A kb. két hónap hipp-hopp elröppent, ennyi idő alatt még a legeldugottabb Kalászboruló-alsóról is meg kellett érkeznie az irománynak, ahol az öreg Balogh bácsi szedi össze a leveleket, és viszi át Kalászboruló-felsőre, ahol a kéthetente járó mobil posta összeszedi azokat. Ani előtt ott vannak szépen összekötve a levélkupacok, ma kiderül, hogy a nyolc gazdából ki az a négy, akivel hasít tovább a műsor. Meg is érkeznek sorjában: Botond, Misi, Balázs, Niki és Zsolt, aki persze késik. Négyből eljött öt, elég jó arány. Ani szerint ez azért van így, mert annyira, de annyira nagy volt az érdeklődés, hogy ez így lett. Ennyi. Ezzel még meg is barátkozna az ember, ha Marci benne lenne az ötben. De nincs sehol, és ez a kínzó, hihetetlen tény kétségeket ébreszt a leveleket számoló 536 közjegyző matematikai képességeivel kapcsolatban. Ám sajna ez van, ezt a krecsót le kell nyelni, ebben a műsorban nem lesz Lekvárka. 

Nyugtalan az éjszaka, Rajmi és Helga a sötétben beszélik át, hol romlott el, Helgában van egy gát valahol, amin Rajmi nem tud átjutni, gondolom ezt a gátat képletesen értik, és nem szó szerint, bár úgy is lenne értelme. A negatív hullámokra érzékeny Nia is érezte, hogy az éjszaka csíje nem volt zavartalan, rosszat is álmodott, először elfogytak az insta követői, másodjára meg úgy lett befestve a haja, hogy vörös volt a töve, nekem meg eszembe jut, amikor a minap egy atomvihar elől próbáltam menekíteni a gyerekeket, miközben a sugárzás hatására zombivá változott szörnyek próbálták nehezíteni amúgy sem könnyű dolgunkat, de legalább a hajam töve rendben volt, így nem panaszkodom. 

Volt egy kis kavarás, hogy kinek, mikor mit, nem ragozom, amúgy is képregény jött volna. Enjoy.