Kitört a jó idő, pont jó a nyaralásra. Lassék „kiccsaládja” is kirándulni indul, először George halála óta. Ez pont jó apropót szolgáltat az eheti nyitómonológhoz. George kicsit elmélkedik a közös családi kirándulásokról, amik igazából nem is voltak annyira érdekesek. Vagy mégis? Mikor még átlagos tini volt akkor inkább tekintette az egészet kínzásnak, de most, hogy a másik oldalról szemléli a világot, bezzeg menne ő is. Hát igen, utólag mindig okosabb az ember lánya.

A Gofriházban elmés beszélgetésnek lehetünk tanúi. George azt próbálja megtudni, hogy voltak-e már valaha egyszerre szomorúak és boldogok a többiek. Daisy, Mason és Rube a kérdésre válaszolva gyorsan meg is osztja vele a repüléssel kapcsolatos élményeit. Főhősünk látván, hogy nem tud mit kezdeni a társasággal, gyorsan kéri az aznapi adagot. Valahova nagyon menni készül, mert kocsi kéne neki. Meg is kéri Masont, hogy ugyan már, lopjon neki egyet, aki „készségesen” elutasítja őt. Megérkezik Roxy, George pedig már indulna, de Rube visszaparancsolja.

A Lass család, vagy legalábbis ami megmaradt belőle, csomagol a vakációra. Apu és Anyu teljes összhangban osztják egymást, Reggie szomorúan hallgatja őket. Hogy a kép még teljesebb legyen, egy telefonbetyár is szórakozik velük. Anyu hiába veszi fel többször is a telefont, nem szól bele senki.

Eközben Vécéslány továbbra is a mai munka kiosztását forszírozza, mire Rube kinyögi, hogy az ma nincs. Ha hantoló-megfigyelő üzemmódba kapcsolják magukat, akkor azt is megláthatják, hogy miért. Mikor már éppen hívni készülnénk a szemészeti ügyeletet, megpillanthatjuk mi is a szomszédos asztalnál zajló eseményeket. A hantolók is tudnak ám élni, bagóznak, piálnak. Néhány évente egy-egy napon nem dolgoznak, bár hogy szabin vannak-e, avagy a szakszervezet hirdetett sztrájkot, az nem derül ki. Ellenben ilyenkor nyugodtan bagózhatunk egy vödör benzint hamutartónak használva, támaszkodhatunk a 220-ba. A kutyát, macskát, gyereket helyszűkében, avagy idő hiányában betehetjük átmenetileg a frigóba, vagy felakaszthatjuk a fogasra egy-két órácskára, semmi bajuk sem fog történni. Egyedül a kaszásoknak kell attól félni, hogy az alacsonyan repülő kupicák leviszik a fejüket.

Lasséknál már lassan elfüstöl a telefon, annyira csörög, amit Anyu kellemes szünidei anyázással nyugtáz. Apu megunja és felveszi. Fontos, halaszthatatlan munkaügyben keresik, valami szupertitkos dolog lehet, mert anyu nem hallhatja. Ejnye-bejnye, szabadság alatt dolgozni nem szép dolog. Lehet, hogy nem is munkaügyről van szó, hanem egy bimbózó fakultatív rekreációs románcról? Ugyan-ugyan, hova is gondolok! Apu biztosan nem olyan.

Vissza a Gofriházba. Egy levéltárban kevesebb papírt találni, mint amit már megint idehozott Rube. Úgy látszik, újabban magas fokon űzi a kaszások szívatását. Most épp az elragadott lelkek ügyiratait kéne iktatni előző századi módszerekkel, papíron, kézzel. Utálatos meló. Mikor George már éppen elkezdené magát sajnálni, Kiffanyból előtör a vadkapitalista, és közli, hogy vagy minden elfoglalt asztalnak rendelnek valamit, vagy elhúzhat mindenki melegebb tájakra. Kiderül, hogy ezek az akták nagyon szeretik a lecsót, paprikás krumplit meg miegymást, mert Rube mindegyiknek rendel valamit. Még a hantolóknak is, akik kreatív elméjükről téve tanúbizonyságot éppen tornyot építettek az evőeszközökből. Mindeközben Lassék már kocsikáznak pihenni, de ahogy elnézem, a kutya örül ennek a legjobban.

A Gofriházban újabb sokk éri a csapatot. Az aktákat utolsó gondolatok alapján kell rendszerezni. El is kezdik a munkát, amit Mason ki is használ egy újabb flörtölésre Daisyvel, de most sem jár több sikerrel, mint máskor. Kiffany Roxyt tartja szóval, de jobban tenné, ha békén hagyná. Kis csapatunk tagjai a dögunalmas munkát végezve elég hamar eljutnak arra a szintre, hogy csaknem kedves főnökük fejébe húzzák a papírokat. Végül George a többiek segítségével meggyőzi, hogy éjjel lopózzanak be a Happy Time-hoz, és csinálják meg gépen a melót, negyedannyi idő alatt. Lassék időközben megérkeztek, de Apu semmit sem akar közösen csinálni a többiekkel, aminek hatására Reggie is begubózik. Lám-lám, jól alakul a hangulat. Ezt hangsúlyozandó az epizódban többször is láthatunk részleteket a család régi nyaralásairól, amikor még George is kicsi volt. Akkoriban még boldog és kiegyensúlyozott volt a család.

Közben kaszásaink megérkeztek a Happy Time-hoz, ahol tényleg gyorsabban megy a munka. Mason tovább nyomul Daisyre, Rube és Roxy is nekiállnak a melónak, ám ekkor váratlan dolog történik. Rájönnek, hogy Crystal is bent van, aki meglepetésünkre felajánlja a csapatnak a segítségét. Roxy rögtön le is csap a lehetőségre. Rube Vécéslánnyal dolgozik párban, ami George-nak nem főnyeremény, mert kiderül, hogy alkalmi munkatársa informatikai antitalentum, így nem haladnak túl gyorsan. Mason és Daisy magányos emberek utolsó gondolatait viszik fel a listába, amik a művésznőt láthatóan érzékenyen érintik. Narkós barátunk a közös munka címén addig dumál Daisynek, amíg az meginvitálja magához egy italra a munka végeztével. Mason örömében majdnem táncra perdül, azt hiszi ő lesz még végül a numerakirály. Roxy nagyon jól kijön Crystallal. Talán azért, mert ő halálos nyugalommal hallgatja a szómenését.

Daisy a még hátralévő gondolatok gépre vitelét Masonra bízza, amíg ő jár egyet az irodában. Betéved George-hoz akinek arról tart előadást, hogy mennyire egyforma dolgokat gondolnak az emberek haláluk előtt, mennyire hétköznapi és szürke dolog a kaszásélet. Abban sem biztos, hogy a földi világból távozók sorsa különb lesz, amit eléggé lehangolónak talál. George rendesen ledöbben, először azt hinnénk, meglepte, hogy Daisy gondolkodni is tud, de aztán epés megjegyzéséből kiderül, csak azt tartja meglehetősen bizarrnak, hogy ezt pont egy lecsúszott színésznőcske szájából hallja.

Ismét betekinthetünk Lassék frenetikus nyaralásába. Apu a mobilját keresi Anyun, aki erre közli, hogy tojik a mobilra és Apura is. Reggie szomorúan hallgatja a szülők civódását. Mason ujjai alatt közben már lassan lángra lobban a klaviatúra, úgy gépel. Egyszer csak Daisy aktája akad a kezébe, ami sok mindent megmagyaráz neki és nekünk is. Megtudjuk, hogy füstmérgezésben halt meg, utolsó gondolata pedig ez volt: „Miért nem szeretett soha senki?” Kaszásaink közben elkészültek, lassan pakolnak. Daisy szavát tartva hívja Masont, hogy menjen vele. Nocsak, Mason igazi angol úr, udvariasan visszautasítja az invitálást, helyette felajánlja neki, hogy elkíséri. Crystal is elindul, de előtte még elújságolja George-nak, hogy mekkora barátok lettek Roxyval. Azt is megígéri, hogy az éjszakáról senkinek nem szól egy szót se. Meglepően egy hullámhosszon van a kaszásokkal. Ez érdekes.

Vissza a nyaralókhoz. Anyu és Reggie a tóparton beszélgetnek, aki most még a szokásosnál is zárkózottabb és szótlanabb. Hiányzik neki a nővére. Anyu sem érzi jól magát. Apuról egy szót sem szólnak. Végül egyetértenek, hogy talán nem kéne többet idejönniük, ahol korábban négyesben szoktak pihenni George-dzsal. Később megérkezik Vécéslány is a Rube-tól elkunyerált kocsival, de addigra a családnak már csak hűlt helyét találja.

Hiába, ami egyszer elmúlt, az többé soha nem lesz a régi, ezért meg kell becsülni mindent, ami az ember gyerekének osztályrészül kijut.