Másnap fedezik fel az újabb holttestet – miután Joseph eltűnt, John szívből aggódik, hogy ő az áldozat, de nem. Eszerint a fiút vagy élve vitte el, vagy ha megölte máshol van a teste. Sara tájékoztatja a rendőrfőnököt a fejleményről, illetve arról, hogy a polgármester kéri, ne jelenjen meg nyilvánosan, mert az olaj lenne a tűzre. Roosevelt amúgy is elég elkeseredett az újabb eset miatt, a hírektől sem lesz sokkal boldogabb.
Hősnőnk ezután a főhadiszállásra megy, ahol John egyedül tobzódik az önsajnálatban. Joseph miatt elkeseredett, bánja, hogy nem tett többet a fiúért. Elmereng kissé, majd témát vált és szerelmet vall a nőnek. Sara először leinti, aztán csak elfogadja a csókot.
A pillanat varázsát Roosevelt megjelenése zavarja meg, aki újabb hírek és Laszlo után érdeklődik. Említetthez végül hősnőnk maga megy el, akit végre beenged a lakásába. Még mindig borzasztóan el van kenődve szerelme elvesztése miatt.
A beszélgetést kölcsönös bocsánatkéréssel kezdik, aztán Kreizler elmeséli hogyan nyomorította meg dühében apja a bal kezét. Válaszul Sara bevallja, hogy mikor az ő apja sikertelen öngyilkossági kísérlete után haldoklott, segített neki újból meghúzni a ravaszt. Na igen, keveseknek adatik meg, hogy átlagos családban nőjenek fel, ugye. A beszéd jót tesz a gyászolónak, ráveszi magát, hogy újra munkába álljon.
Először is megtekinti a legutolsó tetthelyet, amiben a fürdő egyik dolgozója van a segítségére. Próbálja rekonstruálni az eseményeket – nagyjából helyesen következtet arra, ami történt.
Később az Isaacson tesók kíséretében felkeresi Beecham lakhelyét. Gondolom a gyilok már nem jár ide vissza, akkor nem szambázhatnának ki és be. Szobája falán megtalálják a város csatornahálózatáról készült térképet – emlékszünk ugye, arra már rájöttek, hogy a víz fontos szerepet játszik a rituáléiban. A nyomozók arra tippelnek, hogy miután a tetőket figyelik, ezért Beecham újabban a csatornában közlekedik. Kreizler kéri, hogy pillanatra hagyják magára. Mikor megtörténik lefekszik a tag ágyába, így próbálva meg beleélni magát a gondolataiba.
Végre látjuk Josephet is – életben van (ami azért külön öröm, mert a könyvben ő az egyik áldozat), Beecham tartja fogva. A gyilok épp most érkezik, zsákban cirmos bundást hozott. Sok köszönet nincs benne: megmutatja, visszagyömöszöli, aztán falhoz bassza párszor, míg kimúlik. Baszki, ez most mire volt jó? Vajon Lajos2-nek is ez lett a sorsa? (Kis kitérő: Lajos1 viszont él és virul, múlt hétvégén csekkoltam. A motorja is hibátlan, pöccre indul.)
A főhadiszálláson Sara elmondja Rooseveltnek a csapat vízzel kapcsolatos elméletét, és egyben a segítségét kéri. Szerintük Beecham a térkép alapján választja ki a következő tetthelyet, és miután néhány nap múlva Keresztelő Szent János ünnepe jön (akinek élete extrán kapcsolódik a vízhez, ugye), nem ártana az általuk vélt helyszíneket rendőri felügyelettel őrizni.
Apró közjáték: a városban Marcus összefut Estherrel, a lánnyal, akit eddig nyehegtetett, most meg már nem. A nő elmondja, hogy nem azért volt vele, mert apát akar a gyerekének, hanem társat magának. De nem vár mást, csak maradjanak ismerősök, az is elég. Marcusra hatnak a hallottak, később felkeresi a nőt, és elnézést kér a korábbi elhanyagolásért.
John arra tér haza, hogy Laszlo szórakoztatja nagyanyját a gyilkosság részleteivel. Kissé kiakad, de az öreglány legyint: jól bírja az ilyen sztorikat. A doki amúgy azért jött, hogy meghívja barátját a kövi gyilkosság várható estéjére (azaz Keresztelő Szent János ünnepére) operába. John értetlenkedik: aznap este millió dolguk lesz, nem kéne operába menni! Kreizler leinti: mostani helyzetükben a látszat is nagyon fontos.
A gyilkosság estéjén tehát a fiúk tényleg az operában teszik tiszteletüket. A szemközti páholyból Byrnes ex-rendőrfőnök figyel ádázul – így már érthető Laszlo kérése, hogy jelenjenek meg. Bármi lesz is az este későbbi részében, nekik alibijük van: itt voltak, nem a gyilkos után szaladgáltak. Az előadás csúcspontján aztán észrevétlenül távoznak, mire Byrnes észreveszi, már messze járnak.
A rendőrség figyeli a kiemelt helyeket, ahol Beecham megjelenése várható (sőt a csapat többi tagja is ezeknél van), Kreizlerék azonban nem ide indulnak. John a kocsiban jön rá, hogy más az úti céljuk, Laszlo pedig elismeri, hogy mindenkit átvert: gyanítja, hogy máshol lesz a mai esti esemény. (Egyelőre csak tippelni tudok miért a hazugság, de majd kiderül.) Kísérő nélkül így sem maradnak, tudtukon kívül Connor százados követi őket.
Sara hamar gyanút fog, hogy a fiúk nem fognak jönni, ezért Marcust kéri, hogy mesélje el mit vizsgált a doki Beecham lakásán. Így kerül szó a térképre – még jó, hogy a nyomozónál van, át is nézik menten. A nő megsejti a valós célpontot (és elindul oda), mi pedig már látjuk is: Johnék a helyi víztározóhoz jöttek. És jól tippeltek, mert a gyilkos már bent van, na meg Joseph is, úgy látszik ő lesz az újabb áldozat (legalább becserkésznie ma nem kellett senkit).
Ők is bemennek – a víztározót övező falakban járatok vannak, itt állnak neki Beecham-et keresni, ami nem kis munka ekkora területen. Viszonylag hamar szerencsével járnak, mert Joseph segítségért kiabál, ezért a hangja után indulnak. Beecham ugyan elnémítja, de addigra már a nyomában vannak.
Pár perc múlva ráakadnak az eszméletlen fiúra, ám a tettes nincs sehol. Laszlo nem túl praktikus módon elcsatangol társától, meg is lesz a jutalma egy jókora ütés képében, melyet a gyilkostól kap. John megérzi a veszélyt, barátja keresésére indul, aminek következtében ő is Beecham karjába fut, aki ennek örömére párszor a falba kólintja a buksiját. Mármint sajna nem a sajátját, hanem Johnét.
A doki magához tér, így a rosszarc visszatér hozzá, hogy kicsit megszorongassa. Hősünk próbál a lelkére beszélni – valódi nevén, Japethnek szólítja –, de csak annyit ér el, hogy pengét ránt és az arcához tartja. Szerencsére nem vágja ki a szemét, mert közönséget szeretne magának. Kreizler tovább próbálkozik, de a gyilkos szerint egyáltalán nem érti a motivációit (nem, nem az anyját próbálja újra és újra megölni a gyerekek képében), úgyhogy véget vet a beszéd-kísérletnek, és inkább újra a karjába veszi Josephet.
Ekkor ér ide Connor százados, és teketória nélkül hátba lövi Beecham-et. A férfi nem hal meg, de elejti a gyereket, nélküle vonszolja magát tovább. Nemes tettről azonban Connor esetében nem beszélhetünk, ex-rendőrünk ugyanis Laszlo ellen fordítja fegyverét, hiszen hőseink kb. ugyanúgy csípik a szemét, mint a gyilkos.
Mielőtt meghúzná a ravaszt, végre betoppan Sara is, így a doki megússza a lövést. Connort nem lehet zavarba hozni, fegyverét a nőre fogja. Hozzá sétál, mond pár nem túl kedves szót, szónoklatának azonban pisztolylövés vet véget: Sara mindig hord magánál egyet, kicsi, női méretben. Sunyiban elővette, és a századoson használta. Mehh!
Hősnőnk ezután Johnhoz ugrik, aki az ő szavára tér magához, majd egyből Josephez kúszik, és magához öleli kis pártfogoltját. Laszlo a gyilkos után veti magát. Hamarosan megtalálja, de hiába kérdezi motivációjáról, az már szólni nem tud, lelke pillanatokkal később a pokolra jut.
A csapat a dokinál gyűlik össze, ide érkezik Roosevelt tudakozódni a történtekről. Sara bevallja az igazat, miszerint ő lőtte le a századost. Kisebb meglepetésemre főnöke gratulál neki (kíváncsi vagyok Johnnak ugyanezt mondaná-e).
Kreizler ezalatt az Isaacsonok asszisztálásával felkockázza Beecham agyát, de csalódottan kénytelen megállapítani, hogy semmi látható jele nincs rajta a szellemi deformitásának. Végre kiböki: azért szerette volna, ha a tettes túléli, mert tőle akarta hallani mi késztette gonoszságra.
Nem sokkal később a rendőrség udvarára lovaskocsi baktat be, melyen a gyilkos holtteste fekszik – ezt egy kézzel írt üzenet is megerősíti. Gondolom ezt Roosevelt találta ki.
És hogy ki leplezte le és vonta ki a forgalomból az elkövetőt? Természetesen a hősi halált halt Connor százados! A rendőrfőnök ünnepség keretében adja át érte a kitüntetést az özvegyének… Végülis hőseinket mégsem állíthatja a dobogóra, szinte mindenki ellenük volt a nyomozás hónapjai alatt, nehéz lenne dicsőségüket a semmire sem jutó rendőrök torkán letolni. A Roosevelt által kiagyalt magyarázat még elődje torkán is lecsúszik, legalábbis a ceremóniához jó képet vág.
A csapat a Delmonico-ban ünnepel közös vacsorán, ahol Laszlo kijelenti, hogy ők most már nem csak ismerősök, hanem barátok is. Ezután titokban, az asztal alatt odaadja Johnnak a gyűrűt, amivel meg akarta kérni Mary kezét – reméli, hogy barátja megtalálja a párját, s neki adja majd.
Nem, John ma este még nem használja fel; mikor a vacsora után kettesben maradnak barátnéjával újra az érzelmekre tereli a szót, ám a nő leinti azzal, hogy csupán a szerelembe szerelmes, nem pedig belé. A férfi nem erőlteti a dolgot, nevet egyet, és vidáman odébb áll.
Másnap Laszlo elmegy meglátogatni édesapját az elmegyogyóban – az öreg sok vizet már nem zavar, gyakorlatilag egy növény szellemi szintjén leledzik –, talán így könnyebb elmondania ami a szívét nyomja.
Arról beszél, hogy kudarcaiért korábban az apja bánásmódját okolta, de rájött, hogy ha az ember akar, igenis többre viheti, mint amire a természet predesztinálja. Hát így.
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek