Mary temetésén Laszlo összes barátja részt vesz, de ő csak gépiesen köszöngeti a részvét nyilvánításokat, látszik, hogy teljesen maga alatt van. Johnnak kijelenti, hogy a nyomozósdinak vége, nem akar mások haláláért is felelős lenni. Barátja hiába tiltakozik, az elhatározása megingathatatlan.
A rendőrségen az Isaacson tesók kihallgatják a gyilkosság egyik elkövetőjét, de az csupán szemérmetlenül kamuzik arról, miszerint Mary hívta be őket teázni (igen ő, aki nem tudott beszélni), stb. Marcust testvérének kell lefognia, hogy ne ugorjon a hidegvérű hazudozó torkának.
Ezalatt Roosevelt elődjével, Byrnes ex-rendőrfőnökkel akaszt verbálisan tengelyt, felkeresvén őt törzskocsmájában. Úgy nézem mindenki felelősöket keres, de ezzel előrébb nem jutnak.
Ezt Sara is felismeri, mert rábeszéli Johnt, hogy folytassák a nyomozást. Lehet, hogy nincs hozzá megfelelő szakértelmük, de van egy gyanúsítottjuk, ami azért elég sokat számít. Sikerrel jár, barátja beadja a derekát. Birtokba vesznek egy korábban szalonként működő helyiséget a szegénynegyed közepén, ez lesz az új főhadiszállás. (Tippre azért cserélik le a régit, hogy a történések sűrűjében legyenek.) Nekiállnak átgondolni Beecham ügyét, remélve, hogy nemcsak a motivációira jönnek rá, hanem a lelőhelyére is – csupán 8 napjuk van a kövi vallási ünnepig, amikor sejthetően ismét gyilkolni fog.
A legkézenfekvőbb ötlettel kezdik: elmennek a népességnyilvántartóba, hogy kikeressék a címét; végülis ismerik a nevét, pontosabban az általa felvett nevet, és csupán hat éve történt a teljes népszámlálás. A neveket tartalmazó könyvek átvizsgálásakor Sara jelentős nyomra bukkan – John Beecham nevére az oldalak alján, vagyis számlálóbiztos volt! Ergo bejárhatott minden házba, megismerhette az embereket, sőt kis odafigyeléssel még az életük egy-egy darabkáját is! Volt munkáltatója – a népességnyilvántartó vezetője – elég jól emlékszik rá arcrángása miatt, tartott is tőle, hogy nem fog bizalmat ébreszteni emiatt az emberekben. Végül más miatt kellet kirúgnia: egy család panaszt emelt, amiért többször visszajárt a lányukhoz.
Míg hőseink nyomoznak, a Kreizler házban nyomasztó a hangulat. Stevie és Cyrus bosszúról vizionálnak, szívesen végeznének Connorral, bár nemtom ehhez a doki mit szólna. Említett ezalatt magányosan ténfereg, és senkinek nem nyit ajtót.
A csapat teljes létszámban kivonul a Beecham főnökétől kapott címre, Marcus példás gyorsasággal feltöri a zárat, aztán nekiállnak átkutatni a házat. A gyilok tetteinek ismeretében ez azért elég nagy butaságnak tűnik, csak mondom. Két okból is szerencséjük van: a) Beecham nincs itt, b) házinénije azonban megjelenik.
A klasszikus ’macskás öreglány’ minden kliséjét magáénak tudó hölgy elmondja, hogy a keresett személy már elköltözött, és megengedi, hogy megnézzék a szobáját – azt hiszi kivenni akarják. Mikoris költözött el pontosan? Hát amikor eltűnt az egyik macska – jön az adekvát válasz. Nos, a szoba áttekintésével meglesz az eltűnt eb, úgy tűnik gyilkosunk rajta gyakorolta a darabolás művészetét, majd elrejtette a padló alá cefet látványt és szagot hagyva hátra.
Este a főhadiszállást utolsóként Sara hagyja el, ami ezen a környéken nem túl forradalmi ötlet. Az ajtón kilépve Connor százados várja, aki nyíltan megfenyegeti, amiért még mindig folytatják a nyomozást.
Eközben John pártfogoltját, Josephet látogatja meg annak reményében, hogy több infót kap tőle a gyilkosról, lévén barátja, Ali ibn-Ghazi (aka. második áldozat) anno elég sokat mesélt róla. Nem jut sokkal beljebb, így hát ad némi pénzt a fiúnak és ismét megkéri, hogy vigyázzon magára.
Cyrus sem tétlenkedik, az általa élesre fent késsel Connor házához lopakodik, hogy eltegye láb alól, de végül meggondolja magát.
Isaacsonék eljöttek meglátogatni a fiatal nőt, akinek a szülei pár éve bejelentést tettek, hogy Beecham túl sokat barátkozik vele. A nő nem emlékszik semmi rosszra, szerinte a férfi csak beszélgetni akart, mert nem voltak barátai. Szerintem meg örülhet, hogy nem darabokban végezte.
Hőseinknek immár van fantomképe a tettesről (gondolom Stevie elmondása alapján John mégiscsak megrajzolta), mutogatják is sokfelé az utcakölykök között, ám nem jutnak sehova. A napok csak telnek, közeledik a következő gyilkosság időpontja, de az áttörést még mindig nem sikerült elérni. 11-én, azaz az ünnep napján a csapat ismét a főhadiszálláson ötletel. John felveti, hogy minden áldozat gyűlölte az apját, de vajon mi lehet még bennük a közös? Aztán eszébe jut, hogy Ali azért rühellte az apját mert minden pénzt elvert szerencsejátékon, és a Santorelli fiú faterjának is adósságai voltak. Nos, egy próbát megér, elmennek a környék legismertebb behajtójához.
És igen, jól tippeltek, Beecham a behajtó alkalmazottja (gondolom a munkája révén ismerte meg az adósságban úszó szülők elkeseredett gyerekeit). A lakcímét ugyan nem tudja, de azt igen, melyik kocsmában tartózkodhat. John és Marcus elmennek oda – a gyilkos ugyan nincs ott, de némi lóvé ellenében a csapos elárulja hol lakik. Tegye fel a kezét, aki meglepődött, hogy a csapat azonnal oda indul, aztán tegye is le, mert nem nézett még elég nyomozós sorozatot.
Miután késő esete van, és Beecham elindulhatott portyázni, sok esély nincs rá, hogy otthon találják. Feltörik a zárat, és feltúrják a lakást (igen, Sara is). Amit találnak a legvadabb képzeletüket is felülmúlja: emberi maradványok, és szervek mindenütt. Dobozban tartott szív, befőttes üvegben konzervált szemek – te jó ég! Abban az üvegben az eddig számon tartott áldozatoknál jóval többnek ott a szeme, magyarán a beteg állatnak számos ismeretlen áldozata lehet még.
Közben Josephet is láthatjuk, közfürdőben tölti az estéjét. Barátaival távozik, egyiküket kivéve, akinek találkozója van még valakivel, ezért marad. Pár perccel később Joseph is kénytelen visszajönni, mert észrevette, hogy barátja kizsebelte; elvette a pénzt, amit Johntól kapott. Körülnéz a fürdőben remélve, hogy megtalálja a tolvajt, de ő már halott, épp Beecham szeleteli miszlikbe, baszki!
Úgy tűnik nem veszi észre az érkezőt, aki gyorsan elrohan. Valamilyen megfontolásból az egyik öltözőbe bújik, ahelyett, hogy a kijáraton távozna. Rettegve fülel, miközben az ajtó alatt látja, amint a gyilkos magával húzza a holttestet. Rémülete akkor sem hagy alább, mikor a test már jóval messzebb van, és az előérzete sajnos helyes: pillanatokkal később Beecham feltépi rejtekhelye ajtaját...
Facebook kommentek