A Hungaroringen nyitunk időmérő edzéssel, ismerős alak ül a versenyautóban, ha jól látom, Merci Berci az a Turbo Crucifix-szel, ja, nem, bocsánat, ez nem a Flúgos futam, helyesbítek, Brett Sinclair hajt egy piros March 701-est. Danny barátunk elégedetten közli vele, hogy hét tizedmásodperccel javított korábbi idején, így jó eséllyel indul a győzelemért a szombati versenyen. Majd helyet cserélnek, Danny is kipróbálja a gépet, ám az egyik kanyarban fékezni kényszerül, valaki fekszik a pályán. Kiszáll, hogy megnézze, csak egy bábu az, de valaki közben meglovasítja a járművet. A boxutcában Brett várja vissza barátját, jön is a piros autó nagy sebességgel, egyenesen lordunk felé, aki csak az utolsó pillanatban tud félreugrani. Brett bepattan közelben álló Ford furgonjába és indul a versenygép után. Az egyik kanyar után meg is találja üresen, és az időközben szintén odaérkező Dannyvel együtt olvassák az autón hagyott üzenetet: „Élvezd az életet, mert nem éred meg a szombatot!” Főcím.

A furgonnal visszaszállítják a versenyautót a szerelőműhelybe, Danny vezet, közben észreveszi, hogy egy kék Volkswagen Karmann Ghia követi őket. A szervizben megnyugtatja Brettet, hogy majd ő utánajár a merényletkísérletnek, barátja ne aggódjon, megvédi őt minden bajtól. Indul is a Ferrarival nyomozni, a Volkswagen követi. Egy piros lámpánál Danny kiszáll és szóba elegyedik a VW-t vezető dekoratív barnával: miért követ, kiskedves, inkább megadom a címem, ugorjon fel egy kávéra. A csaj elhárítja az aszfaltbetyárt, nem tudom, miről beszél, haggyonbékén. Rendőrt miért nem hívsz, anyukám, csak nincs vaj a füled mögött?, kérdezzük rutinos kriminézőként.

Brett érkezik haza csodakék apartmanjába, az ajtó előtt csomagot talál. A villany viszont nem ég, valaki lecsapta a biztosítékot, és most ezt tervezi lordunkkal is. A főúr persze gyakorlott bunyósként elmozog az ütések elől, majd ő maga visz be néhányat a ballonkabátos támadónak. Aztán a legyőzöttet figyelmes házigazdaként konyakkal kínálja, aki erre kitálal: a neve Harry Lyndon, és 20 fontot kapott azért, hogy kedvenc Sinclairünknek nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozzon, és így ne tudjon indulni a szombati versenyen. A megbízóját nem ismeri, levélben kapta a feladatot. A lord 50-et ígér neki, ha kideríti, ki a titokzatos felbujtó. Lyndon távozik, Brett pedig kibontja az ajtó előtt talált csomagot: tartalma ízléses kis koporsó, benne Brett egy jól sikerült fotójával. Schönes Geschenk, ahogy a művelt francia mondja.

Záróra körüli időpont Sam bárjában, Dannyt nyomozása ide vezette. A névadó tulaj kellemes dallamokat játszik a zongorán, eközben Danny egy teljesen elázott fószert támogat, és telefonon felhívja Brettet, hogy jöjjön ide, mert érdekes hírei vannak. Éppen egy nagy bögre kávét próbál belediktálni az alanyba, amikor megérkezik Brett. Az ajtóból lazán odaszól a zongoristának: Játszd újra, Sam! (Szar lehet szegénynek, naponta nyilván többször is próbálnak így jópofizni vele Humphrey Bogart-módra.) Az ittas egyénről megtudjuk, hogy ő Jerry Sandford, szintén autóversenyző, Brett is ismeri. Danny sorra kérdezte a versenyre készülő pilótákat, így jutott el Jerryhez is, aki a bárban csak úgy szórta a pénzt. Megpróbálják kifaggatni, honnan kapta a lóvét, de ekkor négy rosszarcú érkezik. Vezetőjük, a csokornyakkendős Vine nyíltan megfenyegeti Sinclairt, ne induljon a versenyen. Érvek helyett jönnek a pofonok, és a négy nehézfiú (muhahaha) hamarosan a bár négy sarkában hever. Vine azért még beszól a távozó Wilde-éknak, mint a Gyalog galoppban a karját-lábát vesztett Fekete Lovag: Még találkozunk!

Reggel Brettnél, a lord csinos köténykében az angol arisztokrácia hagyományos reggelijét szervírozza Dannynek: zabkása, pirítós, lekvár, párolt gyümölcs, vesepecsenye, tőkehal, sült kolbász, szalonna. Nesze neked, Norbi Update. Az amerikai azonban nem éhes, még mindig a merényleten agyal. Pedig Brett újabb családi történetet ad elő egyik őséről, a 7. earlről, aki mindig ilyeneket reggelizett, leöblítve pár palack borral. Ennek köszönhetően nemcsak a fejőlányokat tette folyamatosan boldoggá a pajtában, de mikor elhunyt, még 60-nak sem nézett ki. Miért, hány éves korában halt meg?, kérdi Danny gyanakodva. 24, feleli Brett. Menj az Aston Martinodba!, fakad ki Danny, és inkább elhúz, hogy tovább nyomozzon. Brett nekilát a könnyű reggelinek, ám csörög a telefon. Lyndon hívja, a megbízó nevét nem sikerült kiderítenie, csak a címét, Park Way 20. A lord máris indul.

A megadott címen sehol egy lélek, Brett sorra nyitja az ajtókat, az egyik emeleti szobában automatára állított diavetítő korábbi autóversenyeken történt balesetekről készült képeket vetít. A falon újabb figyelmességet vesz észre, saját gyászkeretes fényképét. Ekkor nyílik az ajtó, Lyndon támolyogna be rajta, de aztán legurul a lépcsőn, egyenesen az érkező dekoratív VW-s csaj lába elé. Leszúrták, közli a lánnyal az orvosi egyetemet is summa cum laudéval végzett lord. Ideje egy újabb vallomásnak: a barnát Carrie Bowman-nek hívják, újságíró, akinek tudomására jutott, hogy valaki befolyásolni akarja a szombati verseny eredményét, és sorra fizeti le a pilótákat. Együtt átnézik a diákat és az asztalon talált papírképeket. Kiderül, hogy a fotók a pár évvel korábbi olasz Grand Prix-n történt balesetről készültek. Brett is indult azon a versenyen, egy Jenkins nevű akarta megelőzni, de a kocsijával olajfoltra futott és felborult, a kocsi kigyulladt, Jenkins súlyos sérüléseket szenvedett, de életben maradt. De mi köze lehet ennek a szombati futamhoz? Carrie vállalja, hogy utánanéz, mi történt azóta Jenkins-szel.

Danny és Brett agyal a csodakék apartmanban, valaki azt terjeszti, hogy Danny vesztegeti meg a versenyzőket, ezért kizárhatják Brettet, gyorsan ki kell deríteni, ki áll a háttérben. Plusz a másik vonalon, a Brett halálát kívánó ismeretlen merénylő ügyében is kéne haladni, mert különben Brettünk idejekorán fel fogja venni a néhai előnevet. Érkezik Carrie, Jenkinsről annyit tudott meg, hogy évente többször kezelik kórházban, elég ramatyul van, ő nem sokat tudna Brett ellen tenni. A lord személye ellen eddig kudarcot vallottak a próbálkozások, de mi van, ha a kocsiját akarják megbuherálni? Nyomás a szervizbe! Ott egy alkalmi tűzrakó bizony már előrehaladott tevékenységet folytat: a szerelőt leütötte, az olajoshordó tartalmát szétlocsolta és Tesco gazdaságos gyufával már fel is gyújtotta a műhelyt. Az érkezők gyors munkamegosztással úrrá lesznek a helyzeten: miközben Carrie és Brett poroltóval eloltja a lángokat, Danny egy random feszítővas gyengéd igénybevételével megtudja a gyújtogatótól, hogy Vine volt a megbízója.

Danny terminátor üzemmódban ront be Vine lakására, köszönés helyett jól összeveri és beszakítja vele az egyik szoba ajtaját is, ahonnan jó karban lévő negyvenes nő lép elő. Louise Cornellnek hívják, imponál neki Danny fellépése és javasolja, dolgozzanak együtt. Bevallja, ő vesztegette meg a pilótákat, hogy megbundázza a versenyt. Danny dühös: ne szórakozzon, nagysád, hagyja békén Brettet! (Mai nézőként tudjuk, hogy ez nem teljesen történt így: a Louise-t játszó Lois Maxwell több filmben is flörtölt Miss Moneypennyként a Roger Moore által alakított James Bonddal.) Eközben az apartmanba hazaérkező Brettet a lakás ajtaján csinos gyászszalagos koszorú fogadja, benne a felirat: „Holnap”. Nabazz.

A visszaérkező Danny teljes sebességgel pörög: a lakásban sötét napszemüvegben (!) rohangál fel-alá, és gyártja az elméleteket: lehet, hogy Jenkins akar bosszút állni, mindenesetre mindenki gyanús, a sarki újságárus, a táviratot hozó postás és a csendben érkező ismeretlen szőke. Ez utóbbit szoros emberfogással követi végig a lakásban, de Brett megnyugtatja: csak Magda az, az új bejárónő, aki ránc nélkül vasal. Vajon engem is tudna ránctalanítani?, esik vissza testőr szerepéből amorózó szerepébe a jó Danny. Brett felolvassa a táviratot, Carrie küldte, rátalált Jenkinsre egy Hedgerley nevű kis településen, Kentben. Jó messze van, de pár óra alatt leérhetünk, gyerünk. Nem sokkal később Carrie érkezik, akinek Magda mutatja a táviratot: a fiúk elindultak arra a címre, amit itt írtál. Én nem küldtem semmit, mondja erre Carrie. Hoppácska.

Leszáll az est, mire barátaink Kentbe érnek az Astonnal. A megadott címen csendes ház, a villany sincs bevezetve. Míg Danny körbejárja a házat, Brett a nappaliban mécsest gyújt, amelynek fényénél észrevesz egy összeégett arcú embert, aki úgy ül karosszékében, mint a Lostban Jacob az erdei kunyhóban. Jenkins az, eléggé leszedált állapotban, a kérdésekre nem reagál, de aztán a Sinclair név hallatán motyogni kezd: olasz verseny, Sinclair előttem van, meg kell előznöm, kicsúszott a kocsi, jajanyám. Brett kisiet, hogy megkeresse Dannyt, akire rá is talál a pajtában, ahol valaki jól kupánvágta. A padláson puskás alak tűnik fel: Jenkins, de az arca nincs megégve. Mivan? Basszus, ezek ikrek, az öcsi akar bosszút állni, mert szerinte Sinclair szorította le a bátyját a pályáról anno. Nem sokat magyaráz, inkább lő, felváltva Brettre és Dannyre. Szerencsére tölténycsere közben Brettnek sikerül rávetnie magát, és erőteljes ökölcsapásokkal kivernie a fejéből ezt a képtelenséget.

És itt a Verseny! Száguldanak a Marchok, McLarenek, kör kör után, Fittipaldi, Jackie Stewart sorra lemarad, Gézengúz Gusztinak, Merci Bercinek, a Bunkós testvéreknek esélye sincs..., and the winner is: Brett Sinclair! Gratuláció, ünneplés, pezsgőzés, Danny egyszer csak kiszúr egy új szerelőcsajt, Joe-t, és randira hívja. Bár kiderül róla, hogy a motorhoz nem ért, Dannyt ez a legkevésbé sem zavarja, hiszen nagy valószínűséggel úgyis csak ránctalanító gyakorlatokat kíván vele végezni...

Mindenkinek köszönöm a figyelmet, és ezúton kívánok a hogyvoltozóknak boldog új évet!