Hogy volt?

Elérkeztünk végre az utolsó részhez, ami egy rövid összefoglalóval indul, láthatunk konfliktusokat, kiabálásokat, sérüléseket, nem volt egy unalmas évad az fix. De foglalkozzunk inkább a jelennel mert az még izgalmasabb. Ott hagytuk abba egy hete, hogy Dave és Kevin jutott a döntőbe, de az estéjük még nem ért véget. A fiúk ugyan pihennének, de nem nyaralni jöttek, szaladnak is átöltözni, majd limóba pattannak. A limuzin egy felhőkarcoló lábához, egy hotelhez viszi őket, ahol JP már vár rájuk azzal, hogy irány a tető, mert Gordon már ott van. Gordon azonban nincs egyedül, a két döntőst egy rakás kiabáló, tapsoló ember – és egy új kihívás – köszönti.

Pontosabban szólva az utolsó kihívás, amiben semmi extra nincs, a hotel konyháján 45 perc alatt egy főételt kell készíteni, olyat, amilyet szeretnének, de ami az Araxiban is megállná a helyét. Neki is kell látni nyomban, mert késő este van, és amúgy is, mint mondtam nem nyaralni jöttek a fiúk. Kevin vaníliás vajban párolt homárfarkat készít kagylókkal és kukoricás körettel, Dave pedig szarvas bordát tejfölös paszternák és metélőhagyma pürével. Látva Kevin puccos fogását azonban kicsit elbizonytalanodik, és Kevin is úgy látja, hogy Dave egyszerűbb fogása labdába sem rúghat az ő összetett, sok hozzávalót tartalmazó ínyencfogásával szemben.

"Ha ezt látjátok, annak örülök, mert azt jelenti, hogy biztonságban vagytok" - mondja Michael Scofield egy kamerába, majd hirtelen vágunk, nehogy előre le legyen lőve a poén. Sucre és Linc jönnek a lakásba, a mexikói macsó majrézik, hogy milyen dolog, hogy Scofield be akar ejtőernyőzni a börtönbe, hát meg kell vallani, ennél nagyobb baromságot mi is régen hallottunk. Tömören az a terv, hogy a börtönhöz tartozó kápolnából keresnek egy föld alatti járatot, amin keresztül ki lehet jutni a falon kívülre, ahol majd várja őket Sucre és Linc. 

Az ejtőernyős mutatványhoz szükség lesz egy repülőre és egy pilótára, amit Alexander "áruló" Mahone-ra bíznak, közben meg igyekeznek megszerezni T-Bag számára azt a százezer dollárt, aminek a fejében ő lenne hajlandó segíteni nekik az ügyben. Scofield megint meglátogatja Sárát, hogy kódnyelven közölje vele az új tervet: ma este imádkoznia kell azért, hogy újra együtt lehessenek, nekünk meg azért, hogy Sara megértse, miről magyaráz a faszija.

Az unseen néven forgatott részek a sorozat történetéhez szorosan vagy lazán kapcsolódó, azokat kiegészítő rövid jelenetek vagy olyanok, amelyeket egyszerűen kihagytak a sorozatból, mert nem ütötték meg a mércét. Nem mentek adásba, a sorozat myspace oldalán voltak láthatóak. Rajongóknak kötelező darabok!

1. I mostly do: Ahogy arra még mindenki emlékszik, az első részben Tony megkéri Michellet, hogy segítsen neki, hogy Sid végre elveszíthesse a szüzességét. Michelle a klinikáról frissen kiengedett Cassiet szemeli ki a feladatra. Az első unseen rész azt meséli el, hogy Michelle ráveszi Cassiet a terv végrehajtására. Cassie és Michelle találkoznak egy padon a parkban. Cassie elkésik, de ő már csak ilyen. Michelle egy kedves kis ajándékkal üdvözli: egy Chris által sodrott spanglival. Cassie azonban már leszokott. Persze gyógyszert meg ilyesmiket továbbra is szed, de semmi olyat, amitől megjön az étvágya. Michelle egy szívességet akar kérni tőle, amit ő látatlanban elvállal, hiába ilyen egy jó barátnő! Michelle kérése: Estére buli lesz, és ott le kellene feküdnie Siddel. Cassie válasza: Persze, nem probléma. Könnyen ígér, még nem ismeri Sidet, nem tudja, hogy milyen problémás eset.

Egy temetkezési vállalkozó szalonjában vagyunk; a gyászhuszárok főnöke épp begyújtja pöpec gázlámpáját, hogy megfelelő hangulatvilágítás közepette bombázhassa válogatott közhelyekkel a nagymamáját gyászoló klienst. Például, hogy "nem halt meg, csak alszik". A felvilágosult unoka természetesen nem hiszi ezt el, de a nagymama  a jelek szerint igen: felül a koporsóban, és fojtogatni kezdi őt. "Na ne, már megint?"-dühöng a temetkezési vállalkozó, és megpróbálja visszanyomni a koporsóba a nagyit, ám az igen jó erőben van: előbb leüti őt, majd hangosan hörögve kiszédeleg a hóra. Mondjuk mi is hörögnénk, ha gömbvillám lenne a szánkban...

Elég csúnya torokgyulladás!

Poros kisvárosban vagyunk Arizonában. Fehér iskolabuszon érkezik egy csapat vallási fanatikus, bevásárolni. Meglehetősen furák, folyton vigyorognak és közben énekelnek. A helyi autószerelő láthatóan nem komálja őket, ezt ki is fejezi némi lökdösődéssel, mire megérkezik a seriff. Lenyugszanak a kedélyek, a kis csoport el is megy a bevásárlással. A papír hátulján, amit a boltosnál hagynak, viszont az áll: „MENTSENEK MEG!”

DeWittnél az új ügyfél egy szenátor. Épp próbálja meggyőzni DeWittet, hogy milyen jó is lenne az, ha ez egyszer a kormánynak dolgoznának. DeWitt tudja, ez nem túl szerencsés, de nincs mit tenni, a szenátor több mint ügyfél: fontos kapcsolat, akire lehet alapozni. Mr. Dominicnek persze erős kétségei vannak, azonban DeWitt leszereli. Saunders irodájában kiderül, hogy Echó agyába ezúttal kamerát szerelnek, amitől legalábbis időlegesen meg fog vakulni. Szuper, de minek?

A fájdalomtól ordító szülő nővel nyitunk, jesszusom, ez meg mi? Hálistennek nem cifrázza túl Whedon mester, Echo a bába, ennyi az egész. Profi módjára motiválja a kismamát, nyugtatja az apukát, meg is születik a gyerek. Huh. Echo fejében a törlésnél visszhangzik a kismama mondata: „Nem akarom elfelejteni!”, utána ébredés a székben, protokollbeszélgetés Topherrel.

Echót ebéd közben látjuk újra viszont, Sierrával és Victorral bandáznak. Megtárgyalják, milyen fontos is a mindennapi testedzés, a babáktól megszokott ovis stílusban, némi agykontrollos beütéssel fűszerezve. „Minden nap egy esély arra, hogy jobbak legyünk.” – hangzik el Victortól. Hurrá. A szemfüles Tophernek is feltűnik azonban a csoportosulás, és fent az irodában Boyd figyelmét is felhívja a jelenségre: a babák nem emlékeznek egymásra, de ösztönös szinten akkor is kialakul a csordaszellem. Nocsak.

Rossi felolvasóestet tart egy könyvesboltban, az első bestsellerének 10 éves jubileumán. Már épp távozna, mikor megállítja egy aprócska vörös hajú lány. Megkérdi Rossi-t, hogy ő vagy a kollégái foglalkoznak-e a Cleveland-ben megnövekedett gyilkosságok okaival. Merthogy az elmúlt negyedévben 11%-kal történt több gyilkosság, miközben az elmúlt 10 évben konstans 5%-os növekedés volt csak, szerinte sorozatgyilkos tevékenykedik a városban. Rossi kérdi, hogy ugye kriminalisztikát tanul, és hogy szólt-e a rendőrségnek. Mindkettőre igen a válasz, de a rendőrség nem volt túl érdeklődő. Pedig egy férfit lelőttek egy parkban, egy prostituáltat nyakon szúrtak, egy párt agyonlőttek a kocsijukban, és egy nő az otthonában közben lett meggyilkolva. Rossi gyorstalpalót tart neki a sorozatgyilkosság definíciójából (viktimológia, elkövetési mód és kézjegy), ami szerint bizony itt szó sincs sorozatgyilkosságról.

Mindamellett okos kislánynak tűnik, ezért ad neki egy névjegyet, mert az FBI szívesen látja az elhivatott fiatalokat. Majd kocsiba ül, és búcsúzóul azt mondja neki: Tanuljon csak, és sose adja fel, amíg választ nem kap a kérdéseire.

Villódzó, digitális zajos képek, köztük egy-egy bevillanó emlék -- Zoe Graystone éppen bootol? Újra átéli az első virtuálisvalóság-beli találkozását a hús-vér önmagával és Ben Starkkal. Ő egy ajándék, akinek köszönhetően minden megváltozik majd, állítják misztikus hangon a tiniterroristák. A cylon egy laborban fekszik, az egyik szakember egy iPadről távirányítja a mesterséges életfunkcióit. Daniel Graystone ki van akadva, mert az M.I., ami nyomokban a lányát is tartalmazhatja, nem hajlandó működésbe lépni más robottestekben, csak a prototípusban. 

Az Athéné Akadémián Lacy Rand meghívást kap egy ebédre az igazgató nénitől, Clarice nővértől. Később kissé zavartan telefonál robot-Zoével, akinek föl se tűnt, hogy két nap telt el a pilot óta. Persze érthető, az első mobiltelefonok se bírták sokáig akksival, azokat is kikapcsolva tartottuk. Lacy lelkére köti, hogy ne árulja el senkinek, hogy ő van a cylon testben, mert eddig úgy tűnik, sikerült ezt titokban tartania.

Emberek, csak nem bírom szusszal a hogyvoltok írását, így a Terminátor kiadósorba került, és ott van még mellé a My Own Worst Enemy, ami ma este debütál a Tv2 műsorán, a Mentalista második évada, mert azt nem írja senki, és kellene jelentkező az NCIS-re, valamint az NCIS:LA-re is, ami kát hónap múlva már igencsak lesz a tévében. Azt sem bánnám, ha a Good Wife (A férjem védelmében, most Hallmark, lesz Tv2) is kapna egy írót, és persze lehet retró sorozatok közül is válogatni van bőven kínálat.

Ha kedvet kapott valaki a dologhoz, küldjön mailt ide: sixx69kukacgmailpontcom, benne egy fasza próbahogyvolttal, és meglátjuk. 

A tárgyalóban összegezzük a dolgokat: Baál Anubiszt szolgálja, de ez megalázó, így hivatalosan mégsem. Tanulgat a kukactól, aztán valahogy szeretné eltenni láb alól. Mivel a fegyver Anubiszt nem pusztítaná el, így idővel saját maga népesíthetné be a galaxist, persze nem a hagyományos módon. Szóval el kell pusztítani a fegyvert. Nem tudjuk, hogy pontosan hol van a bolygón, és hogy védi-e valami pajzs, ezért Sam és Jacob átruccan körülnézni. Teal’c jó jaffa módjára közli, hogy ők nem találtak fegyverre utaló jeleket, csak egy bazi nagy falat tele ősírással, és az véletlenül sem lehet fegyverre utaló jel.

Na, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog: 1.) Nincs itt Daniel, az ősök nyelvének szakértője, 2.) a falon lévő írás csak azért is marha régi dialektusban íródott, hogy Selmaknak sokáig tartson lefordítani. Az ifjabbik Judge még mindig itt van, mert jól megy a bátyónak, és rögtön be is szólogat az öreg jaffáknak. Mivel Baál direkt lassan jön, hogy időt adjon nekünk a fegyver elpusztítására, a jaffa haderőt szépen megosztják, hogy körbevehessék majd a flottát. RepliCarter ezalatt megengedi Danielnek, hogy nosza, uralják együtt a galaxist, de a régész passzol, mert régész.

Popkoncerttel nyitunk. Néhány percig seggriszálással teszik próbára a türelmünket (már akiét). Ezután drámai képsorokon meggyullad egy háttértáncos a színpadon. Mindenki csupa meglepetés és riadtság, csak egyvalaki nem: egy vöröshajú Gyllenhaal-hasonmás a közönségben. A popsztárt kimenekítik, huh, vágás.

Andrea és Melinda egy gazdag nő tárgyait katalogizálja, hogy el lehessen adni. A nő el akar költözni, van egy kislánya, aki még pici baba, és van egy szellem, fia aki már fiatal tini lenne, de csak Mel tudja, hogy a gyerek nem volt, hanem még van. Melinda később visszamegy a házba, de a daduson és a babán kívül a fiú is otthon van, és nem túl jó szándékú szellem. Melinda próbál vele kapcsolatba lépni, de a gyerek nem veszi kedvesen a közeledést.

Este, amikor Mel már otthon van, kap egy hívást a szellemfiútól, aki úgy tűnik, hogy a testvérén kívül a dadusra is fenyegetést jelent. Konkrétan a fiúnak sikerül lelöknie a dadust a lépcsőn, amit Melinda már nem tud megakadályozni. Indul az éjszakai riadólánc. Melinda bemegy a dadussal a kórházba, Jim pedig a picire vigyáz a gazdag nő házában. Mivel a dadus már nincs a házban, a szellem gyerek most Jimet próbálja kikészíteni. Mondhatni a mentős nehezebb falat, mint a dadus, de azért Jimre is rá tudja hozni a frászt.

Szakad az eső, még nem tudjuk, hol járunk, egy rendőrőrsön egy táblán négy fiatal nő képe és neve, a képek alá az van írva, hogy ELTŰNT. Vagyis csak három alá van ez írva, mert egy kopasz zsaru a negyedik alá épp most írja, hogy ELHUNYT. Jön egy rendőr, és szól, hogy az utoljára eltűnt nő anyja van itt. A nő a lánya nyakláncát kéri, amit a rendőrök a kocsijában találtak. Nem számít, hogy a bizonyítékok között van, akkor is KELL. Még mindig zuhog az eső, mikor a nő egy házhoz ajtaján kopog. Egy gyűrött arcú férfi engedi be, majd az ebédlőben látjuk őket: a nő az ablaknál állva figyeli a férfit, aki egy széken ül, csukott szemekkel, kezében egy lánc, a medált simogatja. Majd egyszer csak kinyitja a szemeit, a nő pedig izgatottan kérdi, mit látott.

Az epizód eredeti címe: Chuck versus the Sizzling Shrimp

Nagy nap a mai. Morgan napja. Vagy legalábbis estéje. Ahol kínai kaja lesz az esti menü. Casey meg repes a boldogságtól, hogy kimaradhat ebből az agymenésből. Vágás, történés van, néhány maszkos ürge elrabol egy fontosnak látszó, öltönyös kínai csókát a konzulátus kapuja előtt. A teherautójuk logója pedig ugyanaz, mint annak az étteremnek, ahol Morgan szándékozik megadni az esti program alaphangulatát. Aztán filmezés a valaha készült Morgan-féle legüberebb filmmel (A Sárkány közbelép, 1973). Az estét pedig egy kis illegális petárdázás fogja zárni. Hát nem klassz?

Azonban a nagy tervbe már a kezdetek kezdetén hiba csúszik: zárva az étterem. Ekkor jön a B terv és a hátsó ajtó. Chuck az egyik pincérnő tetkójáról beflashel valamit, ami azonnali riadóztatást von maga után: Kína egyik legjobb kéme az Angyalok Városában vállalt kulimunkát, valószínűleg nem fizetés-kiegészítésként. Főcím.

Egy befagyott raktárépületet látunk kezdésként, ottan tüsténkednek tűzoltóink lelkesen, bár inkább seggen csúsznak-másznak valamint esnek-kelnek, mint melóznak, akkora a zima. Sean is végre visszakerült a körforgásba, bár még nem a csapathoz, hanem a mentőalakulathoz, akiknek pediglen annyi lenne csak a dolga, hogy osztogatják az embereknek a vizet, ki ne száradjanak, illetve ha szükséges, jégtelenítsenek. Erre itt most igencsak szükség lenne, megy is a frissen gyógyult segíteni, ahol csak tud. Lou és Tommy eközben Mikey-t faggatják, megdöngette-e már a dögös középkorú hölgyet, aki múltkor önmagát mentette ki ugye a tűzből, de Mikey válasza csak egy szerény nem. A két másik nem igazán érti, hogy is lehet ez, de mikor kiderül, hogy a nagy előjáték alatt Mikey rázendített egy nótára, méghozzá a saját bandájától idézve, már egyből világosabb a kép. Kiderül, hogy Kelly, merthogy így hívják, azonnyomban kijáratot mutatott, bár előtte tett még egy meggondolatlan ígéretet, hogy egy producer ismerősének bemutatja Mikey-t, csak hagyja már abba a vinnyogást. Tommy és Lou összenéznek, és kijelentik, hogy nincs az az isten, hogy Mikey-éknak valaki lemezszerződést ajánljon, de Mikey csak erősködik egészen addig, amig fogadnak egy teljes szőrtelenítésben. Ha nem lesz szerződés, Mikey levág magán minden létező pihét, ha lesz, Lou és Tommy teszi ugyanezt. No majd meglátjuk. Főcím.

Franco edz az őrsön éppen, ám Needles közelít, és szakítja meg a lendületet. Közli, hogy elmarad a legközelebbi mérkőzés, így sajna Franco-nak nem lesz kit péppé verni, hacsak…
Franco természetesen hallani akarja mondat további részét, és mi tudjuk, hogy ez itt a csel, ugyanis az úgy folytatódik, hogy lenne egy lány, akit lehetne ütlegelni jobb híján. Mivel nincs más, akin Franco levezethetné az agresszióját, így persze belemegy a dologba, Needles pedig boldog mosollyal az arcán távozik, hiszen már látja a sok pénzt, amiben majdan lubickolni lehet pucér felsőtesttel.

Visszatérünk a kellemetlen pillanathoz, mikor Sookie szembesült fekete szemű Lafayette barátjával, majd szép nagyot visított. A kezdeti ijedtség után próbálja meggyőzni a férfit, hogy nem kéne asszisztálnia a kétes kimenetelű bulihoz, de ilyen könnyen nem lehet semlegesíteni Maryann szolgáit. Lafayette felszólítja, hogy öltözzön át, Tara közben leviszi az „úrnőnek” a meghatározatlan funkciójú óriástojást. Új ruhájában Sookie is követi barátnőjét a földszintre, ahol megtudja, hogy ő most tanú lesz. Akárcsak Pelikán Elvtárs, ő is szívesen mentesülne a feladat alól, de egyelőre erre semmi remény. Maryann a Nagyi egykori esküvői ruhájában feszít, és átszellemülten várja a pillanatot, mikor az ő hatalmas férjura oltár elé vezeti. A koszorús zombik is nagyon boldogok, egyedül az Eggs szorításából sikertelenül szabadulni próbáló Sookie nem osztozik az örömben. Megértjük.

Maryann távozásra kéri segédeit, hogy kettesben maradhasson „tanújával”, majd szeretné rávenni Sookie-t, hogy megint eresszen bele egy kis áramot, hisz a múltkor is olyan jól esett. A lány meg is próbálja, de nem megy neki. Maryann meg van róla győződve, hogy Sookie nem emberi lény, mert ha az lenne, már rég a maga oldalára zizzentette volna. A telepata előtt viszont hiába rezeg, az csak normális marad. Sookie létének titka egyelőre feltáratlan marad, a szó pedig Samre terelődik, aki Maryann szerint az ideális nászajándék. Hiába, valaki többre vágyik egy szószos tálnál. Sookie azt is megtudja, hogy ő lesz a csali, aki miatt Sam majd el fog jönni, ezután kap egy csinos fejdíszt, hogy ne legyen olyan lehangolt.

Múlt héten három fősre fogyatkozott a csapat, én meg könnyelműen döntőt is kiáltottam, pedig ugye a mai rész végén valaki még hazamegy, így tekintsük inkább elődöntőnek a mai eseményeket. Tenille távozott tehát, ami azért jó, mert végre kivehetjük a füldugót a fülünkből, és a továbbiakban normál hangerőn élvezhetjük az eseményeket. A versenyben maradt hármas meglehetősen vidám, eddig eljutottak, látták a családjukat, fel vannak spanolva rendesen. Dave ennek örömére gyorsan rá is gyújt, sőt, Kevin is ott tart, hogy ráfanyalodik egy cigire, pedig nem is dohányzik. Kérlek Kevin, ne tedd, ha másért nem azért, mert ő igazán üde színfolt, kb. az első versenyző a műsor történetében, aki nem dohányzik. Kevin végül nem gyújt rá, Ariel bezzeg igen, és készül ő is a győzelemre. Az események kitárgyalása és néhány elszívott cigaretta után mindenki elmegy aludni, de Dave igazán rövidre hagyja az éjszakát, az idegességtől előbb kel mint a kakasok, miközben társai még húzzák a lóbőrt.

A hosszabb-rövidebb éjszaka után reggel Gordon szokás szerint kihívással várja a versenyzőket. A győztes ugye a téli olimpia apropóján a világ minden tájáról érkező vendégeket tehet boldoggá a főztjével, ezért nem árt, ha otthon van a nemzetközi konyha rejtelmeiben. Erre épül a mai verseny, három lefedett tálca áll az asztalon, mindegyiken egy-egy ország neve és zászlaja található. Mindenki választ egyet, és olyan ételt készít, ami az adott ország konyháját idézi, sima ügy. Ariel választ először, bemákolja Kínát, örül is neki. Dave a következő, Indiát kapja, hát, ő nem túl boldog, mivel saját bevallása szerint semmit nem tud az indiai konyháról, pech. Kevinnek nem maradt választása, de a harmadik fedő Mexikó zászlaját rejti, amivel Kevin maradéktalanul elégedett.

Mivel az Eliza Dushku sorozatába belevágó blogger/bloggerina nem válaszolt az emaliemre, és ezek szerint nem is akarja tovább írni a történetet, kiadóvá vált a Dollhuse, tessék, csak tessék. Egy képet berakok, hátha felkelti a potenciális írók érdeklődését.

Bár a mamája mindig mondta, hogy ne álljon szóba idegenekkel, Rose Tyler pont ezt tette. Ráadásul nem csak szóba elegyedett eggyel, hanem rögtön be is ugrott annak űrhajójába! Szerencséjére nevezett idegen - a Doktor - nem az USA-ban felbukkanó ufók közé tartozik, akik teheneket vágnak ketté, csúnya kísérleteket végeznek a földlakókkal, vagy felrobbantják a városaikat, hanem a vicces, sőt kimondottan készséges fajtába: konkrétan megkérdezi, hova vigye őt - előre vagy hátra az időben. Előre indulnak, és nem is kicsit, hanem nagyon: a világ végére. Na jó, odáig nem, mert a Doktor nem akarja, hogy a sorozat egyik régi forgatókönyvírója, Douglas Adams megharagudjon; csak a Föld megsemmisüléséhez viszi el a szőke lányt. Mert bár az emberiség mindent megtett, hogy idő előtt elpusztítsa szülőbolygóját, ez valahogy mégsem sikerült; a kék bolygó természetes úton, a Nap felrobbanása miatt szűnik meg létezni, úgy fél óra múlva.

Tulajdonképpen már korábban belezuhant volna a központi égitestbe, de eddig a műemlékvédelem mesterséges gravitációval a helyén tartotta, sőt, még a kontinenseket is visszatolta eredeti helyükre. Most viszont elfogyott a pénz, így kénytelenek lekapcsolni a műgravitációt, a szomorú eseményt pedig az Egyes Állás nevű vendéglátóipari egység fedélzetéről nézheti az, aki ki tudja fizetni. Plusz a Doktor és Rose. És naná, hogy ha ők ott vannak, baleset történik. Pedig még direkt be is mondták, hogy az állomáson tilos a fegyverek, a teleportáció és a vallás használata!

Az élet néha szívás és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, amikor nem elég, hogy meghal az anyukád, még ki kell választanod a koporsóját is, majd a gyásztávirat szövegezése okoz gondot, és végül túl kell élni a temetést. Tehát kategorikusan kijelenthetjük, hogy az élet néha nagy szívás. Miután ezt túl tárgyaltuk van még itt egy húg dolog is. Ha a kapott húgunk olyan szélsőségesen képes viselkedni, mint Dawn, akkor ezt az egész halál dolgot nagyon nehéz ép ésszel végigcsinálni.

Ha viszont ezt végigcsináltuk, akkor erről mindenkinek van véleménye. Anya nagyon örül neki, hogy él és annak, hogy ezt szexszel ünnepelheti. Spike egy csokor virággal jelenik meg a Summers háznál, de továbbra sem fogadják szívesen. Persze nem Spike az egyetlen vámpír, aki megjelenik, ugyanis Angel is beugrik a temetés után. Dawn úgy dönt, hogy ő a Tara-Will párosnál tölti az éjszakát, de nem minden hátsó gondolat nélkül, ugyanis a hugica arra kéri a boszikat, hogy segítsenek neki feltámasztani a mamát.

Halloween alkalmából jelmezes kiskölykök szaladgálnak egy szalmabála labirintusban. Egy macinak öltözött fiú elkeveredik a többiektől, és egyre jobban beijed az itt-ott elhelyezett rémalakoktól. Mikor aztán egy jól sikerült múmia szemüregéből még egy pók is az arcába ugrik, akkor el is ájul. Az este a helyszínre érkező Boothékat a rádió távirányítású helyi gyerekorvos és halottkém kalauzolja, miközben ők arról beszélgetnek, hogy ki minek öltözik majd a Jeffersonian Intézet Halloween partiján. Amíg az útvesztőben bolyonganak, tisztázzák, hogy a múmia és nem a gyerek miatt hívták őket, majd mivel az irányítás ellenére is eltévednek, Booth ledönt egy sor bálát, hogy végre célhoz érjenek. Bones hiába becsülte alá a doki szakértelmét, a pólyába tekert alak valóban egy szebb napokat látott emberi test.

Zack rövid leckét tart múmia történelemből, és megállapítja, hogy ez, az egyébként női test, nem illik a sorba, mert farmert visel, vagyis múmiához képest elég friss. Cam parancsba adja neki és a szintén jelen lévő Hodginsnak, hogy a Halloween partin kötelező a megjelenés, szigorúan jelmezben. Zack, aki ma élő lexikont játszik, erre fontosnak tartja megjegyezni, hogy egy Naomi nevű lánnyal a paleontológiáról közösen fognak kitenni egy tehenet, aminek ő lesz a hátsó fele. Hodgins Edward John Smithnek öltözik, az ifjú zseni, pedig már jön is közérdekű információval, hogy az illető a Titanic kapitánya volt. Majd azt is megtudjuk tőle, hogy Brennan a megszokott és imádott jelmezét fogja felvenni, bármi is az.

Nem kellett a zsepiknek sokáig szárazon árválkodniuk a fiókban, hisz’ alig két hónap szünet után visszatért képernyőinkre a Grace klinika, melynek ötödik szezonja az előző évad záró képével indul. Meredith áll a gyertyák között, közben filozofál. Eheti témájaként a tündérmesék és rémálmok valóra válási esélyeit választotta, amit a szokásos színvonalon elemez. Hirtelen váltás, és már a kórházban vagyunk, ahol a Főnök és Yang dermedten bámul egy esetet. Bizony, van is mit nézni rajta, ugyanis maga Derek fekszik a műtőasztalon, és láthatóan exitálni készül. Meredith beront, visítozik, Cristina a történteket ismerteti ( Shep, kocsi, pózna, BUMM) , majd Bailey hamarosan feladja az élesztgetést és szépen kimondja, amit ilyenkor szokás. Mindenki szomorú, Meredith magán kívül van, drámainak szánt dallamok szólnak. Vér, halál, sírás, fogcsikorgatás, majd hopp, Meredith Pamela Ewing-i magasságokba emelkedve felriad, majd szalad is vissza dolgozni. Kár, pedig ütős kezdés lett volna.

Mindenkit lázban tart a kórházak friss rangsorának megjelenése, Bailey a számítógép előtt ülve várja, hogy felkerüljön az eredmény. A többiek mögötte állnak, és folyamatosan idegesítik, hátha akkor gyorsabban megy a dolog. Pillanatokon belül fény derül a sokkoló tényre, miszerint a Grace klinika csupán a tizenkettedik. Ha ez nem lenne elég, átminősítették őket elsőszámú traumaközpontból másodikká. Ekkora szégyent már nem lehet elviselni, megértenénk, ha mindenki otthagyná ezt a kócerájt és elmenne a hegyekbe kecskét tenyészteni. A mi hős doktoraink azonban maradnak, sőt, George már készen állna a gyakornoki vizsga megismétlésére is, de most nem mer a Főnökhöz szólni, mert az kissé ideges a visszaesés miatt. Mindezt Lexie-vel tárgyalja meg, aki igen megértő, és még nagyokat is sóhajt a szép és okos Georgie láttán, majd mikor utóbbi távozik, elrebeg egy „imádlak”-ot is. No comment.

Előző részből kapunk emlékeztető montázst, csak hogy tudjuk, Jordan nem bírja idegekkel ezt a melót, és elkezdhessünk reménykedni, hogy JJ hamarosan visszatér a csapathoz. Estetájt erdei úton autózik egy háromtagú család, a belső visszapillantóról valami csicsás fityegő lóg. Egy házhoz érnek, de nem a sajátjukhoz. A fiú nem biztos abban, hogy jó ez így, de a szülei szerint mindig is ez volt a terv, és különben is, mindjárt 10 éves, kész férfi, minden rendben lesz. Az anyja azt mondja: Szeretlek, puiule. Az apja kiszáll a kocsiból, és a ház felé indul. A nő és a fiú is követik. Az ajtó elé a nő üvegszilánkokat szór, a férfi az ajtóüveget betöri, összetapossa a kihulló szilánkokat a leszórtakkal, kinyitja az ajtót, és mennek be mind.

Nincs szerencsénk, Jordan vágtat keresztül Quantico-ban a BAU-n, fel Hotch irodájába, aki épp telefonál. De a nőt ez nem érdekli, hadarni kezdi, hogy az alabama-i Harvest-ben az éjjel megöltek egy házaspárt az otthonukban, és elrabolták a 10 éves lányukat, tudja, hogy ez nem sorozatgyilkosság, de... Hotch már teszi is le a telefont, mert a legtöbb elrabolt gyerek 24 órán belül meghal. Kifelé rohanva kérdi, mikor történt, majd szól Rossi-nak és Prentiss-nek, hogy menni kell, 16 óra van megtalálni a kislányt.

Egy békésnek tűnő erdei este alaposan bedurvul, mikor egy repülőgép becsapódása zavarja meg a természet és a környéken táborozók nyugalmát. Az éppen a közelben tébláboló őr túlélők után kutat, mikor egy lövés hirtelen leteríti. Érdekes. A katasztrófák sora ezzel közel sem ér véget, Charlie-ék lakását ugyanis kirabolták, és elvittek néhány szokványos (DVD, Alan laptopja), illetve kevésbé szokványos (sör, turmixgép) cuccot. Hál’ Istennek a kis család egyik tagja sem tartózkodott otthon, úgyhogy megúszták a betörővel való konfrontációt. Huh. Mikor Charlie megtudja, hogy Don azért nem jöhet haza felmérni a helyzetet, mert épp egy repülőszerencsétlenséget vizsgál, az ifjabb Eppes tesó már-már egészségtelen izgalmi állapotba kerül az összetett dinamikai probléma (vagy mi) hallatán, és a csúnya eset színhelyére siet. Alan papa meg nyomozzon a betörés ügyében, ha van kedve.

A roncsok közt egy pillanatra szóba kerül Megan, majd értelemszerűen áttérnek a halott erdőőrre és a többi áldozatra. Azon elhunytak, akiknek nem nincs golyó a fejében, azaz szimplán csak szétzúzta őket a zuhanás, mind az AeroNomics cég dolgozói voltak, high-tech katonai szerződéssel. Ez ugyan nem tudjuk mi, de kúlan hangzik, ugye? Don, Colby és egy Tom Tombrello nevű fazon a baleset (?) körülményeit illetően találgatnak, amikor ott terem Charlie, és kezdi is amortizálni a többiek önbizalmát zseniális gondolataival. Mielőtt kibontakozhatna, jön Edgerton ügyök a fekete dobozzal, némi terhelést okozva Don idegrendszerének. Charlie Tombrellóra tapad, és felajánlja segítségét. Colby Caroline Williamst, a halott ranger kollégáját – egyben özvegyét – faggatja, aki kicsit sírdogál, majd közli, hogy segíteni szeretne megtalálni férje gyilkosait.

A fináléhoz képest csöppet visszaugrottunk az időben, amikor még Májkül él és virul, sőt, öltönyben feszít egy tengerparton Sucréval és Linckel. Hoztak neki egy papot, aki sebtiben összeadja Sárával, aztán mennek is bulizni salsazenére, vadidegenekkel. Az ifjú pár boldog házasélete a harmadik percét sem éri meg, amikor felbukkannak a zsaruk, és letartóztatják az arát. Paul Kellerman általános felmentése sajnos nem vonatkozott Mama Scofield lepuffantására, ezért Sárának bűnhődnie kell. 

Ugrunk egy apartmanra, ahol Kellerman ügyvédje magyarázza a fiúknak, hogy Sára 25 évtől életfogytiglani büntetésre készülhet. A nő eközben fogda helyett egyből rendes börtönbe kerül helyhiány miatt, ami az írók gyenge kifogása arra, hogy újrahasznosítsák a Fox River-díszleteket. A helyi Bellick egy kopasz, tuskó fekete nő, a helyi T-Bag meg egy rövidhajú, szemüveges, irritáló hangú virtigli leszbikus. A helyi Gretchen meg... Gretchen! Ide csukták le a kedvenc bérgyilkosnőnket is!