Az eredeti címből a Metallica kitűnő Seek and Destroy c. dalművére asszociálhatunk, ami úgy hasított májusban a Puskás Ferenc Stadion fölött, mint állat. Ehhez képest jóval csendesebb helyszínen, valahol az NDK-NSZK határ egyik elhagyatott erdőszéli átkelőjénél nyitunk, az ágakat a hidegháború szellője és egy távcsöves puskás, műbőrsapkás rosszarcú mozgatja. Joe Pfeiffer, az amerikai titkosszolgálat ügynökének narrációjából megtudjuk, hogy titkos akcióra készülnek a nyugati és a keleti szervek: Felix Meadowes szabadúszó ügynököt akarják kicserélni egy no name keleti kémre. (Pfeiffer lazán csak „fekélyországnak” nevezi az NDK-t, gondolom az eredeti szinkronban ez nem így szerepelt.) Rajta kívül jelen van még John Cavendish, brit titkosszolga, a háttérben a nyugatnémet autógyártás emblematikus csodái: egy Mercedes Benz, egy Volkswagen 1500 és egy BMW 2500. Ez utóbbi fényét még két jónő is emeli, egy barna és egy fekete. A kémcsere rendben lezajlik, a szabad világba visszatérő Felixre a jónők szó szerint rácuppannak. Az idillt lövés szakítja meg, a műbőrsapkás lőtt rá Felixre, aki a felfordulást kihasználva a nőkkel beugrik a BMW-be és elhajt. A szövetséges ügynökök indulnának üldözésére, de a cseles csajok korábban már egy vastag lánccal titokban összekötötték a Mercit és a VW-t, így Meadowesnak sikerül kereket oldania. Frász, frász, és megint frász! – dühöngenek az átvert szövetségesek, mint Gézengúz Guszti a Flúgos futamban. Főcím.

Az erdő egy másik részén Meadowesék kocsit váltanak, a sorozatban már többször használt Citroën furgonba szállva át. Eközben megtudjuk, hogy a csajok Svájcba akarnak menni Felix-szel, és ott kívánják eladni a szabadúszó kém emlékiratait a legtöbbet ígérő vevőnek. Az ügynöknek azonban más tervei vannak: pisztollyal sakkban tartva a nőket egymaga száll be a furgonba, a BMW kerekeit kilövi, majd csókot dobva elhajt. Frász, frász, és megint frász! – dühöngenek az átvert csajok.

Londonba ugrunk, a megfáradt Brett érkezik haza csodakék apartmanjába, ahol már várja őt Meadowes. Osztálytársak voltak középiskolában, így Brett alapvetően örül a rég nem látott barátnak és viszkit tölt a találkozásra. (Újólag felhívom a figyelmet a Dallas-effektusra az epizódonkénti rendszeres alkoholizálás tekintetében.) Felix elmondja, hogy valami nőügy miatt bajba került és el kellene tűnnie szem elől, ehhez kéri lordunk segítségét. A kis hamis, Brett persze elhiszi az átlátszó dumát. Ezzel egyidejűleg az amerikai követségen keresztül Wilde barátunkat titkos találkozóra hívja Pfeiffer egy lepukkant focipályára, mert egy ilyen nagy teret nem lehet lehallgatni. Szerinte. Labdával a kezében várja Dannyt, de nem egyérintőzni kezdenek, hanem konspirálni. Pfeiffer szerint Meadowes emlékiratait mindenáron az amerikai titkosszolgálatnak kell megszereznie, és mivel Sinclairt már beszervezte az angol Secret Service hasonló feladatra, Dannynek barátja ellenében kellene akciózni. Na de hát ő a legjobb barátom, méltatlankodik, majd közli: vállalom! Búcsúzóul nagyot rúg a focilabdába, ezzel maradandó hallássérülést okozva az ismeretlen lehallgatótisztnek, aki a labdába rejtett mikrofon révén persze fültanúja volt az egész beszélgetésnek.

Újra Brettnél, érkezik az este, vele Sir Charles Worthington, a Secret Service főnöke és Cavendish ügynök. Elárulják az igazat Meadowesról, Brett nem igazán van meglepve. Nyomatják a hazafias dumát, az emlékiratok megszerzése nemzetérdek, ha nyilvánosságra kerülne, a teljes ügynökhálózat lebukna, mint Rottenbiller, és egy brit főúr ezt nem engedheti. A lord hagyja magát meggyőzni (még jó, különben semmi izgalmas nem történne a hátralévő fél órában), és elárulja, hogy Felixet egyik unokatestvére berkshire-i kúriájában helyezte el titokban. Tudjuk, vallja be Sir Charles, megerősítve azt az axiómát, hogy a valódi titok az, amiről senki sem tud. Brett másnap reggel indul is a bevetésre.

Megérkezését örömmel fogadja Chivers, az öreg inas, aki közli, hogy Felix urat a nyugati szárnyban, míg a másik gentlemant a Régens Teremben szállásolta el. Na, vajon ki lehet az a másik, aki pajkosan egy leeresztett rostélyú lovagsisakban karddal köszönti Brettet? Csak a monogramját árulom el, elvégre titkos akcióról van szó: DW. Chiverstől megtudják, hogy Meadowes az erdőben sétálgat fácánra vadászva, barátaink így szintén puskát ragadnak és a keresésére indulnak. Két csapatra válva hatolnak a fák közé, hogy hamarabb megtalálják. Muszáj is sietni, mert a fák ágait újra mozgatja az első jelenetben látott távcsöves puskás, műbőrsapkás rosszarcú. Ennek a fószernek az erdei lövöldözés a heppje, megint célba veszi Meadowest, rálő, de megint nem találja el. Távcsöves puskával, 50 méterről. Kik alkalmazhatnak ilyen balfaszt, kíváncsi vagyok. Felix visszalő, egy darabig durrogtatnak egymásra, így Brették legalább könnyebben rájuk találnak. Sajnos a bekerítő manőver nem tökéletes, a műbőrösnek sikerül elmenekülnie motoron. Felix szerint csak egy fácánra leső orvvadász lehetett, nem kell aggódni.

Vissza Londonba, zuhogó esőben Cavendish éppen taxiba száll, amikor a két jónő megrohanja és benyomakodik utána a kocsiba. Ajánlatot tesznek a titkosembernek: ők Felix ügynökeként domborítanak, mert igyekeznek a legjobb ajánlatot megszerezni neki az emlékiratokért, Cavendish mondjon árat. Többet nem tudunk meg egyelőre, mert a következő jelenetben a csajok már Pfeiffer ügynökkel ebédelnek, hasonló apropóból. Neki is belógatják a mézesmadzagot, mondván, hogy Felix konkrétan neki szánta a kéziratot, és az amcsik meg is kaphatják 1 millió $-ért. Húzós ár, Pfeiffer egyedül nem dönthet, így elmegy felhívni a követséget. Az üzletember lányok eközben tárcsázzák a szovjet követséget is, de a keresett kontaktszemély, valami Ivanov, nem elérhető.

Nem ám, mert az éj leple alatt már a berkshire-i kúriába hatol be észrevétlenül. A folyosón bóklászó Brették elől egy gardróbba menekül, aminek nyitva hagyott ajtaját a gondos főúr bezárja. Az oroszok már a gardróbban vannak, idézhetnénk újból A tizedes meg a többiek című kiváló filmből. A nappaliban kandalló mellett Brett és Felix iszogat kettesben, a lord elárulja, tudja, hogy Felix emlékirataiért folyik a küzdelem. Ő maga természetesen a britek érdekében nyomul, Danny viszont az egészről nem sejt semmit. Gondolod? - mosolyog gúnyosan Felix. A saját anyádban sem bíznál meg, ugye? – kérdezi erre Brett. Benne a legkevésbé, ő az araboknak kémkedett - válaszol Felix; bevallom, ettől a poéntól konkrétan lefordultam a székről. Mire feltápászkodtam, Danny lépett a szobába közölve, hogy a lövöldözés helyszínén 9 mm-es lövedéket talált, ami nem orvvadászra utal, mert egy ilyen skuló szanaszíjjel szaggatna egy fácánt.

A gardróbban Ivanov tovább próbálkozik belülről kinyitni az ajtót, sikertelenül. A kandalló körül eközben kedélyesnek látszó csendben ücsörög Danny, Brett és Felix, bár a szemük úgy jár egymáson, mint a kincsvadászoknak A Jó, a Rossz és a Csúf híres zárójelenetében. A feszkót telefoncsörgés szakítja meg, Chivers inas jelenti, hogy Felix urat keresik. Felix az emeleti szobájába indul átvenni a hívást, eközben elhalad a gardrób előtt, amelyből macskanyávogást hall. Állatbarátként nyitja az ajtót, hogy kiengedje a cicát, ám a cseles Ivanovval találja magát szemben, aki leüti és jól bezárja. Majd kutatni kezd Felix szobájában, és rá is talál a keresett iratokra egy légmentesen lezárt zacskóban. Mivel Felix még mindig nem ért a szobájába a telefonhoz, Brett a keresésére indul. Eközben a furfangos Danny Meadowes nevében átveszi a hívást; a vonal túlsó végén valami Benson közli, hogy a megbeszéltek szerint várja a kéziratot.

Ivanov menekül a zsákmánnyal, Brettet fellöki és a házból ki is jut, de a parkból már nem, mert a jó öreg Chivers egy vadászpuskával útját állja. Felixet kiszabadítják a gardróbból, és Brett felhívja Cavendisht a hírrel, hogy orosz kémet fogtak. Eközben viszont Felix észrevétlenül kocsiba ül és elhajt. Amíg Cavendisht és Pfeiffert várják, Brett kibontja a zacskót, ám meglepetésükre az értékes kézirat helyett a kétkötetes londoni telefonkönyvet találják benne. Frász, frász, és megint frász, idézhetne Brett is az ismert rajzfilmből.

Másnap reggel megjön Cavendish és Pfeiffer, mindkettő dühös, Felix és az iratok eltűntek, Ivanovot is kénytelenek elengedni, szar nap ez a mai. A kudarcot vallott Ivanov az „Ehej uhnyem” szomorú dallamára vonul ki a parkból magába roskadtan, még a Ford Cortinával érkező csajok sem tudják felvidítani, pedig állításuk szerint ők tudják, hova rejtette Felix a kéziratot. Leparkolnak a kúria előtt, a szintén távozó Cavendishéktől Brett és Danny még megtudja, hogy mindkét lány Felix ex-neje, akiket különböző álneveken vett feleségül. Sinclair jólnevelt házigazdaként beinvitálja a csajokat teázni, hátha kiderül valami a kézirat rejtekhelyéről. A barna Ingrid szerint Felix hamarosan előkerül, mert a lányok mind a hat útlevelét és mindkét betétkönyvét elcsórták. A fekete Heidi biztos benne, hogy Felixet előbb-utóbb megmerényelik, ezért az emlékiratok eladásával tulajdonképpen saját özvegyi nyugdíjukat igyekeznek előteremteni.

Végszóra megjelenik a leendő áldozat, Danyy örömmel hívja őt is teázni. A kedélyes csevegés közben Ingrid felszólítja Felixet, mutassa meg a kézirat rejtekhelyét. A kém lassú mozdulattal leemeli parókáját, micsoda ötlet: a dokumentet mikrofilmre kicsinyítette és elrejtette a parókájában! Felix szerint ezidáig csak egy ember jött rá a cseles rejtekhelyre, az, aki már kétszer is rálőtt. A kéziratot egyébként a saját neve alatt egy svájci székhelyű kiadóval fogja kiadatni, mert azt nem köti a brit nemzetbiztonsági törvény. Ráadásul nem drága pénzért adta el nekik, hanem csak szerzői jogdíjat kért, mert harmadik felesége nem olyan pénzéhes, mint a jelenlévő kettő. Höjj, a csajok ettől persze bevadulnak, de remek dramaturgia érzékkel pont ekkor tűnik fel az emlegetett műbőrsapkás merénylő. Fegyverével kényszeríti Felixet a paróka átadására, majd elrohan. Innentől egy burleszkbe illő tökéletes jelenetsorban látjuk, amint menekülés közben elhagyja a parókát, és az valamennyi szereplőt érintve kézről-kézre jár. Végül visszakerül Felixhez, aki elégedett mosollyal közli az egybegyűltekkel, hogy a doksit már előző este átadta Londonban a kiadó képviselőjének. Frász, frász, és megint frász, kiáltja a tömeg.

A csodakék Sinclair apartmanban Danny és Brett kártyázik és közben ötletel. Dannynek egyszer csak beugrik a Benson-féle telefonhívás. Svájci székhelyű könyvkiadó, Londonban csak fiókintézete van, így rá nem vonatkozik a nemzetbiztonsági törvény. Ott lesz a kézirat a páncélban, de a betöréshez kéne egy profi mackós segítsége. Brett sejtelmesen közli, hogy tud valaki szakembert. Záróra után a kiadó előtt ücsörögnek az Aston Martinban, amikor Chivers érkezik! Nyugdíjba vonulásáig szakmájának legjobbja volt, sosem kapták el, dicsekszik Brett Dannynek. Az öreg inas álkulccsal gyorsan kinyitja az ajtót, majd az irodában a páncélnál a klasszikus sztetoszkópos módszerrel kezd ügyködni. Danny érdeklődik, hogy a lázmérőt hová fogja dugni az öreg, de Brett leinti. Feltárul az ajtó, benne a mikrofilmet rejtő boríték. Ünnepelni viszont nincs idő, mert belép a műbőrös és nyomában – Cavendish, a gaz áruló. Te szégyene a brit koronának, saját zsebre dolgozol, azanyád!, és máris kitör a verekedés. A küzdelem kimenetele nem kétséges, a bunyó végén Cavendish és samesze néhány vaskosabb könyv alatt hever aléltan. De mi legyen az éghetetlen mikrofilmre mentett dokumenttel? A gyors észjárású Danny borítékostul három részre tépi, és a lelkes hazafiak jóízűen elfogyasztják, az utolsó falatokat épp a rendőrök kiérkezésekor sikerül lenyelniük...