Újabb évfordulóhoz érkeztünk: a sorozat magyarországi premierje ma 38 éve, 1972. november 11-én volt, alig egy évvel az eredeti angliai bemutató után Ebből az alkalomból küldöm a posztot mindenkinek, aki szereti.

Minden út Rómába vezet, mostani epizódunk is itt kezdődik: az éjszakában szirénázva érkezik a helyi polizia egy elegáns villához. A hozzá tartozó elegáns hölgyet a magas homlokú Brusati felügyelő faggatja az áldozatról, Gino Francoról. Alvilági leszámolás történt, ezt egyből levesszük, a csaj bevallja, hogy Francót az ő fiúja, Frank Rocco lőtte le, aki nem mellesleg amerikai állampolgár. A sötét mellékutcában egy fehér Mercedes Benzben gyanús fazon ücsörög, és egy aktatáskába rejtett összerakható távcsöves puskát ad át valakinek, aki sejtelmes zene közben a házhoz oson. Miközben a rendőrök a szomszéd szobában található telefonról a központot hívják, hogy körözést adjanak ki Rocco ellen, üvegcsörömpölés hallatszik. A berohanó szerveket két lyuk fogadja: az egyik az ablakon, a másik az elegáns csaj homlokán. Rövid szerepe volt, de reméljük, a gázsit rendben megkapta. Főcím.

Római látványosságok, II. Viktor Emánuel emlékműve, Colosseum, Brett barátunk nyomul az Aston Martinnal; Tesco gazdaságos módszerrel a rendező a korábbi „Középpontban” c. epizód hasonló képsorait használta fel itt is. Kedvenc arisztokratánk leparkol, valami cetliről még ellenőrzi a címet, majd csönget bizonyos Sidonie ajtaján. Semmi válasz, így benyit, üvöltő diszkózene és a falakon hatalmas fotók fogadják. Majd előkerül a házigazda is (a kikapós Joan Collins alakításában – van-e negyvenen felüli férfiember, aki e nevet nem ismeri?), aki lelkes fotóriporter, és egyből dicsérni kezdi Brett profilját. Bókra bók, majd csókra csók következik, de a további akciót megszakítja a galériáról lesiető Danny. Szokásos csipkelődő dumáikkal köszöntik egymást Brett-tel, majd Danny a garázsba kormányozza Sidet, hogy megtekintsék a csaj Citroën furgonját. Valami fuvar miatt lesz rá szükség, Sid szerint ugyan nem mai darab, de 40 mérföld per órával simán lehet vele száguldani. A Ferrarihoz szokott Wilde persze nincs elragadtatva, ezért Sid elviszi egy próbakörre.

Eközben a galériáról további alakok kerülnek elő, Fulton bíró és két ismeretlen: az egyik valami Mr. Howard az amerikai követségről, rendkívül bizalomgerjesztő SZTK-keretes szemüvegben, a másik egy selyemsálas gigolo, az a bizonyos Frank Rocco. Fulton tájékoztat: tényleg Rocco merényelte meg Gino Francót, de mivel hajlandó átállni a jó oldalra és infókat kiadni az amerikai és az olasz alvilág közötti kapcsolatokról, mielőbb ki kell csempészni az országból, teljes titokban. (Csak Roccót, a fivéreit nem – helyezek el itt egy tréfás utalást Visconti filmjére.) Ez a feladat barátainkra vár, a csaj nem tud semmiről. Sok szerencsét! – búcsúzik tőlük a bíró sejtelmes mosollyal.

Roccót elbújtatják a mozgó fotólabornak berendezett furgon csomagterében, Danny vezet, Brett az Aston Martinnal követi őket. Természetesen Sid is jönni akar, mert tudja, hogy kit csempésznek (ennyit a teljes titoktartásról), és egy fotóriporternek ez igazi kihívás. Még megbeszélik, hol találkoznak, ha esetleg elszakadnának egymástól, majd indulás – a szomszéd utcában felállított rendőrkordonig. Az egyik zsernyák kinyittatja a furgon ajtaját és már kezdené átvizsgálni, ám ekkor Brett kitör, hogy elvonja a rendőrök figyelmét. Üldözőbe veszik, így a furgon akadálytalanul továbbmehet, ám a fehér Merci, benne a Torino nevű gyanús fazonnal, követni kezdi.

Elhagyatott hegyi utakon döcög a Citroën, a sok kaptatótól felforr a hűtővíz, szerencsére pont egy út menti vegyesbolt előtt mondja be a járgány az unalmast. Danny, a született nyelvtehetség nemcsak buon giorno-val köszönti a boltost, hanem acqua per la macchina-t is kér egy vödörrel. Várakozás közben Danny kissé összeszólalkozik Roccóval, aki unja a bezártságot és előre akar ülni. A bunyó végül elmarad, Danny némi kajával lenyugtatja a selyemsálast és indulnak tovább. Távozásuk után a boltos telefonál valahová, megerősítve azt a sztereotípiát, hogy a Cosa Nostrának mindenhol vannak emberei.

Az előre megbeszélt találkahelyre érve a furgonnal leparkolnak és várják Brettet. Sid persze fényképez ezerrel, amitől Rocco ideges lesz, mert nem szeretné, ha a pofázmánya az újságok címoldalán szerepelne. Már majdnem újra tettlegességgé fajul a dolog Dannyvel, amikor rendőrautó érkezik. A menekülők elbújnak és felkészülnek egy szép nagy verekedésre, ám megkönnyebbülésükre a kocsiból Brett száll ki. Menekülés közben háromszor kellett kocsit cserélnie, hogy lerázza a rendőröket, és az utolsó szerzemény járőrautó rádiójából szerencsésen megtudta, hogy körözik a Citroënt, így nincs más hátra, gyalog kell folytatniuk az utat. A hátrahagyott járműveket nem sokkal később a rendőrök meg is találják, „meglepetésre” erről a gyanús Torino is tudomást szerez, és rádiótelefonon utasítja embereit, hogy kezdjék el átfésülni a környéket.

Leszáll az est, a menekülők éjszakai szállást keresnek. Danny sikeresen felhajt egy valódi grófot, aki örömmel bocsátja rendelkezésükre villája földszintjét, és kiadós vacsorával is megvendégeli őket. Sőt telefonon egy autót is kerít nekik, bár ennek megérkezésére néhány órát várniuk kell. Telefonálás közben sejtelmes zene szól, gyanús a főúr, ha tényleg egyenes úton jár, megeszem a DVD tokját. Visszatér a nappaliba, és mindenki megrökönyödésére a jó éjt kívánság mellé még kiszámlázza Dannynek a vendéglátás tetemes költségét is. Lehet, hogy skótok voltak az ősei?

Az éjszaka közepén Brett a kiürült kancsóval vízért menne, de a nappali összes nyílászárója zárva. Az ablakon kilesve látják, hogy három kocsi érkezik, köztük a fehér Merci, majd gyanús alakok kezdenek mozogni a parkban a ház felé. Nem kímélve a fukar gróf berendezési tárgyait, egy hatalmas szobor segítségével a rabok kitörnek az ablakon keresztül. Erőteljes ökölcsapásokkal átverekszik magukat a sötét alakok gyűrűjén, Danny a bandafőnök Torinótól még a pisztolyát is megszerzi, majd bepattannak a maffiózók Peugeot 404-ébe és száguldanak elfele. A hajnal egy meredek szerpentinen találja őket, a kanyarok miatt szerencsére időben kiszúrják, hogy két tűz közé kerültek: előttük újabb rendőrkordon, mögöttük az üldözők. Újra gyalogolniuk kell tehát, de búcsúzóul a lejtős úton még ráengedik a Peugeot-t Torinóék Mercijére.

Úttalan utakon másznak a sziklás hegyoldalban, egy idő után a gyenge nő már nem bírja tovább, és lerogy. Foglaljon követ! – kínálja hellyel a vicces Brett Sidet. A csaj egy lépést sem tud tenni, így a lovagok jármű után néznek, aminek egy random kirándulópár két biciklije látja kárát. A gyorsabb haladás érdekében hamarosan lenyúlják egy falusi zöldséges veterán Ford furgonját, és azzal zötykölődnek tovább. (Rosszmájúan jegyzem meg, hogy a Ford nagyjából egyidős lehet Collins művésznővel.) Azonban hamarosan feltűnnek régi üldözőik, így a menekülők úgy döntenek, jobb, ha kettéválnak: Sid és Rocco gyalog megy a határ felé a Fultonnal megbeszélt találkapontig, Danny és Brett pedig a furgonnal továbbhalad, maguk után csalogatva a bandát. A terv beválik, Torinóék továbbra is a Fordot követik, végül a két jóbarát egy romos házba veszi be magát, és rettenthetetlen arccal felkészül a küzdelemre.

Mindkettőjüknél pisztoly, heves tűzpárbaj után a banda első rohama kudarcot vall, visszavonulnak a puhapöcsű maffiózók. Az éj leszálltával viszont új támadás indul, és barátaink hamarosan kifogynak a munícióból. A filmekben ilyenkor szokott megérkezni a felmentő sereg, mondja Brett bizakodva, majd elmesél egy újabb családi anekdotát ük-ükapjáról, a 7. earlről, aki Indiában került hasonló helyzetbe. Bár a derék őst akkor a bennszülöttek végül lemészárolták, hőseink úgy tűnik, elkerülik ezt a sorsot. Ugyanis tényleg befut a felmentő sereg, vijjogó rendőrautó képében. Danny örömmel bontja el az ajtót eltorlaszoló barikádot és engedi be a morcos egyenruhásokat. A mosoly azonban hamar lehervad az arcáról, amikor pisztolyt szegezve rájuk a sötét Torino (Bud Spencer korai filmje megvan?) lép be az ajtón. Basszus, ezek álrendőrök, barátaink megint bedőltek a régi trükknek. Torino fenyegetőzve Rocco rejtekhelyéről érdeklődik, Brett szerint csak blöfföl. A bandafőnök erre lő egyet, ami alaposan összeborzolja lordunk frizuráját, és a főúr már vallana is, de feltűnik a valódi felmentő sereg az emlegetett Rocco személyében. Egyesült erővel lefegyverzik Torinót és álrendőreit, a bandavezér csak néz: de hát maga nem is Rocco!

Kiderül a nagy csel: Mr. Howard és Rocco szerepet cserélt, és amíg a botcsinálta embercsempészek magukra vonták az olasz rendőrséget és a maffiát, addig Fulton kényelmesen elvonatozott az SZTK-keretbe öltöztetett igazi Roccóval a határra. A bíró széles vigyorral várja barátainkat a megbeszélt találkahelyen, majd helikopterbe szállva indul Howarddal és a jó útra tért bűnözővel az erkölcsös jövő felé. Hőseink is mosolyogva integetnek, egyedül Sid dühös marhára, mert oda a jó kis sztori, a több tekercs film, amit elfotózott az ál-Roccóra, most mehet a kukába. Bepattan az ott parkoló Land Roverbe, és a fiúkat magukra hagyja a semmi közepén, épp’ csak a középső ujját nem nyújtja ki búcsúzóul...