Sammyvel kezdünk, meglóg a szállodából, a kis lógós Rubyval találkozik, míg Dean édesdeden alszik. Eközben Dean szegénykém azokról a szörnyűségekről álmodik, amik a Pokolban történtek vele. Felriad és ott találja maga mellett Castielt. Az angyal figyelmezteti, nem mehet így tovább, majd a mutató és a középső ujját ráteszi Dean homlokára, aki ezek után egy padon ébred, egy rendőr kelti fel, el kell mennie. Deannek kell pár pillanat mire észhez tér, kiveszi a dzsekije zsebéből a mobilját, de hiába van egy város kellős közepén, semmilyen jelet nem fog. Beül egy kis étterembe, mellette ül egy jóképű, sötét hajú fiatal srác (Matt Cohen alakításában), tőle kérdi meg, hol van. A srác az étterem nevét mondja, ám Deant az állam és a város érdekli. Lawrence, Kansas, hoppá, a szülővárosa. A srác látja rajta, hogy nem teljesen tiszta fejben, nehéz éjszaka állhat az asztaltárs mögött, így meghívja őt egy kávéra. Dean előveszi a mobilját, az asztaltárs jót nevet, talán az Enterprise-on használhatja a fura eszközt... A pultos, egy hippi alak, úgy öltözik mint a '70-es években, erre Dean elsüti a Sonny és Cher szakítottak dumát. A srác csodálkozik, ezt nem is tudta, Dean erre már körülnéz, minden vendég nagyon retro külsejű, az újság ott van a szomszédjánál, a főcím Nixon elnököt említi, a dátum pedig 1973. április 30. Bejön egy idősebb úr, barátságosan üdvözli a fiatalembert, akit John Winchesternek szólít és nemrég jött haza Vietnámból. Dean rájön, hogy az apját látja, John se igazán tudja hova tenni, hogy így megbámulják, elbúcsúzik a fura szomszédjától és elmegy. Dean pedig kezdheti törni a fejét, hogy hova került.
