A tegnapi nap parasztja címet egyértelműen Alekosz érdemli, nem is annyira Anikónak írt levele miatt, inkább a makogó, törvénytelen röhögésért, amit a levél felolvasása után levágott. A nap hőse egyértelműen Jerzsi, nem a sikeres bátorságpróba miatt, hanem azért, mert Évát vitte segítőül, meg azért az őszinte örömért, ahogy Anikó levelének örült és köszönte. A nap legjobb beszólása Anikóé a Gettógepárdért, akinek a legszarabb volt tegnap lenni, az meg a torta. Ezek után Liluról beszélni felesleges. Anikóval kezdjük az öfit, na ő most akkor megmondja, mi bántja a lelkét. Kár, hogy sokat nem hallunk belőle, az ilyenkor szokásos affekta stílust tovább rombolja a csámcsogás, a fémedény alján késsel karistolás idegölő hangja, az evőeszközzel mutogatás a bónusz.
Anikónak két emberhez van elfojtott érzése, az egyik az Éva, a másik a Béci. Szarul esik neki, hogy Éva azt mondta, nem bízik benne, és Anikó rögeszméje is előkerül, hozzá oda kell menni. Anikó egy két lábon járó kegyhely. Meg ez a három lépés távolság is Éva találmánya volt. Éva visszamutogat a késsel, az ő szája is csillog a zsírtól, de az ő legalább nem tele szájjal válaszol. Ő is szorongott a párbaj napján meg szarul volt, még szarabbul, mint Ani. Hogy Bécivel mi az elfojtott érzése Anikónak, soha a büdös életben nem derül ki, csak a felvezető szövegre van Anikónak ideje, nem hittem volna, de mostanában veled tök jól érzem magam, mert Éva belekarattyol. Igen, csak az is furcsa Anikó, hogy a múlt héten még fikáztátok egymást, eltelt öt nap és… Béci csak annyit mondott Anikónak, hogy ne kapja fel a vizet, Anikó nem ezt akarta az egészből kihozni. Hát most rám lehet fogni ezt az egészet, kel fel a székről Éva, véget vetve a megbeszélésnek. Anikó a riportszobában kifejti, Évával nem lehet beszélgetni, mert minden mondatot személyes támadásnak vesz.