A Hungaroringen nyitunk időmérő edzéssel, ismerős alak ül a versenyautóban, ha jól látom, Merci Berci az a Turbo Crucifix-szel, ja, nem, bocsánat, ez nem a Flúgos futam, helyesbítek, Brett Sinclair hajt egy piros March 701-est. Danny barátunk elégedetten közli vele, hogy hét tizedmásodperccel javított korábbi idején, így jó eséllyel indul a győzelemért a szombati versenyen. Majd helyet cserélnek, Danny is kipróbálja a gépet, ám az egyik kanyarban fékezni kényszerül, valaki fekszik a pályán. Kiszáll, hogy megnézze, csak egy bábu az, de valaki közben meglovasítja a járművet. A boxutcában Brett várja vissza barátját, jön is a piros autó nagy sebességgel, egyenesen lordunk felé, aki csak az utolsó pillanatban tud félreugrani. Brett bepattan közelben álló Ford furgonjába és indul a versenygép után. Az egyik kanyar után meg is találja üresen, és az időközben szintén odaérkező Dannyvel együtt olvassák az autón hagyott üzenetet: „Élvezd az életet, mert nem éred meg a szombatot!” Főcím.

Spanyolhonban járunk ismét, fehér Jaguárral érkező szőke jónővel nyitunk, akit egy szemüveges szivar és egy ellenszenves garbós stíröl egy Rolls Royce Silver Cloudból és beszél ki jól. Shelley Mastersonnak hívják a szőkét, szappangyárat örökölt, a személyes vagyona kb. 30 millió $, a két fazon természetesen erre a hozományra tör. Némi vita után megállapodnak, hogy fele-fele arányban fognak a koncon osztozni: a szemüveges Coady adja a tervhez az anyagiakat, a garbós Foster pedig személyes varázsát. (Mert az van neki. Boáff.) Főcím.

Színhelyünk Genf, svájci kikapcsolódásra érkezik Brett és Danny, az utóbbi lelkesen gyakorolja a síelés alapjait a szállodai szobában. Felcsatol és a botokkal a kezében követi Brett tanácsait a kanyarvételről, lassításról, megállásról. Nem egy óriás műlesikló típus, az kapásból látszik, csak vergődik a lécekkel, mint malac a jégen. A szomszéd szobába eközben két rosszarcú hatol be az erkélyen keresztül és valamit nagyon keresni kezdenek. A kutatás zajait barátaink is meghallják, Brett gyorsan átmegy megnézni, mi történik. Egy erős pofon visszarepíti Danny mellé, aki szintén csatlakozna a küzdelemhez, de ebben akadályozzák a lécek. Végül nagy nehezen lecsatol, és Brett-tel menekülésre kényszerítik a behatolókat. Ekkor egy fiatal lány érkezik valami inasféle kíséretében, és megkéri Brettet, igazolja magát. A meglepett főúr átnyújtja az útlevelét, mire a lány térdet hajtva közli: rendelkezzen velem, lord Sinclair. Főcím.

Vidéki angol kúria kellemes parkjában nyitunk, a kertben egy idős úr sétál (a népszerű Roger Moore alakításában) és mondja magnóra önéletrajzát. A 3. kötet 74. fejezete következik éppen (ha kiadják, valszeg hosszabb lesz, mint a Háború és béke), izgalmas világháborús csataleíráshoz érkezik az elbeszélő. Mintegy illusztrációképpen egy távirányítású Tigris tank modell tűnik fel a szép ződ gyepen, amit egy bohócálarcos figura irányít a bokrok közül, és araszol az öregúr felé. Ő persze szakmai érdeklődéssel kezdi vizsgálgatni a járművet, lehajol hozzá és ekkor bummm..., a nyugállományú tábornokból csak simléderes sapkája marad meg, amit a légnyomás pont a bohócálarcoshoz repít. A merénylő noteszt vesz elő és elégedetten húzza ki egy listáról Sir Randolph Sinclair nevét. Főcím.

Az eredeti címből a Metallica kitűnő Seek and Destroy c. dalművére asszociálhatunk, ami úgy hasított májusban a Puskás Ferenc Stadion fölött, mint állat. Ehhez képest jóval csendesebb helyszínen, valahol az NDK-NSZK határ egyik elhagyatott erdőszéli átkelőjénél nyitunk, az ágakat a hidegháború szellője és egy távcsöves puskás, műbőrsapkás rosszarcú mozgatja. Joe Pfeiffer, az amerikai titkosszolgálat ügynökének narrációjából megtudjuk, hogy titkos akcióra készülnek a nyugati és a keleti szervek: Felix Meadowes szabadúszó ügynököt akarják kicserélni egy no name keleti kémre. (Pfeiffer lazán csak „fekélyországnak” nevezi az NDK-t, gondolom az eredeti szinkronban ez nem így szerepelt.) Rajta kívül jelen van még John Cavendish, brit titkosszolga, a háttérben a nyugatnémet autógyártás emblematikus csodái: egy Mercedes Benz, egy Volkswagen 1500 és egy BMW 2500. Ez utóbbi fényét még két jónő is emeli, egy barna és egy fekete. A kémcsere rendben lezajlik, a szabad világba visszatérő Felixre a jónők szó szerint rácuppannak. Az idillt lövés szakítja meg, a műbőrsapkás lőtt rá Felixre, aki a felfordulást kihasználva a nőkkel beugrik a BMW-be és elhajt. A szövetséges ügynökök indulnának üldözésére, de a cseles csajok korábban már egy vastag lánccal titokban összekötötték a Mercit és a VW-t, így Meadowesnak sikerül kereket oldania. Frász, frász, és megint frász! – dühöngenek az átvert szövetségesek, mint Gézengúz Guszti a Flúgos futamban. Főcím.

Úgy indulunk, mint a Lost pilotja: a kamera egy szemre fókuszál, ami elég nehezen akar kinyílni. Csakhogy a szem ezúttal nem Jack Shepardhoz, hanem Brett Sinclairhez tartozik. Lordunk csak lassan tér magához, erősen másnapos, a lakásban teljes felfordulás, üres poharak, felborult pezsgősüvegek, jó buli lehetett az éjjel. Jegesvödörből hűsíti magát, majd az első gyanús jel: estélyi ruha a földön, de hol van belőle a nő? Danny érkezik taxival valami szörnyű csillogó zakóban (vazze, felnőtt emberre ilyet ráadni, eszem megáll), beszélgetésükből kiderül, hogy Stockholmban vagyunk, innen küldött Brett táviratot az éppen Helsinkiben tartózkodó barátjának, a következő szöveggel: „Elveszem a legszebb svéd nőt, legyél a tanúm, siess, siess, siess!” Végszóra narancsszínű neglizsében belibeg az ara, és bemutatja magát Dannynek: Lady Sinclair vagyok. Barátaink egy szót sem tudnak kinyögni. Főcím.

Ez alkalommal Spanyolhonba vet jó sorsunk és a forgatókönyv. Valahol a Costa Braván, tengerpart, pálmafák, buenos noches, flamenco és Hotel Don Juan. Ez utóbbi előcsarnokában egy pakompartos német és egy hosszúhajú francia beszélget, poharukban olasz cinzano, az asztalok között spanyol pincér. Nemzetközi a társaság, akárcsak Rejtőnél A három testőr Afrikában c. alapmű nyitójelenetében. („Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”) A Michel nevű francia a recepcióról telefonál Lisa Zorakin lakosztályába, szerelmes csacsogás, nyuszómuszó és társai, én is puszi, te is puszi stb. A beszélgetésnek fültanúja Mary, a barna hajú angol társalkodónő, aki figyelmezteti Lisát, hogy apja ellenzi ezt a kapcsolatot, természetesen a lány érdekében. A tüzes spanyol donna némi csapkodás után kivonul a szobából, az előcsarnokban pedig Michel elégedetten ül vissza a pakompartos Kurt mellé, és koccintanak Miss Zorakin elrablására és a félmillió dolláros váltságdíjra. Mivan? Főcím.

Újabb évfordulóhoz érkeztünk: a sorozat magyarországi premierje ma 38 éve, 1972. november 11-én volt, alig egy évvel az eredeti angliai bemutató után Ebből az alkalomból küldöm a posztot mindenkinek, aki szereti.

Minden út Rómába vezet, mostani epizódunk is itt kezdődik: az éjszakában szirénázva érkezik a helyi polizia egy elegáns villához. A hozzá tartozó elegáns hölgyet a magas homlokú Brusati felügyelő faggatja az áldozatról, Gino Francoról. Alvilági leszámolás történt, ezt egyből levesszük, a csaj bevallja, hogy Francót az ő fiúja, Frank Rocco lőtte le, aki nem mellesleg amerikai állampolgár. A sötét mellékutcában egy fehér Mercedes Benzben gyanús fazon ücsörög, és egy aktatáskába rejtett összerakható távcsöves puskát ad át valakinek, aki sejtelmes zene közben a házhoz oson. Miközben a rendőrök a szomszéd szobában található telefonról a központot hívják, hogy körözést adjanak ki Rocco ellen, üvegcsörömpölés hallatszik. A berohanó szerveket két lyuk fogadja: az egyik az ablakon, a másik az elegáns csaj homlokán. Rövid szerepe volt, de reméljük, a gázsit rendben megkapta. Főcím.

Vidéki Anglia, egy szemüveges fószer a semmi közepén álló lepukkant házat sasol erősen a bokrok közül. Kerekes kút az udvaron, sejtelmes fények az ablak mögött, károgó holló a padláson. Emberünk közelebb oson, majd az ablakon bemászik. A romos szoba padlóján titokzatos jelek, rajzok: alkimista vagy szabadkőműves összejövetelre, esetleg kémia szakkörre utaló ábrák. Középen viaszból készült vudu baba, a szemüveges meglepődve forgatja kezében, amikor hirtelen fekete csuklyás alakok veszik körbe. Egyetlen hang nélkül lenyomják a szerencsétlent, aki kétségbeesetten szorongatja a bábut, közben a zsebéből kiesik egy igazolvány: John Walden detektívfelügyelő nevére szól, a sussexi rendőrségtől. Hiába, veszélyes szakma ez, remélhetőleg a felesége szép özvegyi nyugdíjat fog kapni. Főcím.

Újra London, újra a Heathrow, ezúttal Danny érkezik és vár az útlevélellenőrzésre. Közben igyekszik hasznosan tölteni az időt: egy barna MILF-et fűz nagy hévvel, randira akarja hívni, így nem veszi észre, amikor egy ismeretlen egy HL monogramos aktatáskát helyez rá a csomagszállító tolikocsijára. A nő örömmel elfogadja a meghívást, remélve, hogy a férje is ráér és a gyerek mellé is sikerül bébiszittert fogadni. Danny érdeklődése egyből alászáll, és csalódottan lökögeti tovább a kézikocsit. Az ellenőrzésen rendben áthalad, az ismeretlent viszont két hatósági közeg kiemeli a sorból és egy külön helyiségbe tereli. A nevét is ismerik, Harvey Lomaxnek hívják, és úticéljáról, ill. londoni kapcsolatairól kezdik faggatni. A terminál előtt Dannyt egy piros kalapos nő köszönti forró csókkal (ez ám a fogadtatás) és csomagostól egy Jaguár XJ6-ba tuszkolja. Az Aston Martinnal ekkor érkezik Brett, és a kíséretében lévő nővel együtt csak nézik, ahogy a Jaguár elhajt Dannyvel. Mint kiderül, a Charlie nevű kalapos nőt az aktatáska érdekli és 10.000 $-t ad át az amerikainak, akit Mr. Lomaxnek szólít. Útközben még beszáll melléjük egy rendkívül rosszarcú fazon, akinek gyanús, hogy Danny esetleg mégsem Lomax, bár a csaj szerint a táska és a rajta lévő HL címke stimmel. És mi lenne akkor, ha esetleg nem én lennék Lomax?, kérdi Wilde. Akkor meg kellene ölnünk magát, mondja biztatóan a rosszarc. Kedvenc amerikaink megint beletenyerelt valamibe. Főcím.