Esküvői fotókkal indulunk, egy szőke nő és egy meglehetősen nyálas pasi boldog egybekeléséről látunk fényképeket, közben megjön az idézetünk is: És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Éles váltással hirtelen azt látjuk, ahogy Mr. Idecock, miközben az ajtaján letartóztatási paranccsal kopogtatnak a rendőrök, elegánsan főbe lövi magát. A fickó nem guanóval gurigázott, akár harmincöt milliárd dollárt is csalhatott, ezt már onnan tudjuk, hogy az esküvős nyálas pasi a kocsijában rémült arccal hallgatja a híreket. Idősebb, csendéletet festegető fekete urat hív fel telefonon, az összes pénze az öngyilkos csalónál volt, nem maradt semmi, teljes a pánik. Idős úr hazaküldi, majd ott találkoznak. Nyálas pasi akkora házban lakik, máshol kastélynak is beillenék. Otthon várja a képről már ismert felesége, éppen estélyi ruhákat próbálgat, mert ma lesz a bál. Aztán már üzlet, Arthur arról panaszkodik, hogy minden centjét a csalónál fektette be, nem maradt semmije, csak épp pár fillér a megtakarítási számláján.

Spencer, az idősebb úr azt javasolja, hogy keressék fel Lucinda (ő nyilván a feleség) mostohaanyját. Férjuram tiltakozik, ő ugyan nem mehet oda, ettől függetlenül mégiscsak odamennek. A mostoha viszont simán nemet mond, hiszen egy éve, mióta Arthur feleségül vette Lucindát, még egyszer sem hívták meg őt, úgyhogy pukkadjon meg a problémáival együtt. Spencer megpróbálja kiosztani, hogy még mindig fodrász lenne a lány apja nélkül, de nem sok sikerrel, anyó minden centért megdolgozott, Lucinda meg nem érdekli őt. Az is kiderül, hogy Spencer a keresztapu, most sem lesznek tündérek. Esteledik, mostohaanya aludni vágyna, de zajt hall. Benéz az ágy alá, és halálra rémül, mert valami szörnypofa vicsorog rá. Elkezd rohangálni a házban, de aztán csak eléri a végzet: szörnypofa elé áll, és pofába sikítja, de úgy, hogy darabokra törik a csillár, minden üvegből készült tárgy szétrobban, anyunak meg kifolyik a szeme, és keresztülbucskázik a korláton. Csúnya véget ér a szépséges márványpadlón.

Nick rémálmodik, az a rész jön elő neki, amiben a szülei meggyilkolásáról voltak morzsácskák. Juliette ébreszti fel, és mivel jaj, szegény még nincs túl a szülei halálán, hős nem-menyasszony megígéri, hogy utánanéz Rhinebeck-ben, hogy is áll a nyomozás, ha már a tanút (tudjátok, a sasmadarat) Nick szabadon engedte. Arthur gondterhelten üldögél a tűznél, Lucinda lenge öltözetben próbálja felvidítani, érdeklődik, hogy mi nyomja a szívét, de mivel a férje nem akarja, hogy szomorú legyen, inkább nem beszélik meg. Romantika ezerrel. A két mostohatestvér keresgéli anyut, mert nem vette fel a telefont, és hát meg is találják, a márványpadlón. Helyszínelés, Wu foglalja össze a körülményeket. Betörésnek nincs nyoma, minden össze van törve, és a két felnőtt lánya már a helyszínen volt, mire a rendőrök kiértek. A nyomozók beszélnek a lányokkal. Ők első kérdésre rögtön benyögik, hogy szerintük Arthur a gyilkos, merthogy előző nap nem adott nekik anyuci pénzt. Színes szavakkal ecsetelik, hogy ki kit nem kedvel a családban. Közben Juliette nyomoz: megtalálja a szülők halálával foglalkozó rendőrt, aki elkéri Nick telefonszámát, hogy majd felhívja.

Nyomozóink közben odaérnek Lucindáékhoz, közben Juliette telefonon értesíti Nicket, hogy fel lesz hívva. Lucinda nyit ajtót, és az egymással tanácskozó (mit adjunk el, hogy legyen pénzünk) pasikhoz kíséri őket. Nick közli Lucindával, hogy mostohaanyut meggyilkolták az éjjel, teljes elszörnyedés, majd Spencer rákérdez, hogy biztosak-e abban, hogy gyilkosság történt. Biztosak, úgyhogy feltesznek pár kérdést. Gyorsan bevágják, hogy az anyagi gondjai miatt tényleg volt-e előző nap a mostohaanyósnál Arthur, mire kiakad a két pasi, mert hát Lucinda ugye, nem is tudja, hogy egyáltalán problémák vannak. Spencer úgy felhúzza magát, hogy rögtön át is alakul, hoppá, ez pont olyan, mint a sikítós szörnypofa, máris megvan a gyilkosunk? Lucinda (elvégre szőke nő) semmit sem ért, és még sír is, fúj. Spencer időt kér, a nyomozók kimennek a ház elé, közben Nicket hívják: a rhinebeck-i nyomozó az, elmeséli, hogy egy évvel a baleset után az ügyet átminősítették emberöléssé, és volt is négy gyanúsítottjuk, ebből három az, aki a fent említett részben meghalt, a negyedik viszont Akida Kimura, és van róla friss anyag, át is küldi Nicknek.

Arthur már a kihallgató-szobában magyarázkodik, nem szólt a nejének, mert nem akarta, hogy aggódjon. A mostohákkal tényleg feszült a viszony, mert eredetileg Arthurt a mostohalányokkal akarták egybeboronálni, de ő Lucindába első látásra beleszeretett, úgyhogy a mostik hoppon maradtak. Családi viszálykodás, testvérféltékenység van csak a háttérben, Lucinda szép, a mostohák meg rondák, sosem szerették egymást. Lucinda teljesen sírósan azon színészkedik, hogy ki ölhette meg a mamát, szegény tesók, milyen rossz lehet nekik, de szembesítik vele, hogy tudják, rossz a kapcsolat, úgyhogy megnyugszik, onnantól normálisan válaszolgat. Tényleg rosszban voltak, de neki szörnyű gyerekkora volt, anyukája meghalt, apa elvette a mostohát, majd hét hónapra rá meghalt, ő meg nem tudta ezt feldolgozni. Végrendelet biztos volt, de a tartalmáról semmit sem tud. Ja, és mostohaanya után a két lánya örökölt, Lucinda semmit. De ő nem haragszik, őt ez nem zavarja, mert van neki Arthurja, ő így boldog, és kész. Spencert ezer éve ismeri, apuci legjobb barátja, ő a legközelebbi családtagja. Spencer vall már, halála előtt megígérte apának, hogy gondját viseli Lucindának. Apu jóhiszemű volt, azért nem gondoskodott külön a lányáról. Alibijük is akad: együtt beszélgettek Arthurral.

Nyomozóink megállapítják, nincs olyan nyom, mely a három embert a tetthelyhez kapcsolná. Főrendőrrel végigveszik az eset körülményeit, de nem sokra jutnak, talán óriás mikrosütőt cipelt a tettes, vagy spontán hangrobbanás lehetett, a technikusok még nem tudják, hogyan követhették el a gyilkosságot. Nincs még ésszerű magyarázat, de a mostohatesók nyertek az egészen, vizsgálják az alibiket. Nick megkapja az aktákat, a három halott ékszerrabló, és persze a negyedik, akit végre fényképen is láthatunk. Arthur a szerelmükről papol a sírdogáló Lucindának, meg hogy a pénz nem számít, hagyjanak itt mindent, kezdjenek új életet, csak az a fontos, mennyire egymásnak vannak teremtve. Lucinda bizonygatja, hogy a pénz neki egyáltalán nem lényeges, de akkor is oda kell mennie, mert csak így lelhet megnyugvást. Férjuram szerint ez túl veszélyes, erre szőkenő felpattan, hogy bár szereti az urát, ettől függetlenül az meg a családja – ezzel becsukja maga mögött az ajtót, miközben Arthur arról értekezik, hogy de hát nem is szeretik, és ha ők ölték meg a mamát, akkor Lucindát is meg fogják támadni.

A tesók arról telefonálnak, mi legyen a pénzzel, az idősebb egy fillért sem akar adni Lucindának, a kisebbik hajlana valamicske könyöradományra, mert jaj, mi történt anyával is. A nagy szerint erősnek kell lenniük. Spencer érkezik feldúltan Arthurhoz, de Lucinda eltűnt reggelre. Spencer szerint Tiffany-hoz ment (ő az idősebb tesó), és erős szemrehányást tesz férjuramnak: az ő dolga lett volna megvédeni a lányt, de ő sosem tudott nemet mondani neki. Lucinda közben megérkezik Tiffany-hoz, és kedves csevejt folytatnak arról, ki kit nem kedvelt, ki kit közösített ki, ki minek képzelte magát gyerekkorukban. A mostoha simán ott akarja hagyni a szőkét, beül a kocsijába, de Lucinda szeretné, ha meghallgatná, úgyhogy a kocsi orra elé áll, és hoppá, átváltozik sikítós szörnnyé.

A lakókocsiban Nick és Monroe keresik a Spencerhez hasonlító szörnyet a grimmoire-okban. Monroe-nak van kapása, spanyol ős találata a mucielago, legendás liminális lény, két lélek lakozik egyszerre benne. Az előd leírása teljesen fedi azokat a sérüléseket, amik mostohamamin voltak, úgyhogy nincs kétség, megvan a gyilkos – legalábbis a fajtája. Legyőzni egy speciális mucielago-elhárítóval lehet, ami természetesen megvan a lakókocsi egyik ládikájában. Legott ki is próbálják, tekeréssel előbb visítás, utána csak a dúvad által hallható ultrahang jön ki belőle, az asztalon lévő palack bele is hal gyorsan. Nick elmegy Arthurékhoz, Spencert keresi, de a nyámnyila reggel látta utoljára, nem tudja, hol van. Lucinda viszont már hazaért, szerinte képtelenség, hogy a keresztapu lenne a gyilkos, de Arthur közli vele, ne falazzon tovább a bácsinak. Ezzel a lendülettel jól be is mártja szegényt, hogy dühöngött, mert ő akart pénzt a mostohamamitól, és biztos visszament, hogy beszéljen Tiffany-val. Erre Nick elrohan, közben Hank-nek szól, hogy küldjön rendőröket a mostohatesóhoz.

Spencer tényleg ott őgyeleg, csúnyán betört közben Tiffany kocsijának szélvédője, ő meg szegény megdöglendett. Spencer ezt úgy reagálja le: úristen, Lucinda, mit tettél?! Az odaérkező Nick-kel rögtön közli, hogy ehhez neki semmi köze. Nyomozónk letartóztatást eszközöl, közben bevallja, hogy ő egy Grimm, és mielőtt a mucielago kinyitná a száját, ő simán fejbe lövi, úgyhogy ne próbálkozzon. Megérkeznek a többiek, elviszik Spencert, de még nem tudják, hogy csinálhatta, mert nem volt nála fegyver. Ezt megvitatják főrendőrrel is, de nincsenek árulkodó nyomok sem. Viszont Spencer vallomást akar tenni, Hank és Nick hallgatja. A bácsi kicsit elszólja magát, de aztán fogja Nick jeleit, és befogja a száját Grimm-ügyben, Hank meg csak néz nagyokat. A gyilkosságokat Spencer magára vállalja, mondván, hogy a mostohák nagyon szemetek voltak Lucindával, így nála elszakadt a cérna. Azt mondja, ő képes ilyen hangot kiadni. Hank erre körberöhögi, hogy ne tettesse magát bolondnak, nem fogják úgysem felmenteni, és kivágtat. Spencer négyszemközt elárulja az ottmaradó Nicknek, hogy nem ő a gyilkos, bár részben ő is felelős, mert nem tudott ügyelni a lányra eléggé. Nincs Lucindában lelkiismeret, pokollá tette eddig is mindenkinek az életét. Ja, és veszélyben van Taylor élete, ha ő meghal, akkor Lucinda örököl mindent, és a nyomozók nem fogják tudni rábizonyítani a gyilkosságokat. Nick feldúltan elrohan, közben telefonál Monroe-nak, hogy hozza gyorsan a mucielago-elhárító kézi készüléket. Spencer meg – élve a lehetőséggel, hogy egyedül hagyták – kisikítja a kihallgató ablaküvegét, és meglóg.

Arthur arcát bizony csúnyán kikarmolta az örök szerelem, mert megpróbálta feltartóztatni, ezt már a berohanó Spencernek panaszolja el. Azt pedig csak a becsukódó ajtó hallja, hogy Lucinda azt is mondta neki, hogy sosem szerette őt. Szegény nyálas királyfi. Taylor az ágyon szundikál, mikor Nick felcsörgeti, hogy veszélyben van, senkit ne engedjen be, amíg ők oda nem érnek. Taylor ezt meg is teszi – tehát ajtózárás után veszi csak észre, hogy Lucinda már ott áll az előszobában. Nekiállnak fogócskázni, bár szőkeség kedvesen közli, hogy már gyerekkorukban is mindig utolérte a mostohanővérkét. Mire Nickék megérkeznek, odabentről már Taylor jajveszékelése hallatszik, mert Lucinda elkapta, és ahelyett, hogy rögtön sikítana, még szövegel egy sort. Ez persze időt ad a nyomozóknak, akik be is törnek – a mucielago így kirohan hátrafelé a házból. Hank marad a nővérrel, vigyázni, nehogy Spencer is itt legyen, Nick meg rohan a lány után. Lucinda berohan a garázsba, ami itt persze nagyobb, mint máshol egy családi ház, úgyhogy a megérkező Monroe-val nem rohannak be utána, hanem felállítják az elhárítót, és az ablakon keresztül célba veszik a némbert, hogy kicsalják. Látványosan szétrobban minden, amire az elhárítót irányítják, Lucinda is kiugrik az ablakon át a garázsból. Hátul Spencer karjaiban landol, segítséget kér tőle, mire az öreg szétrobbantja a fejét. A lány teljesen halottnak látszik, ám mikor a tőle búcsúzó Spencer meg akarja csókolni, még van ereje gyorsan kimereszteni a fogait, és jól megharapja szegényt. Az odaérő Nick és Monroe már csak a két mucielago hulláját találja meg. Eddie felteszi az epizód kérdését: ebből hogy dumálod ki magad?

Nos, Nick beáldozza az elhárítót: azt mondják főrendőrnek, hogy azt használta a lányka, az eszköz éles hangja ölt. Főrendőr szeretné, ha megmutatnák neki a működését, de ők csak néznek rá, mint a birka. Juliette magyarázkodik, hogy nem akarta feltépni a régi sebeket, Nick szerint viszont jobb, hogy tudja az igazat, és pontot kell tennie az ügy végére. Közben a negyedik elkövető fényképét nézegeti. Csak jelezni szeretném, hogy nekem nagyon bejövős a pasi, úgyhogy ha az a rész lesz, csak róla lesz kép :). Ő az, itt: