Chloe a kihalt Végzetet járja szálegyedül: végig az üres folyosókon, a kaputermen, az étkezőn, míg végül egy ajtóhoz ér, aminek nézőkéjén át fény árad a félhomályba. A lány átnéz az üvegen és saját magát látja, akárha tükörben; majd mása hirtelen felnéz és valami kiszippantja a plafonba vágott lyukon át. És máris a víztartályban van, az idegen hajón; légzőkészülék nélkül fuldoklik, üti az üveget, aminek túloldalán az anyja néz befelé, ahogy Chloe tette ugyanezt az apjával pár hónapja. Aztán Chloe elernyed; mikor újra felnéz, már ott a gondolatolvasó kütyü a halántékán és anyja helyén egy kék idegen mered rá a maga teljes rovarszerűségében.
Itt a lány végre felriad, hiszen mindez persze csak álom volt. A valóságban Scott mellett fekszik az ágyban, aki hiába próbálja megnyugtatni. Chloe végül ott is hagyja, hogy kiszellőztesse a fejét. Végigsétál a hajó üres folyosóin, a kaputermen és végül letelepszik az étkezőben magányosan ücsörgő Rushsal szemben. Mintha csak egy korábbi beszélgetést folytatnának, megbeszélik, hogy megint ugyanazt álmodták és nem emlékeznek mindenre, amit a kék idegenek tettek velük, valamint hogy mindenki más azt hiszi, biztonságban vannak, hogy az idegenek sosem találják meg őket; de ez sajnos nem igaz.
