Herzlich wilkommen, meine Damen und Herren, tessenek szépen helyet foglalni, máris kezdődik az előadás! Ma a Torchwood újabb tagjának nyígásáv magánéletével foglalkozunk majd, s ez nem más, mint Toshiko, a hacker. A nyitó képsor visszanyúlik kábé az amerikai függetlenségi háborúba, egy vöröskabátos fiatal katona meg egy szajha mennek be az erdőbe, a fickó feltűnően szótlan és feszült, a csaj fecseg, mennyi dolguk van manapság, mióta a katonák megérkeztek, meg a kurvalét hasonló érdekességei. Mikor megemlíti, hogy a neve Mária, mint a Szűz, a fiatalember leakaszt neki egy sallert, majd még egyet.

A csaj kapcsol, hogy lehet, ma nem ez lesz a legjobb kuncsaft, karmol egy Adidas-csíkot a fickó arcára, aztán futásnak ered. Éji kergetőzés a fák közt, akár romantikus tündérmese lehetne, de nem lesz az, meg a tündérekről két rész óta különben is tudjuk, mekkora köcsögök, ugye mindenki olvasta? A fickó végül lemarad, a kurva néni lassíthat, de hogy tényleg ne legyen jó éjszakája, UFO-zajok kezdenek hallatszani, vakító fehér fény szűrődik át a fák közt, átváltunk a katona bácsira, aki kissé megszeppen a világosságtól, pisztollyal a kezében óvakodik előre, hopp, itt a karmolászós, figyejjémá, imádkozzál, mert nagyon meg foglak ölni ám! Pisztolylövéssel van vége a jelenetnek, váltunk a jelenbe, a Tw-gépsárkány egy építkezési terület közepére parkol be, kiugrálnak és cuccostul beszaladnak egy sátorba. A kordon mögötti bámészkodók közül egyre rásvenkel a kamera, sejtelmes mosollyal nézi a titkos csapatot, amolyan bonyodalomsejtetően, FŐCÍM!

Hankkel és Abbyvel nyitunk, az utóbbi idők gyakorlatával ellentétben nem vízszintes, hanem függőleges testhelyzetben látjuk őket, amint péntek este egy kocsmában egyeztetnek a hétfői tárgyaláson folytatandó stratégiáról. Hank már teljesen felkészültnek érzi magát, tudja, mit kell mondani, szerinte már elégszer átvették az egészet. Mindazonáltal marhára ideges, mégis csak kiskorú elleni erőszak a vád. Abby igyekszik megnyugtatni mondván, hogy az ideges vádlottakat mindig elítélik, fő az udvarias de magabiztos fellépés. Hank természetesen nem lenne Hank, ha megnyugtatási gyakorlatként nem javasolna egy kiadós dugást, de Abby tartja magát korábbi kijelentéséhez: a tárgyalás előtt nincs szex. Majd búcsúcsókot intve ellibeg, Hank pedig nyugovóra tér a szállodai szobájában.

Azaz csak térne, de a kulcs nem nyitja az ajtót, irány a recepció. A recis lány azonban felvilágosítja, hogy nem a zárral van baj, hanem Hank hitelkártyájával: a bank ugyanis visszautasította a szálloda részéről kiszámlázott eddigi szállásdíjat. Most mondja már, mi az a piti összeg, ami miatt a bank szarozik?, érdeklődik Hank, mire a recepciós: Huszonötezer dolcsi. Ezt meghallva Hank kis híján lefejeli a pultot.

Érdekes részen vagyunk túl, amiből végre közelebb jutunk Borace aka Landlord titkához, amit lassan nehezebb megfejteni, mint egy Indiana Jones rejtélyt. Hank és főbérlője a tetőn csevegnek a nyitóképben, ám ez korántsem jelenti azt, hogy bármit megtudunk...Borace-ról. Ellenben kiderül, hogy dokinkat még mindig üldözi az első részben kinyiffant milliárdos öreg úr családja, és most éppen az orvosi engedélyére fáj a foguk. Azért ebben a helyzetben nem feltétlenül baj, ha velünk van egy cápa tulajdonos.

Természetesen Hank nem adja oda a kis lelkét olyan egyszerűen, és hallani sem akar arról, hogy a nagy fiúk játszák le egymás között az ő meccsét. Riasztja az ügyvédjét és személyes találkozót szervez, amin – szerinte – meggyőz egy családot, akiknek gyászánál már csak a pénze több, és személyesen Hank-et tartják minden nyomorukért felelősnek. Sok sportsikert!

Egy hálószobában nyitunk, ahol nyitva az ablak, a szél cibálja a függönyt. Egy nyolcvan év körüli színesbőrű „fiatalember” pattan ki az ágyból, hogy becsukja, megállapítván, hogy milyen hideg is a reggel, pedig a sivatag közepén laknak. És tényleg, Los Angeles Kalifornia legnagyobb városa, ezen állam déli részeit nagy kiterjedésű sivatagok és félsivatagok alkotják. Kedélyesen beszélni kezd az ágyban még fekvő feleségéhez, Hattie-hez, de sajnos ő már nem érzi a hideget.

Az Aranyláz Alaszkában után egy újabb aranyásós valóságshow jött szembe velem, lassan már akár magam vehetnék egy aranymosó tálkát, hátha a Filatorigátnál szerencsével járok. Mert ugye megvan ennek a romantikája, kétkezi meló, mocskos farmer, izzadságtól csillogó halánték, és olajos kezek, de ha a végén összejön, akkor csak ücsörögsz a kanapén, szivarozgatsz, kortyolod a konyakot, miközben a júliusi Playboy-cimlaplány lágyan masszírozza a vállad. Az októberi dupla oldalas, kihajtható poszter meg eközben mosolyogva tölt még egy italt neked. Vagy inkább csak megnézek pár újabb szerencsétlent, akik a hidegben, elázva bénáznak, és ha rám jön az aranyláz, rendelek valami csillogót a Teleshopból.

Úgy tűnik, hogy Alaszkában tényleg csak a mosómedvék nem aranyásásból próbálnak megélni, mert most a Bering-szoros alját kapirgáló tengeri aranyásók életét mutatja be a Discovery, meglepő módon Aranyláz a Bering-tengeren címmel. Ezúttal több csapat szenvedéseit követhetjük végig, van itt vérprofi, aki egy 80 tonnás dögre felpakolt markolóval túrja fel a tengert, alabamai hobbista, és helyi suhanc is, aki nem csak aranyat akar találni, de be is szeretne csajozni 2in1, ezért egy lányt fogad fel maga mellé.

Merlinék falujában fosztogatás történik, így Merlin anyja Camelotba érkezik segítségért. Uthernek persze van kifogása: a falu nem az ő uralma alatt áll, ha odamennének, az már háborút jelentene. Kivételesen Arthur is Merlin pártján áll, Merlin pedig úgy dönt, hazamegy - de nem csak egy időre. Gwen, akinél mindig akad valami kard, megdobja eggyel Merlint, és kiderül, ő és Morgana is csatlakoznak hozzá. Morgana legalább ért a harchoz, és persze cipekedni is kell valakinek. Miután Merlin Gaiustól is elbúcsúzott, útnak indul a csapat.

Éjjel az erdőben táboroznak, Merlin és az anyja beszélgetnek, aztán mindenki lefekszik. Az éjszaka közepén Merlin zajt hall, kardot is ránt, a megérkező Arthur pedig barátságosan köszönti:"Tedd le a kardot, Merlin, röhejesen nézel ki!"

Elnézést a késlekedésért, eddig a píédzsdímet írtam, férfi munka lett, na. Muszáj volt, megígértem anyámnak. Délelőtt az első részét csináltam, de a második része jobb lett, annak az a címe, hogy Újtestamentum. A pasim szerint az Újszövetség jobban hangzott volna, szerintem annak olyan politikai felhangja van, úgyhogy maradt az eredeti változat, na nézzük, beseggelt-e Eszter és András a Félkézben. Nem. András azt sorolgatta, miket utál. A legjobban azt, ha hülyének nézik, meg ha fenyegetik. Mivel kölcsönösen nem tudnak egymástól megszabadulni, két vezércikk közt Eszter meghogyvoltozhatná, mi a szent szar van. Jó, akkor meséljen egy történetet, nevek nélkül, ha a többiek beleegyezése nélkül még bugyit se cserél. A csaj ugyanolyan lelkesedéssel vet oda néhány szót, mint amilyennel kicsit később súlyzózik, hát ebből nem lesz tricepsz, az biztos. Aláfestésnek Zoli könyörög, vegye fel a telefont. Eszter nem akar beszélni Zolival, ezért felveszi és elmondja neki, hogy nem akar vele beszélni. És többen csodálkoznak, hogy a női logikáról viccek születnek.

Antos és Gergő döglenek a kanapén, beszélgetnek, vagyis Antos nyavalyog, pezsgőt akar inni, Gergő meg nem akar neki hozni. Ez, és a következő jelenet Flórával pontosan másfél lélegeztetőgépbe és háromnegyed kakaóbiztos számítógépbe került, értelmet ne keressünk benne. Flóra egyébként örmény konyakot akar inni, mert északi fényre vágyik. Én Marslakóktalanságra. Az északi fény egyébként egy koktél. Rá kell önteni a konyakot a pezsgő tetejére, ami gyökeret ereszt a pezsgőben. Igen, bennem is felmerült a kinek a faszát tisztelhetjük Flórában örökzöld kérdés, de a tegnapi posztban a szokásosnál hatszor többet kurváztam, úgyhogy ma entellektüelben tolom.

A címből már ki lehet következtetni, hogy biza’ most fog eldőlni a köztársaság sorsa másodszor, aztán majd harmadszor az évad végén, de gondolom ez nem egy akkora spoiler. Szóval Brutus és Cassius haladnak végzetük felé valahol Hellász északi részén. Cassius teljesen belemerül a hadsereg adminisztrációjába, de Brutus már egy római diadalmeneten érzi magát, pedig még győzniük is kell, de ki nem szarja le, simán nyerünk, nem? Brutus kedélyesen elbeszélgetett a katonákkal, és kiderült, hogy milyen rendes emberek is vannak a plebejusok közt, nahát. Cassius szerint a sereg állítólag már zúgolódik a sok menetelés miatt, hát teccettek volna menni Alexandrosz alá harcolni, esetleg Xenophón tízezreivel hazatalálni. Meg különben is, egy katona fél élete a meneteléssel telik el.

A másik táborban Antonius vázolja fel a taktikát, közben már Octavianus proscribál, kell a pénz, Antonius meg is lepődik, hogy milyen kegyetlen kis szarházi. Lepidus nem túlzottan örül ennek, mert a Brutus-pártiak közül jó néhány barátja is van, ráadásul Brutus a sógora, úgyhogy aggodalma érthető, de tökéletesen fütyülnek rá, kell a pénz, és nem kell az a rohadt ellenzék – Lepidust ráadásul jutalomból Rómában felejtik, hogy felügyelje a rendet, közben az egyesített sereggel Brutus és Cassius ellen vonulnak, kihasználva a tényt, hogy ők még nem tudnak a megbékélésről. Persze Antonius is ír néhány nevet a halállistához, mindjárt Ciceróval kezdi, illetve Atia nyomására rákerül Rufus Tranquillius is, Jocasta apja, nehogy teljesen rossz útra vigye Octaviát.

Megvan a Befutó-játék nyertese: Karkus Ildikó nevű olvasónk az, akinek innen is gratulálunk. Nyereményét az HBO postázza majd.

Eddig is András volt a kedvenc szereplőm, tegnap estétől mindez hivatalos, végre emberére talált ez az idióta Géza. A mai Baltás cím: A Mitugrász Bige és a Karatemester Csodaországban. Reggel van! Jóvanna, én ilyen apró dolgoknak is tudok örülni az életben. Mondjuk, hiányolom Antosék háza elől a szétrohadt kandelábert, ami eddig minden alkalommal belógott a képbe, de legalább süt a napocska. Évin ez se segít - és gyanítom, olyat még nem talált fel az emberiség az elmúlt pár millió évben, ami rajta mégis - nyavalyogni kezd Titinek, nem is értem, a "tényleg nincs köztetek semmi" kérdésre valóban azt várja, Titi rávágja, dehonnem, fú, bocs, múltkor én karmoltam ám véresre a hátát, tudod, mikor gatya nélkül jött haza, mert azt meg szájjal tépkedtem le róla, bocsi, vagy mi? Titi a szerepe szerint kedves és nem azt kérdezi, hogy akkor mi a faszt kínlódsz vele bazmeg, hanem ugyanezt, kedvesen. Évi a mártírok örök válaszát adja, mert ha velem van, érzem, hogy én vagyok a legfontosabb, ez Baltás fordításban annyit tesz, hogy azért, mert lételemem a szörcsögő pöcegödörben, homlokig a hígfosban való fuldoklás, némi önsajnálattal vegyítve. Aztán, ahogy csajok között lenni szokott, Titi előadja a Zsánfránszoá sztorit, amire - el nem ítélhető módon - igen csekély figyelmet fordítottam, arra igen, a szemmel láthatóan néhány plusz kilóval küszködő Titit mér kell egy hatszemélyes sátorba felöltöztetni, hogy úgy nézzen ki, mint Csámpás Rozi a bakterházban?

Újabb megfigyelésem: ha úgy kezdődik az epizód, hogy reggel van, akkor a reggelnek nem akar végeszakadni, cserébe rögtön este lesz. Ottóéknál még reggel van, sietne a szerkesztőségbe, úgyhogy Hédi (a Pirszinges) kinyöghetné, miért apuzik két perce. Hát hogy van-e valakije? Mert nem gáz, ha van, Hédi tisztában van vele, hogy Erzsike egy elviselhetetlen némber. Úgyhogy miatta nem kell együtt maradni, ez a pokol amúgy is rosszabb, váljanak el nyugodtan. Jön a 22 év házasságot nem lehet csak úúúúgy meg hogy anyád kitartott mellettem, mikor én minden este seggrészeg voltam, egyszer még össze is szartam magam, mikor a kocsmából hazafele jövet beestem a ház előtt a virágoskertbe, oszt anyád se szólt semmit. Most, amikor ő hülyült meg a klimaxtól, fogjam magam és lépjek le? Dehogyis. Szeretem anyádat. És nincs semmiféle szőke. Barna se. Vörös se. Kék se. Kék dehogynincs, a Presser szokott róla énekelni.