Lányaink egyenesen shoppingolásból érkeznek a bázisra, ugyanis Vala a Föld kultúráját próbálja elsajátítani, ami pedikűrből és több tucat fehérnemű vásárlásából áll. Siler csodálatát fejezi azzal, hogy lefejel egy nyíló ajtót, Mitchell pedig közli, hogy kapják le a tűsarkút, mert egy óra múlva küldetés. A többi maradhat. Bejövő féregjárat, egy idősebb fickó keres minket videón, akinek olyan információi vannak, ami kritikus lehet a Föld túlélésének szempontjából. Vala felismeri a fickót, Jaceknek hívják, és meg nem erősített DNS-tesztek alapján ő az apja. Nem éppen jó a kapcsolatuk, Vala felsorolná azokat a dolgokat, amik miatt Jacek nem egy példakép, de a féregjárat csak 38 percig tartható fent.

Az információról: ugyan Teal’c szögre akasztotta Arkadot, a mozgalma még ész nélkül flangál a galaxisban, és utolsó parancsként azt kapták, hogy pár naquadah-val megrakott hajóval menjenek már neki a Földnek. Természetesen Jacek tudja, hol vannak a hajók. Átmegyünk, útközben Vala elárulja, hogy az anyjától szépségét, eszét és akcentusát örökölte, az apjától pedig pár ételallergiát. Odaát Jacek alkut ajánl, megadja a hajók helyzetét, ő pedig menedéket kap a Földön. Otthon Vala figyelmeztet, hogy csak ki akar minket használni, de Daniel szerint ettől függetlenül még létezhetnek azok a hajók. Teal’c szerint a jaffa hírszerzés nem tud semmi ilyesmiről, ami nem meglepő, hiszen a jaffák sosem tudnak semmiről. Úgy döntünk, hogy leellenőrizzük az infót, aminek Vala nem örül.

Melinda és Jim egy kertmoziban töltik az estét, ahol egy nagyon részeg ember borít fel ezt-azt. Jim azonnal mentőért kiált és megy segíteni, Melinda pedig lát egy szellemet a fickó körül, aki mindenhova követi. A szellem egy virágot küld a részeg fickónak, és Melinda jóhiszeműen továbbítja is, de a dolog rosszul sül el. A fickó Shane Carson ügyvéd, és azt mondja, hogy az, akitől a rózsa van, Colleen volt, a legrosszabb rémálma. A fickó elmeséli, hogy randiztak egymással, de amikor nem működött, a lány zaklatni kezdte.

Este Melinda utánanéz a megszállottaknak és annak, hogy ezen belül Colleen melyik kategóriába tartozhat. A „diagnózis” szerint Colleen a nem veszélyes kategóriába tartozik, de ettől függetlenül mindenképp muszáj lenne őt átküldeni a fénybe. Másnap Mel követi Shane-t, hogy ne mindig csak láthatatlanok legyenek a nyomában. Shane az irodába menet több kisebb bosszúság részesévé válik, amit a szellem okoz neki. Melinda látja a lányt, aki egyelőre megfontolás tárgyává sem teszi a fénybe lépési javaslatot. A látó úgy dönt, hogy elmondja az ügyvédnek, hogy mi történik körülötte.

Ott hagytuk ugye abba, hogy Bones erősen sulykolja a mellbe lőtt Boothba, hogy rendben lesz, pedig láthatón nincs rendben. Ehhez képest hősnőnk most Zack társaságában vizsgál egy több száz éves csontvázat a Jeffersonianben. Egészen addig, míg a kis csapat többi tagja meg nem jelenik, hogy menni kéne, de Brennan közli, hogy ő bizony nem megy. Mármint Booth temetésére, és még Sweetset is kijavítja, hogy nem egy szerettét veszítette el, hanem a társát. Még jó, hogy ez a tiltakozás és a visszaalakulás(i próbálkozás) teljesen érzelemmentes tudóssá pont az állítás ellenkezőjét igazolja. Hiába veszi elő Sweets a legfinomabb pszichológusi modorát, Brennan nem nagyon látja miért lesz jobb neki attól, ha körbeállnak egy földbe vájt gödröt. Az ilyen esetekre van kéznél Angela, aki rábeszéli, hogy őt, mint gyászoló barátot kísérje el.

A temetésen Caroline dicséri az elhunytat, miközben Brennan karba font kézzel tesz hangos megjegyzéseket az önfeláldozás szükségtelenségére és Isten hollétére vonatkozóan. Az FBI nem fukarkodott, egy egész osztag díszhuszár készül sortüzet lőni, és nézzenek oda, az egyik maga Booth. Ha van rá lehetőség, a saját temetés megtekintését elfogadom érthető emberi kíváncsiságnak, ne de azért az „aktív” szerepvállalás - a megszokottól elérő persze - már mégis csak pofátlanság. Booth azonban még a csöndes háttérmunkás szerepével sem elégszik meg, ugyanis gyászoló barátai során áttörve, rátámad az egyik ismeretlen résztvevőre. Dulakodás közben felborítják a koporsót, de a benne lévő bábu karjával Brennan legalább leütheti az ismeretlent. Aztán egy lendületes jobbossal földre küldi frissen feltámadt társát és dühösen elviharzik.

 A "mi lett volna, ha" igazából "mi van, ha" illetve "mi lesz, ha", de ilyen apróságokkal ugye nem foglalkozunk. A lényeg, hogy a fél  utcát meg egy csomó embert legyaluló repülőszerencsétlenség után ebben a gyakorlartilag humormentes részben szereplőink különböző szívbemarkoló sztorikban merengenek az életük ilyen-olyan alakulásán, miközben a háttérben Karl, Orson és Mona az életükért küzdenek - legalább is egy ideig. A sorozat talán legdrámaibb része, nézettségi rekorder meg minden, de én bevallom, szívesen kihagytam volna a patetikus "az eltávozottakat azzal tiszteljük meg leginkább, ha a megmaradt értékekre koncentrálunk, és amennyire tudjuk, éljük tovább az életünket" zárószentenciával egyetemben.

Susan Karlon agyal, illetve azon a három éven, ami akkor következett volna, ha nem válik el időben. Az alternatív valóságban Susan kierőszakol egy teljeskörű vallomást a hány nővel csaltál meg kérdésre, aztán amikor kiderül, hogy Karl a titkárnő mellett a fogorvosától kezdve a masszőréig gyakorlatilag a szolgáltató szektor összes részvevőjével kavart, Susan elkezdi az evésbe fojtani a bánatát, így mire egy bizonyos Mike Delfino felbukkan a környéken, ő már rég egy tenyeres-talpas medvelány alakjában kavarja a brownie-t, férje meg a sokadik titkárnőjét fogyasztja. Mike azonban így is kulcsszerephez jut, Susan ugyanis fogyózni kezd, amikor az isteni vízszerelő udvariasan, de rosszul leplezett irtózással kitér a kertvárosi Fiona önkéntes felajánlkozása elől. Sajnos mire Susan lefogy, Karl egy te jobbat érdemelsz nálam felkiáltással el is költözik. A valóságban ekkor jön az orvos, és sajnálkozva közli, hogy Karl belehalt a sérüléseibe, Susan könnyek közt bevallja McCluskeynak, hogy iszonyú hálás, amiért egykori férje még akkor lépett le, amikor ő 43 kiló volt.

Buffy, Dawn és Xander egy-egy koporsóból bújnak elő, egy ravatalozó különtermében, ahogy egy különös sebekkel rendelkező halottat keresnek. Buffy jobban aggódik az iskolában töltendő első igazi munkanap, a közelgő gonosz és Will miatt, mint a tudatára ébredő vámpírnő miatt, amit egy kézmozdulattal el is intéz. Kár, hogy az egyéb problémák nem mennek ilyen egyszerűen. Másnap Buffy elkezdi a munkát az iskolában, ahol találkozik néhány érdekes tinivel és problémáikkal. Van köztük hallgatag, verekedős, kretén és jó fej, de ez általában így van egy iskolában, egyelőre semmi különös.

Miközben Buffy a kölykökkel bíbelődik, Will és Xander a temetőbe tartanak, de most nappal és csak Tarához mennek látogatóba, hisz Will a bekattanás óta még nem látogatta meg barátnője sírját. Miközben Will búcsúzkodik, Buffy elég jól tudja szűrni a lógósokat, a marhákat és az igazi gondokkal küzdőket, mígnem egy lány érdekes témát hoz magával. A lány azt állítja, hogy pénteken meg fog halni. Buffy azt hiszi, hogy a lány öngyilkos akar lenni, de nem akar az lenni, csak tudja, hogy meg fog halni.

Évfordulós megemlékezéssel kezdünk: kedvenc sorozatunk 1971. szeptember 17-én debütált, ezúton kívánunk a készítőknek és a szereplőknek nagyon boldog 39. születésnapot! Virtuális pezsgőbe áztatott piros szalaggal átkötött hv következik.

Újra pörög a rulettkerék, lordunkat egy cannes-i kaszinóban látjuk viszont, ahol céltalanul lézeng és stíröli a nőket (yesss) zsabós ingben (boáff). Kiszúr egy szemrevaló szőkét, aki látszólag szellőzködés céljából a balkon ajtaját nyitja, majd elóvakodik onnan. A résben nem sokkal később egy pisztolycső tűnik fel és lövés dörren, majdnem leterítve egy közepesen ellenszenves nagydarab fószert. Felfordulás, sikongatás, Brett angol hidegvérét megőrizve ugrik ki a kertbe a merénylő után, akinek azonban nyoma vész. A kiérkező biztonsági emberekkel Sinclair épületes párbeszédet folytat: „Látták a lányt?” – „Milyen lányt?” – „Ez jó kérdés.” Mi is kíváncsiak vagyunk; főcím.

Hangulatfestő változatos nagytotálok után (tengerpart, nők, szállodák, nők, filmfesztivál, nők, éjszakai élet, nők) Danielünk érkezik egy zenés-táncos szórakozóhelyre, ahol megunhatatlan látványt nyújtó táncmozgásával hatol a tömegen keresztül a bárpult irányába némi frissítőért. Az intenzív mozgás közben észrevesz egy meglehetősen ellenszenves alakot, akivel meglepetésünkre régi barátként köszöntik egymást. Hát, nem tudom, én biztos nem vennék tőle használt kocsit, de Danny teljesen odavan a találkozótól. Gyerekkori cimborája, Angie az illető, akivel hosszú évek óta nem látták egymást és egyből nosztalgiázni kezdenek. Bronxi gyerekkor, jegy nélküli moziba lógás, iskolai kalandok, indiánromantika, vértestvéri fogadalom – de jó is volt, de sajnos múlnak a gyermekévek, ahogy szegény Ihász Gábor énekelte anno ismert slágerében. Angie fáradtságra hivatkozva hamarosan elköszön, és búcsúzóul megbeszélnek másnapra egy snookerpartit.

Max egy gyönyörűséges és egészséges csirkével tér haza és örömmel mutatja Cindynek a ketrecben kotkodácsoló zsákmányt és már lelki szemei előtt látja a Logan fokhagymás receptje szerint elkészült finomságot. Cindy persze megrökönyödik és próbálja meggyőzni Maxet, hogy 'olyan szép kis feje van' (mármint a csirkének), de a lány -nyilván a macska DNS-ének köszönhetően- csak a vacsit látja és már ki is törte szegény pára nyakát, hogy aztán a kész étel mellől kínálja barátnőjét, aki viszont tüntetően félrevonult a sarokba egy tál pattogatott kukoricával. Telefoncsörgés zavarja meg az idillt, Logan az, úgyhogy a lány otthagy csapot-papot vacsit-Cindyt és már indul is. Szempárunk elmondja, hogy az informátora, aki egy kórboncnok, a legutóbbi hullája nyakán egy fura tetoválást fedezett fel, átküldte a képet. Max egyből felismeri a vonalkódot… "Ben?" és eszébe jut az a kisfiú, aki árnyjátékkal szórakoztatta őt még régen, a Marticore-ban és sokat mesélt a Jó és a Rossz Helyről, illetve a Névtelenekről, akiktől rettegniük kell, mert gonoszak és Isten őrizzen attól, hogy esetleg a fogságukba essenek.

Logan elintézi, hogy találkozzon a lány Dr. Shankar-ral, aki korábban már megbeszélte Szempárunkkal, hogy titokban tartja az esetet, a testet elhamvasztja, a jelentést majd elveszíti. Az már most kiderült, hogy egy nagyon erős valaki végzett az emberünkkel, puszta kézzel törve ki a nyakát. A további sérülésekből arra lehet következtetni, hogy ágak között menekült, majd kiterítve érte a halál; egyéb csonttörésekkel és fogak nélkül találtak rá az erdőben. Maxnek mindeközben bevillannak régi emlékképek és a fogak említésekor már sejt valamit… Látni akarja a holttestet, ám kiderül, hogy egy ázsiai fiúról van szó, akinek a tetoválása két hetes lehet - nem Ben az. Max nem érti a dolgot. A doktornő folytatja: a holttest nyakán lévő nyomok fojtogatásra utalnak, vagy egy nyaklánc letépésére, amikor kintről hangok hallatszódnak és nyilvánvaló, hogy valaki nagyon be akar jutni. Lydecker érkezik két katonával és John Doe-t akarja azonnyomban elvinni. A doktornő már épp zavarban lenne Max jelenléte miatt, ám mire megfordul, a lány eltűnt: a megboldogult álBen lábainál bújt el a kamra legmélyén, a mit sem sejtő Lydeckertől szinte egy karnyújtásnyira. Kényszerűen merész megoldás, de bejött.

Biciklisfutár érkezik egy bostoni irodaházba, épp sikerül elcsípnie a liftet, amiben rajta kívül egy meglehetősen rossz állapotban lévő fickó ácsorog. A pasas izzad, vérzik az orra, vörös a szeme, ráadásul az adott emeletre érve és a liftből kilépve össze is esik. A futár próbálja újraéleszteni, de nem sok sikerrel, a férfi meghal. Aztán a halott arcán hirtelen kidagadnak az erek, és kifújja az utolsó lélegzetét. A Múmiából megvan, mikor a múmia sáskát fúj a szájából? Ugyanez történik, csak a férfi sáska helyett vérrel borítja be a körülötte állókat.

Astrid és Walter nagyon összeszoktak mostanában, Astridnak ezúttal egy gyerekeknek fenntartott tudományos központban kell megtalálnia az öreget, mivel az már megint eltűnt. Nem ment messzire, épp csak kiselőadást tart az ötéveseknek halott matrózokról és ágy alatt megbúvó szörnyekről, aminek a tanulsága: minden új felfedezésnek szörnyű ára van. A helyszínre Peter és Olivia érnek oda először. Egyelőre annyi biztos, hogy a kopasznak holland igazolványa volt, és hogy nem várta senki az épületben. Olivia elbeszélget az egyik dolgozóval, aki a futárhoz irányítja, ő jött fel az áldozattal liften. Csakhogy a futár addigra már a mosdóban van, arcmosással próbálja lehűteni izzadó arcát, aztán nagy szemeket mereszt, mikor elered az orra vére.

A napsütötte Virginia Ashburn nevű településén nyitunk, van itt minden, mint a "bucsuban", talán azért, mert ez a Télfesztivál. Négytagú családi idillt kapunk a póniketrec előtt, apu és a fiúgyermek elvonul tápért, a szöszi kislányt az anyukája a viszket és a vakar szavak helyes használatára okítja. Hirtelen egy nő kezd jajveszékelésbe a tömegben, Lindsay nevű gyermekét szólongatja hisztérikusan. Anyuka odanéz, aztán vissza a lányára, pontosabban annak hűlt helyére. Egy törpe bohóc szalad keresztül a forgatagon, a nő pedig forog körbe-körbe, és a lányát hívja. Ekkor érkezik apa és a fiú, és hatalmasodik el az értetlenséggel vegyes pánik. A kamera nyit: a fiú kezéből elszabadul egy árva piros lufi, száll az egekbe, nekem meg a hideg futkos a hátamon.

Egy gyanús kinézetű alak sétálgat sötét falak között, és egy még gyanúsabb férfihez igyekszik, aki egy különös pajzsot készített neki. A pajzson három kígyó tekeredik, amik a készítő mágikus szavaira életrekelnek. Mint kiderül, az első férfi lovag, és a Camelotban megrendezendő lovagi tornán akarja használni a pajzsot. A kígyókat arra utasítja, hogy öljék meg a készítőt, így megtudjuk, hogy a lovag gonosz fickó. Vitéznek hívják, ugyanis így mutatkozik be, mikor jelentkezik a lovagi tornára.

Artúr Merlinnel gyakorlatozik, ám a fiatal szolgáló nem brillírozik, Artúr mégis megdicséri, ahogy mondja, a legtöbb szolgáló az első ütés után kidől. De még akkor sincs vége Merlin megpróbáltatásainak, mikor a földre kerül. Este Gaiushoz emiatt kimerülten, és sajgó tagokkal érkezik, de pihenni nem lesz alkalma, ugyanis reggelre meg kell tanulnia a lovagi tornák etikettjét is, de Gwen némi segítséget nyújt neki, legalább a páncél felépítését elmagyarázza Merlinnek.