Nem hittem, hogy már most eljutok az aztakurvahétszencségit állapothoz, de Cristofel nagymonológja és Rambó csak kihozták belőlem, és még csak most jönnek a Szüzikék. Meg Zizike. Nincs más hátra, le kell írni ezt a tengernyi baromságot, vágjunk bele. Lilu sztájlisztja megint megdöbbentőt alkotott és nem jó értelemben, mivel még mindig nem mentem el a szemészetre, egyetlen feliratot sem tudok a ruháján elolvasni, de úgy gondolom, nem veszítettem semmit. Sajnos a ruha fazonját még látom. Számomra érthetetlen okokból Cristofel (jóvan, beadom a derekam és drága kommentelőink nyomására ezentúl Kiszopfel lesz a neve), Sehere és Annamária a szaunában aludt. Kiszopfel vad fekvőtámaszozásba kezd, Fecó csatlakozik, mert eddig egyet se tudott, Attila irigykedik: a külső bármilyen szellemi fogyatékosságot elfed.
Hogy a fekvőtámaszoktól-e, vagy sem, Kiszopfel önbizalom- és taktikarohamot kap, hogy milyen sikerrel, jól mutatja, hogy még Veronika is átlát a szitán, sőt, elhangzik szájából a primitív szó is, ami valljuk be, önmagában sírvaröhögésre késztet. Kiszopfel monológját megpróbálom egyben és a lehető legprecízebben visszaadni, higgyétek el nekem, érdemes. Szóval ő rafinált és neki van egy rafinált nézése is. Rohadtul rafi. Van egy megjelenése és magas is. Ő egy kubai latin srác, és itt mindenki gyökér, mert nem hisznek a külsőben. Rohadtul jól áll neki, hogy benne van ez a kubai vér, és vannak neki nagy szemei is, amik neki nagyon jól állnak. Iszonyatosan rafi. A fölfele göndörödő szempilláiról most egy kurva szó nem hangzott el, ettől iszonyatos úr támadt bennem. Kiszopfel, azon kívül, hogy önmagát dicsőíti a riportban, taktikázik, jó, várok, míg mindenki kiröhögi magát. A taktika lényege az, hogy gondolják azt, van egy kis csapatuk és ne rakják egymásra a jelet.