Karl eddig letudta Kínát (békát esznek, lyukba szarnak, a Fal egy vicc) és Indiát (nyomorognak, lyukba szarnak, Taj Mahal ugyan már) most jön Jordánia és Petra, a sziklába vájt város, amit kizárt dolog, hogy le tudjon kutyázni, mert gyönyörű. Persze fogalma sincs arról, hol van Petra, még az sem segít, amikor Marchant készségesen megemlíti az Indiana Jones trilógia harmadik darabját. A képet meglátva Karl nincs lenyűgözve, jó, jó, de mi értelme, hogy szép? Ha benne laksz, semmi, mert nem látod, csak a csupasz falat - ez az a pont, amikor a vaslogika ellen nem lehet mit tenni. És eleve, voltatok már bent? Nem. Akkor honnan tudod, hogy jól néz ki belülről is?

A következő snittben már pakol is, és persze kap egy üzenetet, megállsz Izraelben, ha már a közel-keletre mész, mondja Marchant, Karlt ez nem nagyon hatja meg, pedig látnivaló a zsidó államban van bőven. Mi az istent keresek én itt, kérdi az operatőrétől, nem hét csodáról volt szól? Ez nem Jordánia, hanem Izrael, tele katonával. Karl egy kicsit mintha be lenne szarva. Miért nem mentünk egyből Jordániába? Megnézzük a soros csodát, oszt kalap, mehetünk haza. Bezzeg, amikor mentünk Indiába, akkor nem álltunk meg az afgánoknál, ugye? Délután már buszon ül, de a füstölgés folytatódik, csak rosszat hallott az országról, semmi vidámat, és ez így nem lesz jó. Jeruzsálemben mászkálva a fegyveresek zavarják legjobban, aztán egy csodálatosan megrendezett jelenetben pár arabnak maszkírozott helyi elrabolja hangos Allah Ahkbar kiáltások közepette.

Nem bánnak vele kesztyűs kézzel, a fejére zsákot húznak, a kezét megbilincselik és viszik, mint egy zsákot. A kamera persze leköveti az akciót, Karlt bevágják egy autóba, ahol nem kap levegőt - Merchant pedig pont ekkor mondja rá a üzenetrögzítőre, hogy apropos, lesz még egy extrém helyzetekre felkészítő tréning, fel a fejjel, páran majd elrabolnak, és felkészítenek arra, hogyan kell viselkedni. Hát, ezzel kicsit elcsúsztak a producerek és nem teszek úgy, mit aki beveszi a dolgot, de Karl a kocsiban elég keservesen jajgat, miközben egy faszi a veséjén jár vitustáncot.

Az álrablók egy nagyon is valós vidéki kalyibába hurcolják Karlt, egy kurva kém vagy, üvölti az egyik az arcába, nem vagyok az, mondja Karl, aki akkor lenne igazén beszarva, ha látná, mekkora gépkarabély van a csávóknál, de nem látja, mert a fején ott figyel a fekete csuklya továbbra is. Elveszik a mobilját is, és valami telefonszámot kérnek rajta számon, és amikor már teljesen kikészülne, akkor megjön a jelenet rendezője is, és leveszik végre a fejéről a fekete vásznat. És tényleg be volt szarva a csávó, a keze remeg, az arcán páni félelem, biztos én is így reagáltam volna, mondjuk megnézném azt az álarab kommandóst, aki engem csak úgy felkap a hóna alá.

Egy időseb fazon elmagyarázza Karlnak, hogy legalább egy telefonszámot mindenképpen tanuljon meg, mert így legalább amikor elrabolják, és hazatelefonál, egy kódszóval tudja jelezni, hogy kényszer alatt beszél. Karl azt sem tudja hol van, nincs ilyen kódunk, mondja sírós hangon, a másik csak legyint. Aztán eljátsszák, milyen lenne, ha a nejét hívná fel, hát tragikus, mármint éles emberrablási helyzetben, mert nemigen élné túl az első tíz percet. Kap egy golyóálló mellényt és egy rohamsisakot, a kezébe egy pisztolyt, és tessék-lássék kommandós kiképzésen vesz részt, lőni kell, meg szaladni. Karl lő és szalad, nem biztos, hogy rábíznám az életemet, de legalább nem lövi lábon magát.

Karl továbbra is csak azt hajtogatja, hogy ez nem Jordánia, hanem Izrael, és miafasz van már, neki Petrában kellene lennie. A siratófalnál megjegyzi, hogy ahol ennyi turista van, ott nemigen lesz balhé, szóval nincs beszarva, nem is érti a sok katonát, valószínűleg csak műsor az egész, mint az, ami a siratófalnál folyik, amiből nem mellesleg egy szót sem ért, mi megy itt, csodálkozik, az egyik csókolgatja a falat, a másik csak áll előtte, a harmadik papírdarabokat dug bele, nem értem, ez szemetelés. És eleve, mi az istennek dugdosnak kis papírokat a falba, amikor onnan nem jön válasz? Mi lenne, ha egy idegen lény leszállna? Mit mondanék neki? És eleve, minek van itt a sok pap, meg a többi egyházi figura? Karl iszonyú szűkagyú bír lenni néha, és nagyon idegesítő is.

A hotelbe vissza egy vallási csoporttal megy, akik a közlekedési dugóban kipattannak a mikrobuszból és táncolnak. Ezt én sem értem, de biztos velem van baj. Ez az állandó táncolás az agyéra megy lassan, jó lenne már visszaérni a szálláshelyre, mondja, de nem ússza meg a táncot ő sem, ott az országút kellős közepén kell révülni, na bravó. Nem akarok én tiszteletlen lenni, de ez így nevetséges. Karl is így gondolja és inkább elszalad, igaza van, ha másképp nem lehet kikerülni a futóbolondok markából, akkor futni kell. Másnap reggel irány Bethlehem, ahol a kisjézus született. Az utat egy masszív fal szegélyezi, ettől teljesen kiborul Karl, ez meg minek ide, ronda. Próbál hazatelefonálni, mert indul a fal túloldala, Palesztina felé.

Kap maga mellé egy helyi erőt kísérőnek, nem egy bizalomgerjesztő alak. Egy romos kocsija van, azzal mennek körbe, a fal végig mellettük, elég nyomasztó és borzasztó lehangoló látvány. Karl mondja is, hogy az, hogy a nyomorult Manchester és London között 8 font az útdíj, de az lófasz ehhez képest. Ja, mondja az idegenvezető, ez többe kerül, a népem jövőjébe. Ha az epizód átmegy propagandába, a posztot berekesztem menten, nem fogok politikai kommünkéket hogyvoltozni. Egyelőre itt nem tartunk még, Karl egy lépcsőn lebandukolva eljut Jézus szülőhelyére, jól megnézi magának, aztán felteszi az engem is érdeklő kérdést: honnan tetszenek tudni? Ez a hagyomány, vonogatja a vállt a kísérő, ja, akkor jó. Karl nem nagyon hatódik meg az ilyen szent helyektől, őt a fal jobban lenyűgözte.

Karl már négy napja van a környéken, és persze nem hagyja ki a Holt-tengert sem, na ez igazi csoda, üzen haza, a természet alkotta, é még nekem is tetszik. Nincs sok turista hálistennek, Karl kezd kicsit feldobódni, attól különösen, hogy ez a világ legalacsonyabban fekvő helye. Belemegy a vízbe, és lebeg egy sort, nabaszdmeg, jegyzi meg, ez nem kamu volt. Az idillnek először egy adag, a vízben a hasáig lebegő turha, majd a telefon vet véget, húzzál kifelé a vízből, és dolgozz, mondja Gervais a vonal másik végén. Karl kiszáll és huss, máris Jordániában van, ahol közlekedhetne normálisan is, de inkább nem, mert tevegelni kell, hiszen a műsor koncepciója az, hogy minél többet szív Karl, annál jobb. Így, mármint ha állandóan csak szopatják, persze, hogy leszarja Petrát.

A tevegelés sokig tart, iszonyú unalmas nézni is, Karl panaszkodik, kit érdekel. Aztán az egyik teve lerobban, és egy kisteherautóval szállítják tovább, ez legalább vicces. Éjszakára egy beduin táborban van szállása, estére kecske fő egy kondér tejes izében, nem túl bizalomgerjesztő. Karl eszik belőle, de amikor meglátja a kecskeszemet, akkor kiakad, és inkább kimegy a tevéhez. Másnap reggel Kar fogmosással nyit, a többiek nem bajlódnak ilyesmivel. Petra még messze, Karl nem hajlandó tevegelni és beül egy kocsiba, kapjátok be, nem megyek. És nyer, nem hajítják ki az automobilból, hanem elviszik Petrába. A sziklaváros felé vezető út és maga Petra gyönyörű, ezt látja mindenki, csak Karl nem, mert egy telefonszerű tolmácsgépen hallgatja a fontos infókat.

Gervais is felhívja, és emlékezteti a műsor elején lezajlott beszélgetésre, amiben Karl elejtette, hogy több értelme van egy barlangban lakni Petrában, mint a sziklatemplomokban - kívánsága teljesülni fog, ma este a szállása egy barlangban lesz, ezt a kibaszást. Addig még van pár óra, egy helyi kricsmiben dumálgat a tulajjal és fiával, és megkérdi, hogyan találnak ide a postások, ha csak annyi a címük, hogy Petra, Jordánia. Hát, simán, mondja az egyik, eddig még semmi nem veszett el. Karl az eddig három rész alatt még semmin nem csodálkozott ennyire, na ne már, nekem van irányítószámom is, mégis elkavarja a leveleimet a posta. Ez sokkal jobban lenyűgözi, mint maga Petra.

A barlang kifejezetten kényelmes, Karl meg is jegyzi, hogy Manchesterben vannak olyan házak, amik sokkal kényelmetlenebbek és végre elégedettnek tűnik. Másnap még megnézi magának a sziklatemplomot és konstatálja, hogy sokkal jobban jár az, aki a szemben levő barlangban lakik és punktum, Gervais nem tud semmit.