Mivel múltkor csakis és kizárólag Madisonék kalandozásával foglalkoztunk, ezért most úgy fair, hogy most a tanyán szotyizó brigád történéseire koncentrálunk. Troy azt hiszi, hogy ő Zsákos Frodó, és ez itten aA Gyűrűk ura, merthogy annyit, sétál, cammog és baktat a sivatagban. Talál valami lepusztult hangárt, abban egy löncshús konzervet meg egy gránátvetőt. Kiül a sziklára kihelyezett székbe, a pisztolyát nézegeti, látszik, hogy azon gondolkozik, hogy golyót kéne eresztenie tulajdon fejébe, de akkor meghall valami. Nem, nem a szél susogását. Feláll és belelő az égbe, erre a zombik elkezdenek hörögni, Troy meg vigyorogni, mintha cask egy Colgate-reklámból lépett volna ki.

De tényleg, miután Strand kivásárlásával befuccsolt a hót egyszerűnek igérkező vizes üzlet, így nem volt más választásuk Madisonéknak, kalandos kalamajkába kellett keveredniük komájuknak köszönhetően. Ott sokkolódtak először, amikor meglátták egy táblán, hogy Tijuana már csak egy lámaköpetre van tőlük, a második agygörcs akkor állt be, amikor az úton nekiálltak szemezni egy csordányi zombival. Előbbi esetben Strand közölte, hogy nem kell Mexikóig menni, nyugi; a második esetben meg előkapott egy pittyegő kulcsot, majd elhajította, amit elkezdtek követni az agyhalottak, hisz az a kis mini, gombelemmel működő bigyula simán elnyomta tartájkocsi lágyan duruzsoló hangját... Innen már csak a büdös, mocskos csatornában való eltévedés volt hátra, meg az, hogy egy beragadt, felpuffadt, vizenyős testű zombi feldarabolása után kijussanak és szembe találják magukat Salazarral.

Nick  arról haluzgat a napra kirakott bódéban, hogy Troy haverja visszatért és szopatja. Mármint nem úgy, hanem azzal, hogy cicázik vele a bódé kulcsával. De ő sincs ott, meg a kulcs se. Eközben Madison elviszi terepszemlére a törzsfőnököt és megmutatja a természet nyújtotta szopóálarcot, amit pár hét múlva az egész kolónia közösségileg fe is húzhat, mivelhogy a vízgyűjtő eléggé kiapadóban van. Semmi gond, innen két napnyi kocsikázásra van egy bolt, ahol lehet venni MINDENT. El is indulnak hát. Alicia azért még megkapja az infót a pár hét múlva csak szép emlékként létező vízgyűjtőről, plusz egy katonai cb rádiót is kap, amint dumálhatnak, mint anno Viberen.

Nokérem, nyolc résznyi kényszerrehabilitációs szünet után visszatértem. Andalító zenére csoszogó zombik, és az azokat módszeresen leszedő Nick-Troy szuper duó, a Jeremiahtól mentes főnökségi szállón (?) arcot mosó Madison enyhén belassított jelenetei után megérkeznek az utolsó mohikánok. Troy kicsit szívja a fogát, amikor meglátja a messzi távolból a végtelennek tűnő karavánt, hogy hé bassza meg, nem ennyi rézbőrűről volt szó, úgyhogy a padlólemezt is kinyomja a homokfutóban, annyira tövig nyomja a gázt, mintha bármit is számítana. Madison és az indián törzsfőnök jelentőségteljes összenézése után akkor kezdetét is veszi a béke, illetve a check in a rögtönzött migránsbeengedő pultnál. 

Mivel az nem maradhat következmények Nélkül, hogy Travis puszta kézzel megölt két suttyót, ezért MAdison belátja, hogy nekik itt már nincs hely. Senki sem hadakozik, hogy maradjanak nyugodtan, de Strand a legkeményebb.

"Nekem megvolt a lehetőségem, hogy meghalljak, megölhettem volna magam, hogy a faszim után menjek a halálba. Érte sem tettem meg, miattatok meg aztán pláne nem viszem vásárra a bőröm, és hagyom itt a hotelt."

Amíg Travis, Madison és Alicia az egyik hotelszobában várják a reggelt, amikor elindulnak, mert egy éjszakát feltétlenül maradniuk kellett, ugye, addíg lent Oscar életéért küzdenek. Hiába nyitották fel a koponyáját, nem élte túl, erre pedig a helyi Carter doki és Hector is bepipul. Felrongyolnak Travisékhez, hogy csikágózzanak, de hiába van náluk a pisztoly, ha Alicia pillangókése előbb áll bele a doki szívébe, mint az így célt tévesztett golyó a szép, beépített konyhaszekrénybe. Újabb dulakodásból Team Travis kerül ki győztesen, mert Strand bokájához rugdalják a pisztolyt. Főhőseink így menekülnek meg, akik még ellopnak egy kocsit is, aztán maguk mögött hagyják a hotelt és Strandet is. Gyors beugranak a híres, hírhedt Tescóba, amit az a gengszter üzemeltet, aki épp Nick kolóniáját készül gyarmatosítani. Viszont a raktárban talált holttesteknél felejtett iratok miatt már Madison, az anyatigris is tudja, hogy hova kell menniük.

Elérkeztünk az évadzáró duplaepizódokhoz. Folyamatosan hadakozok magammal, mert nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy jó vagy nagyon jó a Fear The Walking Dead. Hajlok az utóbbi felé, mert a hogyvoltok végére tűzött "biztos ez fog történni" megjegyzéseim eddig nemigen találtak be, így kiszámíthatatlan fordulatokat kapok. Ugyanakkor a szereplők nem elég fajsúlyosak. De ebben is látom a hosszú távot, a nagyon lassú karakterfejlődést, de lehet, hogy jobb központozás nem ártana. Na, nézzük, hogy mi történt.

Kezdjük mindjárt Ofeliával és tudjuk is le egy szusszra az ő sztoriját. Úgy döntött, hogy telibeszarja Madisonékat, nem érdekli újdonsült bártosnéja, Alicia, kocsiba pattan és elhúz a vőlegényéhez Amerikába. Ellopta az autót, amit most addig hajtott, hogy füstölő motorháztetővel kellett félreállnia. Itt meg is támadja pár kóborló, de egy kalapáccsal annak rendje és módja szerint iktatja is őket. Összeszedi a cókmókját, aztán elindul gyalog. Mendegél határ mentén felhúzott szögesdrótos kerítés mentén, majd amikor megtalálja a rést a pajzson, akkor átmegy a túloldalra, az ígéret földjére, a lehetőségek hazájába. Némi sivatagban baktatás után egy távcsöves puskával felszerelt tag ereszt meg utána egy kósza lövedéket, hogy ráijesszen. Ofelia egy fa mögé rejtőzve gondolt egy hirtelen bicskázással véget vetni a dolognak, de a határvadászt nem lehet csőbe húzni. Isten hozta Amerikában, mondja a faszi. ENNYI.

Úgy kellett mér egy kiadós töltelékepizód, mint egy falat kenyér, de a hosszútávú karakterépítés miatt nagy szükség van az ilyenre. És itt bizony erről van szó. No, mivel Madison felkapcsolta a pilácsot, ezért sikerült magukra uszítania pár gyüttmentet, mert nem csak Travis látta meg a messzi távolból a díszkivilágításban pompázó hotelt. A kapunál dörömbölő embereknek most lehet megmondani, hogy bocs, nem úgy gondoltuk, igaz, hogy itt ez a batár nagy hotel, kajak elférnénk, de zombiapokalipszis idején elég nagy luxus volna, hogy lakva ismerkedjen meg az ember, ugyebár. Aztán Travis is feltűnik a menedékért kuncsorgók között, akit persze beengednek. Így a sorozat főhőse elregélheti Madisonnak a sokadik emeleti hotelszobában, hogy mi is volt az elmúlt napokban.

Juan és családja, Juanita és a kis pulya néma csöndben osonnak a táborban. Eleinte nehéz eldönteni, hogy kifele-e vagy befele-e igyekeznek, de hamar eszkalálódik a dolog: le akarnak lépni. Ehhez pedig keresztül kell menni a buszon, valamint a kerítés mögött szotyolázó zombi hordán. No problemo, ahogy a bölcs francia mondja, a fater becibál a buszba egy zombit, kiontja a belét, bekenik magukat és máris lehet csoszogni a többi élő halottal. Oké, amíg Rickék a The Walking Deadben kábé kétszer, de nagyon maximum háromszor lőtték el ezt a trükköt, addig itt csak ezt tolják. Persze, értem én, hogy a bevált csapaton minek változtatni, ugye. Szóval Juanék sikeresen lelépnek. De a svájci óramű pontossággal működő szökési kísérlet gépezetébe homokszem kerül, a sarkon pont elcsípi őket egy furgon, és mit ad isten, pont az Oxy-ra a kelleténél többszörösen ráfüggő zsebgengszterek azok, akik el is viszik magukkal a kiscsaládot, hogy kiderítsék, merre cellázik a kolónia, mert kéne még Oxy.

Múltkor ott hagytuk abba, hogy Alicia, Hector és a násznépre a bótot rázáró nő a hollywoodi akciófilmekből jól ismert, utolsó másodperces, csodával határos megmenekülés iskolapéldáját mutatták be, amikor Strand és Madison kinyitotta nekik az ajtót, és kirángatta őket a halál torkából. De ezek meg hogy élték túl sár részegen a zombiinváziót? Ennek a népmesébe illő történet elregélése következik. Szóval berúgtak, mint a csacsi, megérkeztek a zombik, akik közül páran átherebócáztak, átestek, átszerencsétlenkedtek a kábé mellkasig érő bárpulton. Néhányukat jól agyon is kellett verni, de Madison talált egy sehova se vezető kisajtót. Oda behúztak egy kétszer megölt hullát. Madison felbontotta, mint éhes egyetemista az s-budget sólet konzervet, mire Strand egy az egybe bekérdezett, hogy ugye nem. De igen. Ahogy az Indul a bakterházban szépreményű Regős Bendegúz a kutyája képét pipamocsokkal, úgy ők zombivérrel kenték be magukat. Nagyon jó, hogy itt kb. 2-3 héttel a járvány után mindenki akkora világégés utáni apokalipszirse szakosodott Bear Grylls, hogy vágja ezt a trükköt, de egy kicsit uncsi már. Strand és Madison elvegyülnek az élő halottak között, kimennek az épületből, be egy másikba, ott letusolnak, vizet isznak, kicsit lamentálnak, hogy vajon ki lopta el a kocsijukat. Merthogy Alicia nem tenne ilyet, nem hagyná itt őket. Vagy mégis? Nagy lány ő, tud magára vigyázni, ha menekülnie kellett, hát menekült. De máris sipákol a messzeségből az emlegetett szamár, akit Hectorral és azzal a nővel együtt sikeresen kimentenek.

Egy vidám esküvővel nyitunk. MIndenki patyolat tiszta, egészséges, mint a makk, az ifjú pár se tiporja a másik lábát a nyitótánc közben, csak az örömapa kap infarktust és esik össze hirtelen. Mindenki elkezd jajistenemezni, a szálloda  alkalmazottja is hívja a mentőket, de hiába, nem veszik fel, ellenben, ha fel is vették volna, teljesen mintegy, mert a papa feltámadt, mint Jézus Krisztus, majd leette az őt újraélesztő lánya arcát. Ezzel a lendülettel a szállodai munkás csaj rá is zárja a násznépre a báltermet. Hát ide sikerült bemenekülnie Strandéknak.