogy kapcsolja ki a mobilját – Johnnak itt lesz elege, és mikor senki nem figyel, átküldi a jobb öklét, és mire az utaskísérő visszatér, a kedves utas már „alszik”. Hehh.

Pár perccel az előző rész eseményei után folytatjuk történetünket, Főncsi, Arthur és Rico egy-egy széken csücsülnek, alattuk kiterítve nylon (tudjuk miért), mindegyikükre fegyver szegeződik a hátuk mögött, előttük pedig a Ma'am, azaz az Irányítás szintén stukkerrel. Most, hogy Főncsit is megkapta Arthur mellé, előbbinek jobban örül, mert azt reméli, visszakapja a gépet – Harold azonban gyorsan kiábrándítja: a gép elköltöztette magát, már nem én felügyelem, és nemtom hol van. A nő ekkor Arthurt kezdi faggatni a Szamaritánusról, de ő a betegsége miatt most épp nincs nyilatkozós állapotban. Az öreglánynak elege lesz, ezért úgy dönt, ösztönzi a két néma tudóst: ideje Ricót megküldeni egy fejlövéssel.

Szerencsére ez nem következik be – Forrás megérkezett, és a rosszfiúkra lövöldöz. Shaw megszerzi az eddig rászegezett fegyvert, és beszáll a tűzpárbajba, míg Főncsi és Arthur fedezékbe vonulnak. A végeredmény: pár likas térdű ügynök, és egy alaposan szétlőtt szoba. Forrás utasítja a többieket, hogy menjenek a lifthez, míg ő tartja a frontot. Hersh kilövi a szobában lévő kamerát, gyanítom emiatt nem tud Forrás megfelelően kommunikálni a géppel – különben tudná, hogy mi következik, és meg is előzné: egy jól irányzott lövés a bal karjába Hershtől. Ő így hátra marad fogolyként (gyilokunk azonnal elveszi a telóját és kinyiffantja azt), míg a többiek elmenekülnek. Az utcán feltörnek egy kocsit, Főncsi beugrik a vezető ülésre, némi vezetékbabrálással beindítja, Arthur mellette, Shaw pedig hátul – Forrás nélkül száguldanak tova.

Ugyanott indítunk, ahol az előző részt abbahagytuk, de néhány (pontosan inkább csak tippelhető) nappal később – John betegágyánál. Az ágy azonban üres. Főncsi Medvével sétál az utcán, amikor Rico hívja azért, hogy kaptak-e már új számot? „Nem" a válasz. A nő ettől meglehetősen morcos lesz, azért szegődött el Főncsihez, vagy akár a korábbi munkáltatójához, hogy ne kelljen tétlenül a valagán ülnie. Erre a kijelentésre Harold is morózus lesz, és kikéri magának, hogy a nő egy kalap alá vegye őt és korábbi munkáltatóját, főleg, hogy azok simán eltették volna láb alól Ricot. Ő erre témát vált, és Johnról kérdez, de Főncsinek nincs új infója: felkelt, amint lábra tudott állni, most nem tudom hol van, és azt sem, mikor jön vissza. Ezzel befejezik a nem éppen emelkedett hangulatú megbeszélést. Ekkor szólal meg Főncsi mellett az egyik utcai füle készüléke, de ő ügyet sem vet rá. Szó nélkül baktat tovább az ebbel, hiába kezd csörögni sorra egymás után a többi készülék is. Hm.