A pirosaknál szervezett kókuszvadászat folyik Krisztián és Iliász részvételével, kötéllel verik le a mannát, majd Krisztián, aki valóban nem nagyon tudja elviselni, ha nem ő van a társaság középpontjában, üvölt, hogy teli vagyunk kókusszal bazdmeg, de hogy kinek, azt soha nem fogjuk megtudni. Az egyik kókusz levét meg is isszák, majd Krisztián az arcára csorgatja az édes levet, ezt biztos valami pornóban látta. A táborban Bálint nyíg, végem van, mondja, végül is hat napot kibírt a vadonban, a telepen nem marad szígyenbe' a spanok előtt, szóval akár haza is mehet, Szandi igyekszik tartani benne a lelket, ott a kajád, zúzzad le, de Bálint ilyet (ILYET???) nem eszik, mindezt olyan hangsúllyal bazdmeg, hogy a kezem ökölbe szorul. Ő nem eszik zöldséget, mert nem takarmányegér, és eleve, az asszony mit szól, ha hazamegy. (Szia, kb. ezt.) Feri szerint Bálint napjai meg vannak számlálva, egy hetet nem húz ki. Az a baj, hogy nem tudom, hogy Feri ezt úgy gondolta-e, hogy Bálint egy héten belül meghal itten, de van egy olyan érzésem, hogy igen.

A fenséges Twin Peaks-i hegyek előterében egy lakókocsi áll, mellette fészer, előtte szegényes „kertecske". Ide érkezik meg a „városka legbarátságosabb lakója”-versenyben erős hendikeppel induló Richard Horne, és rögvest meg is tudjuk, miért. Itt él ugyanis Miriam, a dagi szemtanú, aki látta, hogy pár résszel korábban ő gázolta halálra a kissrácot, és aki eléggé óvatlanul el is mondja Richardnak, hogy már értesítette a seriffet a dologról, egy levélben, amit aznap adott fel. Richie Rich nem veszi tréfára a dolgot, rátöri az ajtót, és péppé veri szegény teremtést. Majd, miközben elviharzik, még felhívja Chadet, a korrupt hekust, hogy közölje: a levelet el kell fogni, az semmiképpen sem kerülhet a seriff kezébe. Szegény Miriam pedig ott marad egy vértócsában fekve, miközben a gáz csak ömlik ki a sütőből, amin egy gyertya áll. Frankó nyitójelenet volt, köszi.

Az ibonok tűzbe bámulós tanulságlevonásával indítunk, amelynek lényege, hogy „mentálisan sikerült leszívni egymás agyát”, Nóriért meg nem kár. Az okleveles szörvájvörológus Gergely a csapatnak és a kamerának is a külön nekik kifejlesztett arcát mutatja, druszája szerint meg ideje lenne összeállni, mint hat kicsi legó, hogy tényleg kialakulhasson valami törzsféle. Szandrát az anyukája helyett a pókszázlábú Fülöp-szigeteki kiadása ébresztette, Adrinak meg (anti?)jósálma volt a következő fényes győzelemről. Szandra elvesztette Krisztiánt, Bianka meg Szandrát, aki gyors elemzése szerint helytelenül döntött az - egyelőre még csak verbálisan – bántalmazó Feri mellett. Krisztián szívesen lenne utóbbi helyett vezérhím, sajnálja, hogy nem stoppolta le magának a pozíciót. Nyíltan persze nem mondja ki, inkább Feri tiszteletlen természetéről nyekereg a lányoknak.

Az évadzáró epizód közel egy órásra sikeredett, ennek megfelelően a hogyvolt sem lesz rövid. Flashbackkel nyitunk: Juneék épp csak megérkeztek a Vörös Központba, Lydia néni sorakozó közben az öltözékeken végigpillantva lekurvázza a lányokat (semmi extra, simuló farmerek és kigombolt kardigánok). June bámészkodik, döbbenten hölgytársai szemében ülő rettegéstől, a Néni ezt egy sokkoló csípéssel torolja meg, majd egy horrorba beillő díszletben a lány fülébe ültetnek egy nyomkövetőt.

Folytatjuk a történetünket, az előzményeket  itt lehet olvasgatni. A sorozat egy vidámabb főcímmel indít, fotósorozatot látunk, ahol az eltűnt embereket árnyékokkal helyettesítik. A stáblista szerint a főszereplők maradtak ugyanazok, csak az új arcokat kell majd megismerni. Tom Perrotta azonos című regénye már nem nyújt kapaszkodót, azt csak az első évad dolgozta fel, a készítők immár saját kútfőből dolgoznak, Perrotta segítségével egészen a sorozat 3. évados lezárásáig. Vágjunk bele, fogalmam sincsen, hogy hol és mikor vagyunk, de egy rakás meztelen és koszos embert látunk egymás mellett aludni valahol egy barlang mélyén, lehet valami ősközösség. Egy terhes hölgy felébred és kisétál a barlangból pisilni. Bámulja az éjszakai teliholdat, egy sas vijjog az égen, majd egy hatalmas földrengés rázza meg a vidéket. Ősanyánk barlangja beomlott, próbálja ugyan arrébb pakolni a törmelékeket, de ez ugye egyedül elég nehéz meló, ráadásul elfolyt a magzatvize is, és hamarosan megszüli a kisbabáját.

Miután Attila meghallja a híreket Lizáról, átmegy Tóbiáshoz megkérdezni, hogy nem talált-e valamit a lakásban miután a Herr elment. Csak egy fából készült ládikát – és meg is mutatja Attilának. Attila, a mindenhez értő félisten rögtön rámondja, hogy ebben pisztolyt szoktak tartani. Ezután elmegy a régi vadászházba, ahol még tavaly rendezett be a Herr Lizának egy kamrát, de nincsenek ott, ami várható volt, azért ennyire ne becsüljük alá a Herrt, annál is inkább mert érdekes sms-eket küld Áginak olyan kérdésekkel, hogy bizonyos dolgok mikor történtek, hányadik kerületben, milyen korban. Attila, a magánnyomozó hamar rájön, hogy ezek kódok lesznek, úgyhogy hazasiet, hogy együtt találják ki, mi a teendő. Attila nyomozó rájön, hogy a dátumokból és egyéb számokból kijön egy telefonszám. Felhívják, és Liza hangját hallják: ,,Mama, a Herr azt üzeni, hogy ha látni akarsz még élve, 200 millió forintot akar készpénzben”. Hú, nem szarral gurít…

Előrebocsájtanám, én az a típusú ember vagyok, akinek az arcmemóriájánál csak a a névmemóriája szarabb, vagy fordítva, mert még ezt sem tudom megjegyezni soha. Ebből a szempontból én itten igencsak megvagyok baszva, hogy finoman szemléltessem mit érzek, amikor most hajnali fél ötkor nekiállok Survivort nézni, oszt egy rakat ugyanúgy kinéző, a tengerparton bizonytalanul tébláboló paraszt taktikázik itten a felkelő nap első sugaraiban fürösztve. A VV-nél legalább egyenként vagy kiscsoportosan engedték be a jónépet, időt hagyva az ilyen genetikailag selejtes egyedeknek is a történénések processzálására, mint jómagam. Jó, meg van a FERI, a Ferit azt tudom. Szóval így indulunk neki, Őzikeszemű sutyorog a kerületi Moby hasonmásverseny harmadik helyezettjével, hogy tegnap kicsit elöntötték az agyát a hormonok, emiatt nehogy őt küldjék mán haza. Itt jegyezném meg, hogy a lakatlan szigeten való túléléshez elengedhetetlen, hogy ki legyen festve az embernek a körme. 

Az van, hogy Pumped és Pumpedné hiába nincs együtt, azza nem járnak, mármint el, közösen, de dugni dugnak, legalábbis Pumped ezt szeretné, de nagyon, mert 21 éves és tulajdonképpen a nap 24 órájában csak a dugásra gondol. Pumpedné egy fokkal összetettebb szerkezet, neki ez így nem pálya, mondja is Pumednek, akit Gábornak hív folyamatosan (én meg a hajnali félkómámban elsőre mindig azt hiszem, hogy valami harmadik emberről van szó), hogy az nem működik, hogy amikor Pumped dugni akar, ő álljon készen, egyébként meg a közértbe nem viszi le magával. Pumped láthatóan rutinos és edzett fülekkel hallgatja a nyígást csak alszunk, jó?), majd egy ponton csak felkönyörgi magát Pumpednéhez, ahol először kapunk egy farokvillantást és az abból levont következtetést:

- Megint meg van borotválva a farkad.
- Nem is, tiszta borosta.
- Ez azt jelenti, nemrég szexeltél.

Sajnos a Barátok közt nem ment el nyári szünetre, én viszont igen, de visszatértem, úgyhogy folytatódjanak a Mátyás király tér kalandjai! Miki, Nóra és Laci összejönnek, és persze továbbra is vitáznak, de szeretnék kiengesztelni Vilit. Azt a zseniális ötletet találják ki, hogy vesznek egy rekesz sört Vilinek. Igen ám, csak ki viszi át? Dönt a gyufa, aki a rövidebbet húzza, az viszi át a sört. ,,Hogy én hogy utálom az ilyet” – mondja Miki a húzás előtt, és jók a megérzései, mert ő az, akinek át kell vonulnia Vilihez. Hiába a sör, az öreg nem bocsát meg. A küldött visszatér hát a bázisra, úgyhogy új ötletet találnak ki: tollaslabda-versenyt rendeznek pont úgy, mint rég, hadd örüljön Vili. Miki nincs elragadtatva az ötlettől, de mit van mit tenni. Az ötlet egyből meglágyítja az öreg szívét, mindenki tollasozik, még a statiszták is szerencsétlenkednek, jól fog kinézni az életrajzukban, hogy a nagy Berényi Miklóssal tollasoztak. A végére persze kiderül, hogy Vili csak eljátszotta ezt az egész haragszom rádot, hogy összefogjanak érte a ,,gyerekek”.

Harmadik napnál járunk. Ezzel jobban beindult a műsor, mint a szereplők hasmenése az ananászos rizstől. Bence szóban, vizuális aláfestéssel hogyvoltozza az előző részt, de nekünk itt van Sixx könyvtárba illő írása. A második részben már nincs extra hosszú felszopó, hisz már tudjuk, hogy ki kicsoda. Vagyis azt, hogy van Feri, akinek minden szavát az alaptörvénybe kellene iktatni, meg vannak a többiek.  A sárga csapattal nyitunk, ahol Pöttöm Panka már beokádik az ananásztól, ezért inkább csak kókusztejet kér reggelire. Hadd ne mondjam, hogy mikor ettem utoljára ananászt vagy ittam kókusztejet, erre azt kell néznem, hogy a szenvedéspornó egyik főszereplője a Fülöp-szigetek paradicsomi könryezetében finnyáskodik. Jó, ez nem móka, leesett a vércukra vagy mi, nem evett rendesen már mióta, aztán a pillanatnyi szédölgése kitartott egész délelőttig, amit a parton való meditálás se hozott rendbe. Meglepő módon. Nu, máris kapcsolunk a Mufasza, mármint a Buwaya törzsre, mert ott épp az egyik noname csajszi igyekszik tüzet kovácsolni. Feri nem szívesen adja ki a kezéből a tűzgyújtó eszközt, de azért meglágyul a szíve. Biztos jót tett neki, hogy a többi hülyével ellentétben ő nem a dzsindzsában aludt, hanem a part mentén, mert ott ad egy, jobb a klíma, ad kettő, nincsenek bogarak, amik megkeseríthetik az édes szunyókálást, ugye. Ferkó nem ma jött le a falvédőről, merthogy ő varrta azt a bizonyos közmondásos falvédőt.  Ránéz, hogy a leány mit szerencsétlenkedik a tűzzel. Már füstölög valami, mire a szerencsétlen tovább nyeszetüli a szikrapattintót. Hát hova akarsz még szikrát, amikor parázslik az a lófasz? Feri ennél kedvesebben próbálja terelgetni a lányt, de nem sikerül, inkább cselesen átveszi a lehetőséget és megoldja ő maga egy szempillantás alatt. Eközben a piros társaság másik fele a vízben áztatva magát beszéli meg, hogy Feri azért fasza gyerek, de amikor a böszmeséget mérték neki, akkor pont úgy voltak vele, mint a viccben, hogy "kettő lett, maradhat?"