Egy fickó bemegy egy reklámügynökséghez – mintha egy vicc eleje lenne, pedig valóban ez a rész poénja is. Este. Don belép Sally szobájába. Le akarja kapcsolni a villanyt, de a lány kéri, hogy ne tegye.Sally fél a sötétben, de Don szerint csak a kupi miatt kell félnie, de ha rendet rak, kap egy éjjeli lámpát. Nem csak Sally fél, az irodába is beköltözött a rettegés: Pete, Kinsey, és Harry egy megbeszélés miatt aggódik. Pete-et külön idegesíti, hogy Ken még nincs itt. Mr. Hooker felkonferálja a vezetőséget. Lane bejelenti, hogy július 2-án a tulajdonos cég, a PPL kétnapos látogatást tesz, ami azt jelenti, hogy 3-án is be kell jönniük. Az angolok nem tudták hogy a július 4. nemzeti ünnep (pedig anno épp tőlük lettek függetlenek, nem?)

A látogatás részben baráti, részben a vezetőség kíváncsi az itteni teljesítményre. A titkárnők egy része azonnal Hooker-höz szaladnak, amire Joan idegesen reagál: a 3-a lenne az utolsó napja. A titkárnők tortát akarnak rendelni neki. Peggy semmiről se tud, amire a saját titkárnője undok és kioktató vele. Hildy úgy tudja, hogy Joan és a férje ma várja, hogy a férfit rezidens orvossá léptessék elő. Bert irodájában Don megtudja, hogy az angolok nagyon kíváncsiak rá, (pláne miután betett Ducknak) Bert szerint az angolok biztos azt szeretnék, hogy Don ingázzon London és New York között. Arra kéri Dont és Rogert, hogy ássák el a csatabárdot, és ezzel mindkettőjüket borbélyhoz küldi.

T. eddigi olvasóim, ne riasszon el titeket a múltkori vérzivatar, gyertek kommentelni, hiányoztok.

Elérkezve a huszadik részhez az epizód nem úgy indul, mint az eddigi tizenkilenc. Ahelyett, hogy Wedeck hangján hallanánk a beveztő szöveget, egy eddig ez történtet mond csak és hamarosan kiderül, miért. Április 28. van, Wedeck pedig a jólismert mondatokat az irodában mondja el az ügynökeinek, némi kiegészítéssel: öröm és bánat, zavar, aggodalom és félelem, mindezeknek vége a következő napon. Nagy valószínűséggel az épületet megtámadják holnap este, ezért minden protokollból a legszigorúbb van érvényben és kommandósok, orvlövészek az épületben. Vogel és Janis pillog egymásra, mintha mindent tudnának az elkövetkezendő napról, mellesleg Janis és Vreede van megbízva a felügyelettel, még a végén igazam lesz arról, amit kommentben ellőttem? A szpícs végén Wedeck Markot kérdezgeti Simonról, akinek azóta, hogy lelépett semmi nyoma. Telefonja inaktív, a családjánál Torontoban, ahova visszament Annabelle is, nem jelentkezett. Wedeck a föld alól is akarja őt is és a gyűrűt is, Mark épp csak nem liheg és vonyít, úgy szeretne megfelelni Wedeck elvárásainak.

Vogel tart még egy eligazítást, mert egy fokkal még nehezebb lett a dolguk: a tévé ezekben a pillanatokban ad le egy felvételt Simonról a deroiti stadionban ébren a kitekintések alatt. Hogy tényleg a hobbit van ott, azt nem mondják és Mark jön rá természetesen, hogy a felvétel nem tőlük szivárgott ki, ugyanis egy eddig számukra is ismeretlen szemszögből van felvéve. Erről mit sem sejtve Zérónk valami kocsmában ül, kalapban és szemüvegben, kezében új személyi okmánya David Walker nevére kiállítva. Próbálgatja új nevét, mikor megszólítja egy női hang, aki ismerősnek találja Simont, mi meg ismerősnek találjuk a szexi nénit: ez bizony Lita, Janis beszervezője. (Kép szannának megy.) A csaj nem sokat késlekedik, felvilágosítja a hobbitot, hogy nagyon jól tudja, ki ő és szeretné, ha Simon velemenne. Tud egy akkora hímsovén görény ennek ellenállni, mint Simon? Nem tud, megy is vele. Míg Demetri telefonon próbálja elérni azt az újságírót, akinek a Zéró-videót elküldték, Zoeyt látja meg az asztalánál vigyorogni. Vigyorog, de még mennyire, mert nyugodt, boldog és kedélyes hangulatot akar kelteni, aztán BAZINGA, bedob egy kérést: vegye ki Szamuráj a holnapi napot szabinak.

Nem azért nem volt Lost tegnap, mert egy hazudós nyikhaj vagyok, hanem azért, mert a migrénemtől a kezemet nem láttam, nemhogy a billentyűzetet. A héten remélhetőleg pótlom a kimaradást, tessék elhinni, igyekszem, csak közben dologzni is kellene. 

Miután a jól festő Ori hajók gond nélkül szétlőttek mindent, ami a fogadásukra felsorakozott, neki indulnak meghódítani a galaxis. Vala pedig világra hozza gyerekét, akit a vallási fanatikusok rögtön el is vesznek tőle, mivel a lány az Orici, a hódító sereg vezetője, aki majd dicsőségbe vezeti őket. Carter még mindig űrsétán van, és rádión próbál fuvart fogni. Hamarosan választ is kap Mitchelltől, aki - mint egy flashbackből megtudjuk - az utolsó pillanatban röppent ki egy F-302-essel a felrobbanó Korolevből és most tért eszméletéhez. Előkerül Emerson is az Odüsszeiával.

Sikerült összedrótozni a normál hajtóművet, így messziről követték az Ori hajókat, amíg a hipertérbe nem ugrottak. Az elmúlt négy órában Carter megismerte az összes helyi csillagképet, így örülne, ha ismét szilárd talajon állhatna, de a nagy csillagszórózásban kiment a transzporter, ezért egyelőre marad odakint. Teal’c is bejelentkezik a Lucian Szövetség hajójáról, de beszélgetés közben lezattolják. Emersonék összeszedtek pár túlélőt, a Korolevről is átsugároztak pár embert a robbanás előtt, de Daniel nem volt köztük. A hajó viszont elégé le van robbanva, a létfenntartás döcög, a Földet nem tudják hívni, a pajzs is gyengélkedik. Minden, ami ilyenkor lenni szokott.

Még ma.