Maratoni hogyvoltnak lehetünk szemtanúi kedves olvasók, ugyanis ez a rész 1 óra 29 percesre forgott, szóval vegyünk egy mély levegőt és csapjunk bele a két részesre bontott irományba. Nyugat - afrikai képekkel indítunk, egy sátorban angol katona tárgyal egy megszeppent kislányról a helyi királlyal. A katona nagyon leleményesen a király egóját éltetve éri el, hogy magával vihesse a kislányt ajándék gyanánt a legnagyobb királynőnek, Viktóriának, így mentve meg a gyermeket biztos haláltól.Viktória zongorál, Albi lesből figyeli. Csodálja, hogy kedvenc kis felesége - aki újfent állapotos - milyen szépen játszik, annak ellenére, hogy sosem gyakorol. A királynő gyerekkorában folyton klimpírozott, muszáj volt ilyen formában megtörni Kensington csendjét. Az afrikai kislányt is zongorázni tanítja a katona felesége az otthonukban. Az asszony csodálatosan nevelte az elmúlt időszakban a gyermeket. A katonának mégis elfelhősödik a homloka, mert be kell vinni az ajándékgyermeket a palotába. A feleség nagyon nem szeretné ezt, de a férjnek tennie kell a kötelességét, anélkül ő ugyanis semmi se lenne. (Óóó, Ti Drága Férfiak, meg A Kötelesség.......)
Albert fullra rápörög a közeledő karácsonyra: mindenkinek saját karifája lesz, oltárral, a nagyterem közepén pedig a legnagyobb fa a mennyezetről fog lelógni. Albi továbbá egy kevésbé kellemes meglepetést is tartogat a királynőnek, meghívta az ünnepre Poldi bácsit, meg a mamát is. Viktória nem nagyon örül, de Albert mindezt csak a gyerekek boldogsága miatt tette.
Francatelli csókot lop Nancytől, a séf bármelyik pillanatban hajlandó lenne oltárhoz kísérni a lányt, de Nancynek a munkája a házastársa, meg tilos is számukra a házasság a pozíciójuk miatt, úgyhogy egyelőre ennyiben marad a dolog. A látványosan szomorú Alfred az inge alatt hord szorosra húzott fekete karszalagot, Ernsten pedig egyre nagyobb felületen vannak kiütések a szifilisztől.
Érkezik a palotába a katona a kislánnyal, név szerint Forbes kapitány és Sarah. A kislány, népének egyetlen életben maradt tagja, így hercegnő, Viktória pedig azonnal befogadja, mint karácsonyi nemes cselekedet. Sokat szenvedettként rokonszenvez a kislánnyal. Sajnos Sarah nem érzi jól magát a palotában, fél a kutyáktól, esténként pedig álomba sírja magát. Albert és a mama egyetértenek abban, hogy nem jó a palotában a kis Sarahnak, de Viktória csak saját, gyerekkori mellőzöttségét látja és ő aztán biztos nem fogja hagyni, hogy a kislánnyal is ilyesmi történjen. Szokás szerint hajthatatlan.
A Coburg tesók saját kezűleg vágják ki a fenyőfákat, bár Ernst rohadtul nem lelkes. Kiderül, hogy Albinak egyetlen olyan emléke van, ahol a szülei boldogan együtt voltak, egy karácsonyi emlék, ezért ez a nagy cécó, mert ezt az érzést akarja átadni a gyerekeinek. Ahogy mesél, kedvenc szívtiprónknak egyre fanyarabb az ábrázata, valami suskus lesz itt kéremszépen. Mr Penge nagyon nem rajong az új ünnepi módiért, de őt így szeretjük.
Harriet egy igen szomorú darabot zongorázik, Ernst az ajtóból figyeli. (Akkoriban ez nagy divat lehetett.) Amikor a hercegnő észreveszi a férfit, felpattan és elviharzik, Ernst utána iramodik természetesen. Ernst bókol, Harriet lepattintja egy dühös, nehogy félreértés essék mondattal, mely a korábbi részben történt - este kérdezek valamit, de aztán nem jövök el, mert beteg vagyok, de ezt meg nem mondom el - esetre reflektál. És ekkor jelenik meg az Ernstnek kinézett feleség alapanyag, aki férfival óhajt múzeumba menni és mennek is, az illem így kívánja, Harriet meg sietősen lelép.
Buccleuch néni is ki van borulva a karácsonyi hercehurcától, ölég lenne egy narancs per fő, régen így volt. Meg Wilhelminának is férjhez kéne már mennie, Lord Alfred kiváló férjanyag, meleg mivolta ellenére is. Wilhelmina szerint Lord Alfred már másnak adta a szívét. Nénikéje erre rávágja: "A férfiak sosem örökbe adják a szívüket, mindig csupán kölcsönbe." Ernst később jégkorcsolyázás közben igyekszik magyarázatot adni arra, hogy miért is ültette fel Harrietet az előző részben, de a próbálkozás sikertelen marad, Harriet sértetten duzzog.
Nancy egy számára eddig ismeretlen gazdag amerikai nagybácsitól 20 rabszolga tulajdonjogát örökli, értékesítés esetén kb 10.000 font ütné a markát. A rabszolgák között egy 8 év körüli kislány is van, kb Sarah is ilyen idős. Nancy éjjel Mr Penge társaságában iszogat, a főkomornyik minden megtakarított pénzét elvesztette egy rossz vasútépítési részvénycsomag miatt, így az álma is odalett, hogy gentleman válhasson belőle. Nancy elmeséli az örökség pontos részleteit. Mr Penge szerint minden ember megérdemli a méltóságot és a saját élete fölötti döntés jogát. "Szolgák vagyunk ugyan, Mrs Skerrett, de nem vagyunk rabszolgák." Nancy másnap reggel meglátogatja az örökségét kezelő ügyvédet, és felszabadítja a rabszolgákat.
Facebook kommentek